hacsaknem

Január első napjaiban írtam arról, hogy a szilveszteri kijózanodáson felbuzdulva, Orbán Viktor miniszterelnök másodmagával, azaz Rogán Antallal karöltve, levélben hirdette meg a rezsicsökkentés gonosz erőkkel szembeni megvédését gyakorlatba ültető Magyar Csapat megalakulását. Amelybe - másokkal ellentétben - én történetesen nem kértem a felvételemet, következésképpen behívót sem kaptam. Ez viszont egyáltalán nem gátol meg abban, hogy figyelemmel kísérjem a toborzás folyamatát, azokat a rezsigyűléseket, amelyeken a Fidesz képviselői mozgósítanak, terveket szövögetnek, ismertetnek, harcra buzdítanak. 

Olvasom, milyen csodálatos dolog, hogy a sokszor lesajnált magyar oktatási rendszer még mindig képes lépést tartani a világ élvonalával. Az Orbán Viktor választási kampányát előkészítő, kitüntetés esővel körített ünnepségen elhangzott miniszterelnöki eget verés dacára - amely szerint a tavalyi nemzetközi diákolimpiákon eredményesen szereplő magyar diákok és tanáraik példája a legerősebb érv arra, hogy "ha eredményt és sikert akarsz, nem hagyatkozhatsz az unott napi rutinra" - úgy látom, az unott napi rutinba fulladt kormányzás látóterében a köznevelés a változatlan fekete lyuk erejével van jelen.

Vasárnap reggel óriási dolog a Lánchídrádiót hallgatni, legalább olyan felemelő élmény nyújt, mint péntek reggel a Kossuth Rádió szokásos miniszterelnöki mantráját a zene füleinknek életérzés kíséretében érzékszerveink közelébe engedni. Vasárnap reggel Kövér Lászlóra, az Országgyűlés elnökére ébredni legalább annyira szóra érdemes kategória, mint amennyire nem. Úgy alakult, hogy kénytelen voltam az előbbi mellett dönteni, ha már a Tisztelt ház elnöke újfent mindent elkövetett azért, hogy a bicska kinyíljon a zsebemben. Igen, bicskanyitogató az, ahogyan az ország legfőbb közjogi méltóságainak egyike a választási kampány előszele által összeborzolt bajusszal a magyar nemzet kollektív bűnéről, a felejthetetlen elmúlt nyolc évről, a politikai ellenfél amatörizmusáról, és a Gyurcsány ma is közénk lövetne fideszes evidenciájáról halandzsázott.

Veress Balázsról, az Aggteleki Nemzeti Park kormányváltáskor ügyintézőből vezérigazgatóvá előléptetett vezetőjéről valószínűleg sokkal többen nem hallottak széles e hazában, mint amennyien igen. Nem ő az egyedüli ember Magyarországon, aki alapdiplomáját egy államilag el nem ismert szervezettől kapta. Valószínűleg nagyon sokan a büdös életben nem hallottunk volna a nevéről, ha a Blikk nem járt volna utána a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) által kinevezett vezető ügyének. Vagyis ha a Fidesz kisebb-nagyobb törvénysértő döntéseinek sorába nem emelte volna be ezeket a látszólag szóra sem érdemes ügyeket, ha nem röpítette volna akadémiai szintre a kis emberek nagy székekbe ültetésének gyakorlatát. 

Mivel nem lehetett olyan szerencsém, hogy a Civil Összefogás Fórumának gyengébbek kedvéért összehívott, értelmezési segítséget nyújtani hivatott sajtótájékoztatóján részt vegyek, de tekintettel arra, hogy a köztereken - ha akarom, ha nem - az "álbaloldal" háttérbohóccal felturbózott elrettentő arcai köszönnek vissza a civil szervezet által elhelyezett plakátokon, egy kisebbfajta misét megér mindaz, ami Csizmadia László és Fritz Tamás száját elhagyta kedden a Gellért Szállóban.

