Miután két napja egyfelől a baloldali, ellenzéki összefogás pikáns részletei, másfelől a Moszkvában sebtében és váratlanul aláírt, a nyilvánosság által alig ismert, a nukleáris energia használatára, azaz a paksi erőmű bővítésére vonatkozó megállapodás egymást köbre emelő témái borzolják a kedélyeket, eldöntendő kérdés volt számomra, hogy a rengeteg idevágó vélemény mellett egyáltalán érdemes-e megpróbálkoznom saját álláspontom vázolásával ezekkel a kilométerkavicsként számon tartható közéleti történésekkel kapcsolatban. És ekkor csoda történt. Eme súlyos dilemmát oldotta fel az elmúlt kb. 48 óra számomra legdörgedelmesebb híre: országos békemenetet indítanak a Fidesz civiljei az ellenzéki összefogás miatt.

Bármilyen meglepő, a CÖF nem Moszkvába indul megvédeni a haza tudtunk nélkül hosszú lejáratú hitelre cserélt szuverenitását, nem fellázadni és menetelni szándékszik az egyelőre beláthatatlan-megjósolhatatlan időre elkészülő, jelen tudásunk szerint ismeretlen végösszegű számlával leírható, a magyar energiafüggetlenséggel kapcsolatban számos kételyt ébresztő, a magyar társadalom véleményét és jóváhagyását teljes mértékben nélkülöző energia-beruházás ellen. Nem.

A kétharmados jobboldali kormány fizetetlen fizetett prókátorának szerepét betöltő civil tagozat ellenben gondolt egy merészet Moszkvával ellentétes irányban, és úgy döntött: időszerű felhívnia a közvélemény figyelmét arra, hogy "újra összeállt az országot a csőd szélére sodró politikusok maroknyi, hatalomra éhes csapata". Igaz ugyan, hogy ha Kövér Lászlón múlik, a bukott baloldali pártok még sajtótájékoztatót sem tarthattak volna bejelentendő a Mesterházytól a megkerülhetetlen Gyurcsányon át Fodor Gáborig húzódó tengely mentén végbement csapatmozgások eredményeit, szerintem a közvélemény nem hülye, és fel van neki hívva a figyelme már egy jó ideje arra, ami a szeme láttára történik.

Igaz, hogy a kormányzás leginkább húsba vágó döntéseivel kapcsolatban a kutya nem volt kíváncsi a véleményére, igaz, hogy a legsúlyosabb kérdésekről a színfalak mögött, egyik percről a másikra hoztak visszavonhatatlan ítéleteket, igaz, hogy többségében kormányváltást szeretne, amivel párhuzamosan úgy gondolja, hogy a jelenlegi kormány könnyedén meg fogja nyerni a jövő évi választást, és az is igaznak tűnhet, hogy a kormányzati arrogancia egészen pontosan tisztában van ezzel. Valamiért most mégis szarelkenés íze és színe van ennek az újabb önmegnyugtató erődemonstrációnak. Sőt, nekem határozottan az az érzésem, hogy körvonalazódnak a vonalkódok a jobboldali alsónadrágok szintjén, ez az Észak-Korea-fíling pedig már megint zavarba ejtően szánalmas.

Erre a felismerésre rímelnek Fricz Tamás, CÖF alapító elbűvölő szavai a közpénzen provokáló, önjelölt népvédelmi szervezet célkitűzéseiről, amelyekre remélhetőleg most szintén felhívódik a közvélemény figyelme: "megvédeni a demokráciát, a közjót, a jó erkölcsöt és a nemzeti szuverenitást." Merthogy - most ugrik a majom a vízbe - "ezek az értékek a baloldali ellenzéki pártok összefogása miatt most újra veszélybe kerültek." Hát ez egészen elképesztően fantasztikus.

És nem, most sem a föld-, patika-, trafik-, szerencsejáték mutyisorozatra gondoltak, fogadjunk! És nem, nem is a fékek és egyensúlyok rendszerének lebontására tett demokráciaromboló csapásokról van szó, nem az alaptörvény egy éjszaka alatt véghez vitt férceléseiről, nem a kézen-közön lenyúlt magánnyugdíj vagyonról, nem a stadiont stadion hátára építő öncélú nemzeti elköteleződésről, a hajléktalanok gátlástalan megbélyegzéséről, a végletesen lebutított rezsicsökkentő agymosásról, sőt, még a közpénz csókosok zsebébe történő pofátlan átvándoroltatásáról sincs szó. Mert természetesen ezek az intézkedések egyértelműen a demokrácia, a közjó, a jó erkölcs, és a nemzeti szuverenitás megnyilatkozásai, amelyek immár halálos veszélybe kerültek a baloldali ellenzéki pártok összefogása miatt. Hitték volna? Gondolták volna? Aligha.

Elhangzik mindez olyan körülmények között, hogy az Ipsos szerint (a Századvéget most kivételesen hagyjuk figyelmen kívül) a rettegő Fidesz egymagában annyit erősödött a köz véleményében, mint az ellenzéki pártok együttvéve. Akkor mire ez a rettegés, uraim? Mi ez a "nemzetjáró" kampány? A Csizmadia-Fritz alakulattól kérdezném: nem kockázatos kicsit ilyen nyíltan kimutatni a félelmet? Mit fog majd érteni a birkák hada e nevetséges félelem láttán? Nem ciki ez az újabb pánikhangulat-keltés egy állítólag elvérzett, levitézlett, bukott baloldallal kapcsolatban?

Dehogynem. Vér ciki. Nem mintha nem rímelne tökéletesen a rezsicsökkentés tartalmatlan csatakiáltására végletesen lebutított, primitív kormánykommunikációra. Csak az a baj, hogy ezúttal közbejött ez a fránya, drága atommutyi is. És sajnos úgy tűnik, túlságosan nagy port kavar a köz véleményének szintjén ahhoz, hogy ne lenne kutya kötelessége e derék, fizetett zsoldosoknak elterelni a köz véleményének figyelmét arról, hogy tulajdonképpen marhára kérdéses a magyar nukleáris bővítés gazdaságossága. Hogy simán benne van a pakliban, hogy Orbánék oroszországi üzleti ámokfutása akár több évtizedre Moszkvához láncolhatja kis hazánkat, és hogy a beruházás megtérülési kockázatai mentén akár több generáció nyögheti majd vígan, dalolva ezt az újabb, csuklóból laza hitelfelvételt.

Vajon ez a legújabb dicsőséges üzleti megállapodás (hozzávéve az elmúlt négy év kétharmados vívmányait is) hogyan aránylik a közjóhoz és a jó erkölcshöz, drága birkamenet? A kérdés költői, marad a lehangoló tény: aki a demokráciát az állítólag még komolyan vehető ellenfélnek, vetélytársnak sem tekinthető, összesimult ellenzéktől félti úgy, hogy éppen a Fidesz által látja megőrizhetőnek, annak vagy átmeneti memóriakiesése volt az elmúlt közel négy évben, vagy - Csizmadiákhoz és Fritzekhez - hasonlóan kilóra megvették őket.