Vasárnap reggel óriási dolog a Lánchídrádiót hallgatni, legalább olyan felemelő élmény nyújt, mint péntek reggel a Kossuth Rádió szokásos miniszterelnöki mantráját a zene füleinknek életérzés kíséretében érzékszerveink közelébe engedni. Vasárnap reggel Kövér Lászlóra, az Országgyűlés elnökére ébredni legalább annyira szóra érdemes kategória, mint amennyire nem. Úgy alakult, hogy kénytelen voltam az előbbi mellett dönteni, ha már a Tisztelt ház elnöke újfent mindent elkövetett azért, hogy a bicska kinyíljon a zsebemben. Igen, bicskanyitogató az, ahogyan az ország legfőbb közjogi méltóságainak egyike a választási kampány előszele által összeborzolt bajusszal a magyar nemzet kollektív bűnéről, a felejthetetlen elmúlt nyolc évről, a politikai ellenfél amatörizmusáról, és a Gyurcsány ma is közénk lövetne fideszes evidenciájáról halandzsázott.

Vérlázító, hogy a magyar Parlament elnöke - aki továbbra is a késdobálók füstjében szocializálódott, de magát arisztokratának álmodó prolira emlékeztet - a Szabadság-térre tervezett, kínosan botrányos emlékművel kapcsolatos társadalmi felháborodásra (közeleg a kampány, lefossuk a bokánkat) reagálva, az én nevemben is kikéri magának. 

Nem a magyar a második világháború egyetlen bűnös nemzete, és nem vagyunk felelősek az elődeink tetteiért, bár tanulni persze kell belőlük.

Hát engedtessék meg, Kövér elvtárs, hogy én ezt a borzalmasan lábszagú, veszélyes és felelőtlen kijelentést elutasítsam. Mindegy, hogy milyen módon akarja az ön pártja megnyerni magának a szélsőséges, ing-gatya szaggatóan igaz magyar szavazókat, és próbálja az érdemi kérdés(ek)ről elterelni a figyelmet, legyen nagyon világos: a kutya nem mondta, hogy a magyar lenne a világháború egyetlen bűnös nemzete. Halkan kérdezem: mások bűnei egyébként felmentenek saját bűneink súlya alól?

Sőt, tudja mit? A Gyurcsány ma is közénk lövetne, immár végtelenül unalmas sirámán is átlátunk itt elég sokan. Körülbelül annyi köze van a témáról szóló esetleges érdemi párbeszédhez, mint annak, hogy a Mazsihisz beleszól a választási kampányba a bal oldalán. Úgy értem, semennyi. Tudom, hogy a makulátlan jobboldalon a csordaszellem megköveteli azt, hogy emberek úgy legyenek gondolkodás nélkül ugyanazon a véleményen, hogy közben lehetőleg egymás hátsóját is fényesre nyalják, de máshol előfordul néha, hogy emberek elvek mentén kerülnek a vélemények barikádjának ugyanazon oldalára.

De nem ez az egyetlen és legnagyobb baj ezzel az elszólással, Kövér úr, még ha nem is hatott a meglepetés erejével. Az ön fékezhetetlen gyűlölete a más véleményen lévők iránt már régen nem hat a meglepetés erejével. A legsúlyosabb az, hogy ön a magyar nemzet kollektív bűnösségét veszi a szájára. Nem meglepő, nagyon is logikus, de legalább borzasztó. Arra a rongyosra koptatott fideszes kormányzati kommunikációs csavarra emlékeztet, amely szerint az idegenszívű, gaz Európa rátört a magyar nemzetre, igaztalanul támadja a magyarokat immár több éve. Miközben a pőre igazság az, hogy Európa egyáltalán nem a magyar emberekre rontott rá, hanem a magyar kormány szabadságharcosan ámokfutó politikáját bírálja nem minden esetben alaptalanul.

Szerintem viszont nem okoskodni kellene, Kövér László! Nem moralizálni és megsértődni, és nem is a magyar nemzet egészével betakarózni. Tudom, végtelenül cinikus, hogy ezt éppen öntől várom el.  Lehet, hogy ön kilencmillió fasiszta bűnével - Rákosit megidézve - lazán viccelődik, de az a helyzet, hogy egyáltalán nem a magyar nemzet egésze tehetett arról, hogy az állami szervek túlbuzgó ügyködésének eredményeként zsidókat tömegesen deportáltak Magyarországról. Lehet továbbá elterelő hadművelet gyanánt a Gyurcsány-éra rendőri túlkapásait a mérleg másik serpenyőjébe helyezni, de nevetséges és átlátszó. Ha már a magyar nemzetre ilyen módon próbálja átruházni azt a felelősséget, amelyet az ön kormánya képtelen vállalni, egy emberöltővel a rendszerváltás után legalább be lehetne fejezni a kommunistázást.

Drága barátaim a magyar nemzet kollektív bűnösségében! Akinek politikai ellenfele ellen irányuló egyetlen érve és megállapítása az, hogy még egy rendes lejárató kampányt sem képes végigcsinálni, attól naivitás elvárni, hogy bármiféle felelősséget vállaljon letűnt kormányok által elkövetett aljasságokért. Sokan már azzal is beérnénk, ha a felelősség áthárítása helyett legalább ne töltené el büszkeséggel a dolog.

Mert lazán eljöhet még az az idő, amikor "Nemvagyunkfelelősek" Kövér Lászlót az elmúlt húsz év, és különös tekintettel a fülkeforradalom utáni négy év miatt felelősségre vonja az utókor. Vajon akkor is kéznél lesz kibúvó gyanánt a magyar nemzet kollektív bűne? Vagy netán a "más is kurva nem csak én" életfilozófiája?