Dicséretes dolog, hogy Magyarországon díjazzák azokat a fiatal, sikeres vállalkozókat, akik a maguk területén kiemelkedő teljesítményt érnek el, és ezáltal példát statuálhatnak eljövendő fiatal vállalkozók számára, hogy miszerint így kell ezt csinálni gyerekek. Azt már kevésbé értem, hogy egy ilyen díjátadó ünnepség, amelynek keretében egy civil szervezet - jelen esetben a Példakép Alapítvány - meghirdetett pályázatának nyertesét részesítik elismerésben, miért elképzelhetetlen Orbán Viktor miniszterelnök, vagyis a nagypolitika jelenléte nélkül. Miért van az, hogy egy egyébként rendkívül pozitív kezdeményezés finise, felemelően ünnepi pillanata az egymillió ellenálló és szabadságharcos országáról, a túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülés és az államadósság alakulásának megunhatatlan dicsőségéről, na meg a mikroszkóp alatt is láthatatlan infláció diadaláról szól? Hát ezért.

Elképzelhető, hogy sokkal izgalmasabb kérdés lehet a nagyérdemű számára, hogy 2017-ben, amikor a Fidesz újra hatalma teljében kormányoz majd, (és lép a paraszttal kis hazánk sakktábláján) Lázár János veszi át az államfő-aspiráns Orbán Viktor helyét a miniszterelnöki székben. Engem valahogy mégis az alábbi hír aktuális súlya vágott mellbe a jelenre nézvést: ma Magyarországon, a Hoffmann Rózsa-féle dübörgő oktatási rendszerben multifunkciós közmunkások döntenek iskolaigazgatók kinevezéséről. A valószínűtlen jövő feletti spekulációkkal szemben, ez itt a rögvalóság egy sziporkázó szeletkéje, amely ápol és eltakar.

Miután két napja egyfelől a baloldali, ellenzéki összefogás pikáns részletei, másfelől a Moszkvában sebtében és váratlanul aláírt, a nyilvánosság által alig ismert, a nukleáris energia használatára, azaz a paksi erőmű bővítésére vonatkozó megállapodás egymást köbre emelő témái borzolják a kedélyeket, eldöntendő kérdés volt számomra, hogy a rengeteg idevágó vélemény mellett egyáltalán érdemes-e megpróbálkoznom saját álláspontom vázolásával ezekkel a kilométerkavicsként számon tartható közéleti történésekkel kapcsolatban. És ekkor csoda történt. Eme súlyos dilemmát oldotta fel az elmúlt kb. 48 óra számomra legdörgedelmesebb híre: országos békemenetet indítanak a Fidesz civiljei az ellenzéki összefogás miatt.

Abszolút semmi gond nincs azzal, ha az ember saját költségén körbelevelezi a nagyvilágot, ha valamiféle  ellenállhatatlan íráskényszernek engedelmeskedve, emelkedett, megható gondolatait föltétlenül meg akarja osztani a földgolyó különböző részein élő embertársaival. Abban viszont találni némi kivetnivalót, amikor az ember a mások költségén teszi ugyanezt, saját, rövid- vagy hosszútávú céljainak, földhözragadt érdekeinek érvényesítése okán. Az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök újabb közel 80 millió forintért "konzultált" a külföldön élő magyarokkal, joggal csaphatja ki a jóérzés biztosítékát azokban, akik szerint az adófizetők pénzéből nagyvonalú grafomániás akciókat finanszírozni, útszéli, pofátlan megnyilvánulás.

Sokadszorra olvasom, hogy a kétharmados Fidesz kormány valaminek az azonnali hatályú megvédésére készül. A magyar tragikomédia egyik legújabb részében a gyed extrát kívánja oltalmazó szárnyai alá venni, amelynek érdekében a Fidesz női tagozata aláírás gyűjtési akcióba lendül. Pelczné Gáll Ildikó vezetésével - a politikai harcművészetről szóló folytatásos film soron következő epizódjában - a Fidesz kiáll a nők, az édesanyák mellett, szemben a szocialistákkal, akik ismét, immár nyíltan elárulják őket. Értsd, Gurmai Zita korábban úgy nyilatkozott: ha hatalomra kerülnek, a szocialisták eltörölnék a gyed extrát. Most azzal nem foglalkozunk, hogy a nevezett hölgy valóban ezt nyilatkozta-e, vagy hogy a gyes és gyed melletti munkavállalást 2011-ben éppen a Fidesz törölte el, választási szelek fújnak, az össznemzeti riogatásnál hatékonyabb kampányeszközt még nem találtak fel habonyárpiék boszorkánykonyhájában.