Sokadszorra olvasom, hogy a kétharmados Fidesz kormány valaminek az azonnali hatályú megvédésére készül. A magyar tragikomédia egyik legújabb részében a gyed extrát kívánja oltalmazó szárnyai alá venni, amelynek érdekében a Fidesz női tagozata aláírás gyűjtési akcióba lendül. Pelczné Gáll Ildikó vezetésével - a politikai harcművészetről szóló folytatásos film soron következő epizódjában - a Fidesz kiáll a nők, az édesanyák mellett, szemben a szocialistákkal, akik ismét, immár nyíltan elárulják őket. Értsd, Gurmai Zita korábban úgy nyilatkozott: ha hatalomra kerülnek, a szocialisták eltörölnék a gyed extrát. Most azzal nem foglalkozunk, hogy a nevezett hölgy valóban ezt nyilatkozta-e, vagy hogy a gyes és gyed melletti munkavállalást 2011-ben éppen a Fidesz törölte el, választási szelek fújnak, az össznemzeti riogatásnál hatékonyabb kampányeszközt még nem találtak fel habonyárpiék boszorkánykonyhájában.
Miután az év első napjaiban a miniszterelnök úr többedmagával a rezsicsökkentés megvédésére és a nemes küzdelem pénzadomány általi támogatására szólította fel a híveket, és a Magyar Csapathoz való csatlakozás hazát megmentő szerepéről értekezett, ezúttal Pelcznén a sor, hogy megfejelje a történetet, hogy a nemlétező ellenség legújabb nemlétező fenyegetését zúdítsa a nyakunkba.
Harcra hív a kötelesség, hadrendbe kell állítani a gyedkatonákat, Selmeczi Gabriellát megszégyenítő rímekbe szedve kell Gyurcsány kormányzásának, Bajnai miniszterelnökségének és általában véve a baloldal gyalázatos, magyar családokra rárontó politikájának vészjósló fellegeit felrajzolni a rezsicsökkentett agyú magyar társadalom egére. Így áll össze tavaszra a helyes válasz a szavazóurna magányába kényszerülő magyar emberek fejében.
Pedig, ha jól értettem a Fidesz számára az ellenzék, a szocialisták, nem jelentenek semmiféle kihívást, nem hogy potenciális ellenfelet vagy reális veszélyt. A Fidesz állítólag tarolni fog ismét a választásokon, ezért aztán a női front ügybuzgósága, józan ésszel szemlélve, legjobb esetben is szánalmas. Arról nem beszélve, hogy a hamis riogatás magasiskoláját kijárt, a saját maga által gerjesztett, egyébként nem létező problémák megoldásában élen járó kétharmados kormány megint annyira hülyének néz minket, hogy azt sulykolja belénk: vannak közöttünk olyanok, akik önként dalolva elleneznék a gyed extrát.
A gyed extra megvédése következésképpen ugyanolyan álságos húzás, mint a rezsicsökkentés, a magyar haza függetlensége, a bankok és multik által kiszipolyozott magyar emberek, vagy éppen a magyar föld megvédése, és ha csak annyi lenne a célja az egész akciónak, hogy Pelcznének elfoglaltságot biztosítson szeretett pártja, akkor is felmerülne a kérdés: mi az oka annak, hogy egy teljhatalmú kormány éjt nappallá téve beteges kényszert érez megvédeni olyan ámokfutásra emlékeztető dolgokat, amelyeket az égadta egy világon semmiféle létező ellenfél nem veszélyeztet? Hát ez.
A megvédjük, harcolunk, ellenség hívószavak mögött egy hülyére vett ország képe húzódik, amelynek eldöntendő kérdőmondatokra követelt válaszok - értsd, totál értelmetlen aláírás gyűjtögetések - révén próbálják a nyakába varrni az elbaltázott kormányzati intézkedések felelősségét. Mert még egyszer: a napi politikával, és a társadalmi problémák szakmai tényszerűségével együtt nem elő ember mégis mit válaszolhat a csökkentésre vagy növelésre vonatkozó demagóg kérdésekre? Hogy kell a rezsicsökkentés, mert ha több pénz marad meg, az jobb mint, ha kevesebb maradna, vagy nem kell a rezsicsökkentés, mert mi többet szeretünk fizetni minden egyes szolgáltatásért? Hogy kell a gyed extra, mert a kevesebb pénz helyett mi a többet szeretjük a zsebünkben tudni, vagy á, dehogy kell a gyed extra, nekünk, magyar családnak annyira jól megy, hogy semmi szükségünk erre a nagyvonalú juttatásra? Hány ember lehet kies e hazában, akinek tépelődésre adnának okot a fentihez hasonló buta kérdések. Na, ugye?
Ettől még sajnos kizárólag erről szólnak a Fidesz nagyszerű aláírásgyűjtései, függetlenül attól, hogy rezsi, a gyed, vagy akár a nyugdíjak kérdése van terítéken. A populista adakozásra való bárgyú rákérdezések mögött a választási kampány dübörög, amelynek fideszes kínálati oldalán négy év után is csak a bukott baloldal nyolc évnyi kormányzásának horror történetei állnak, amelyek még mindig bevethetők, amelyek ezután lesznek csak igazán bevethetők.
Bennem viszont továbbra is egyetlen kérdés kavarog: ettől a nyomasztó demagógiától, e kegyesen felelőtlen választási adakozástól, illetve annak hosszútávú, beláthatatlan következményeitől ki menti meg ezt a "magyarembereknemkérnekabukottbaloldalból" országot: mostani és eljövendő nyugdíjasokat, rezsicsökkentett üzemmódban vegetáló, hálás, olcsón lefizethető, múltba révedő, megvezetett magyar embereket?