Abszolút semmi gond nincs azzal, ha az ember saját költségén körbelevelezi a nagyvilágot, ha valamiféle ellenállhatatlan íráskényszernek engedelmeskedve, emelkedett, megható gondolatait föltétlenül meg akarja osztani a földgolyó különböző részein élő embertársaival. Abban viszont találni némi kivetnivalót, amikor az ember a mások költségén teszi ugyanezt, saját, rövid- vagy hosszútávú céljainak, földhözragadt érdekeinek érvényesítése okán. Az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök újabb közel 80 millió forintért "konzultált" a külföldön élő magyarokkal, joggal csaphatja ki a jóérzés biztosítékát azokban, akik szerint az adófizetők pénzéből nagyvonalú grafomániás akciókat finanszírozni, útszéli, pofátlan megnyilvánulás.
Bizonyára mindenki emlékszik - azok is, akik kaptak már ilyen levelet, azok is, akik nem is fognak - hogy Magyarország miniszterelnöke 2013 februárjában vetemedett először arra, hogy a határon túliaknak levelet írjon: a mostani 278 ezerhez képest, akkor 160 ezren (a mostani költség sacckábé feléből) részesülhettek ama megtiszteltetésben, hogy egy Orbán Viktor arcképével ellátott A4-es papír fölött lábadhasson könnybe a szemük.
Közel egy éve, abban a már akkor is megkésett, de valószínűleg annál nagyobb szeretettel és előre megfontoltsággal postázott szerelmes levélben azt olvashatta az elszakított nemzetrész, hogy ezentúl, vagyis azontúl, rendszeres tájékoztató irományt kap azért, hogy bekapcsolódhasson „Magyarország sorsának alakításába”. Azóta eltelt közel egy év, és ha nem tévedek, a nemzet határon túlra kényszerült fele semmiféle tájékoztatást nem kapott az anyaországi történésekről. Talán jobb is. Bőven elég, hogy a nemzet valamennyi televíziójából naponta zúdult rá a következetes kormánypropaganda, amelynek alapján pár hónap múlva felelős döntést hoz majd. És ahogy elvárják tőle, beleszól. Akárcsak közel egy éve, engem most is kiráz a hideg ettől a felelős beleszólástól.
Lehet, hogy Orbánék szerint a kettős állampolgárokat a 2014-es választásokon való részévételre és az ehhez szükséges regisztrációra buzdító, legújabb elsőbbségi levél miniszterelnöki konzultációnak minősül, de földhözragadt kisemberi olvasatomban ez a fogalom valami teljesen mást jelent. A konzultáció értelemszerűen vélemények kikérését, egyfajta tanácskozást jelent, amikor is egyik fél a másik félhez fordul hasznos és értékes jó tanácsokért. Hát nem hiszem, hogy itt erről szó lehetne, nem hiszem, hogy a magyar kormányt érdekelné a több százezer nemzetegyesített magyar véleménye, tanácsa, különös tekintettel azokra, akiknek a narancssárga köd esetleg nem borult parancsszóra az agyukra. Szó van arról, hogy ezek az egyoldalú felhívások-buzdítások kiválóan szolgálják Orbán Viktor és pártja választási kampányát, de hogy itt bárki is kíváncsi volna a kettős állampolgárok véleményére, az erős túlzás, hogy ne mondjam, csúsztatás.
Bármennyire is szeretnék mást gondolni, a Miniszterelnökség, azaz az adófizetők pénzéből szerteküldött, a nemzet első emberének arcképével ellátott felhívás, amelyben Orbán számít a határon túliak Magyarország sorsának alakítását szavatoló választási részvételére, csupán egy önmagán semmiféle jelentéssel túlmutatni nem bíró aljas kampányhúzás. Egy szavam nem lehetne, ha a Fidesz átlátható költségvetéséből, úgy értem, közérdekűnek számító pártkasszájából finanszíroznák a nemzeti ügyek kormányának történelmi cselekedetét népszerűsítő kampánylevelet, amely immár a világ 126 országába eljutott. De a Miniszterelnökség költségvetése tudomásom szerint még mindig változatlanul a köz pénze.
Orbánnal ellentétben, továbbra sem hiszem, hogy - miként első levelében írta - "megszervezhetjük magunkat, újra együtt kormányozhatjuk Magyarországot, és mindannyian beleszólhatunk a nemzet jövőjébe.” Mi, együttesen soha nem fogunk együtt kormányozni, nekünk nincsen közös jövőnk, az ország első embere és hűséges holdudvara egyedül szeret beleszólni Magyarország sorsának alakításába. Ezért az egységes (világ)nemzet közös jövőjének, a határokon átívelő újraegyesítésnek, és a magyarság ügyének szívszorító sallangjai mögött teljes dicsőségében pompázik a minden szavazathoz foggal-körömmel ragaszkodó Fidesz-kormány közpénzen dübörgő választási kampánya. Nem az a 77, 6 millió, (több is veszett Mohácsnál, nem hogy Trianonnál) hanem az elv, ez a frontális, mindenfajta jóérzést nélkülöző szavazathajhászás a mellbevágó.
Akármennyire csekély számú mandátum eldöntésébe lehet beleszólásuk a külhoni kettős állampolgároknak, és a közel négy éves ámokfutó kormányzati pénzszórás viszonylatában akármilyen röhejesnek számít is ez a közpénzből levelezési mániára költött alig 80 millió forint, ez a fajta arrogáns, mindenen és mindenkin átgázoló erődemonstráció, fölöttébb gusztustalan. Nem beszélve arról, hogy méltánytalan és igazságtalan húzás azokkal szemben, akik nap mint nap életvitelszerűen a bőrükön tapasztalják e jobb sorsra érdemes kormányzás valamennyi jótéteményét.
Éppen ezért csak abban bízhatok, hogy sokan lesznek olyan magyarok a világ 126 országában, akiknek fontos lesz, hogy valóban felelősségük teljes tudatában vegyenek részt, vagy ellenkezőleg, ne vegyenek részt a magyarországi választáson. Akik nem dőlnek be eszelős levelezési kényszereknek, üres szólamoknak, és a kilóra megvehetőségre apelláló politikai mézesmadzagoknak.
U.I. Felőlem annyit levelezik, amennyit akar, miniszterelnök úr! De akkor legalább egyszer legyen úriember, és nyúljon a saját, vagy Simicska kaliberű csahos kutyái valamelyikének zsebébe! Ez a nagy fene történelmi nemzetegyesítés megér annyit, nem? Önök mondták, hogy veszélyes lenne pénzt adni az embereknek. De vajon ilyen alantas módon elvenni a köz pénzéből nem veszélyes? Ilyen esetben nem volna indokolt egy ún. miniszterelnöki konzultáció?
