hacsaknem

Sokadszorra olvasom, és nem tudok betelni vele: a soron kívüli és kiemelt egészségügyi ellátásra jogosult állami vezetők száma megkétszereződött az elmúlt négy és fél évben. Nagyon jó hír, javul a statisztika. A rossz hír az, hogy ezzel szemben egyáltalán nem duplázódott meg azoknak a magyar embereknek a száma, akiket a tévés-klímás, fürdőszobás VIP színvonalú egészségügyi ellátás veszélye fenyegetne mostanság.

Senki nem mondhatja - még én sem - hogy Orbán Viktornak nem volt igaza, amikor arról beszélt: túl sok középszerű fiatal tanul ma az adófizetők pénzén különböző állami egyetemeken, nekik egyáltalán nem ott lenne a  helyük. És valóban. Ma már tudjuk, hogy egy jó helyre született, becsületes, okleveles gázszerelő sokkal többre viheti ebben az országban, mint nagyon sok, rossz helyre született, tanult ember.

Régóta mondogatom: bámulatos és utolérhetetlen a nagyobbik kormánypárt kommunikációja. Szerintem tanítani kellene azt, ahogyan a politikai ellenfél bármilyen megmozdulására-nyilatkozatára, sötét kocsmák vagy luxuséttermek hátsó asztalai fölötti összehajolására azonnal (de akár hetek-hónapok-évek múltán is) érkeznek a jól bevett - egyelőre sikerrel alkalmazott - verbális automatizmusok. Amelyeket lassan az álmából felébresztett ország apraja-nagyja is bármikor el tud szavalni: a bukott maffiabaloldal válogatott ténykedéseinek felsorolása a hét minden napján túlharsogja mindazokat, akik politikai csörtéken innen és túl egy másfajta valóságot tapasztalnak maguk körül, mint amiről a propaganda éjt nappallá téve üvölt. Nem ritkán ez alá muzsikál a kisebbik kormánypárt elkésett visszhangként ható - bólogatójánosi szerepéből következő - röhejes, megerősítő ömlengése.

Nem tudom eldönteni, mi a nagyobb tragédia: az, hogy a futball Orbán Viktor személyes mániákus, eszelős dilije és erre egy valag állami pénzt költ a kormány (amelyben ráadásul senki nincs, aki ellent merne mondani neki ez ügyben)? Vagy az, hogy pillanatnyilag egy kalap szart nem ér a magyar foci? Nem tudom, az-e nagyobb baj, hogy középszerűnél is jóval gyengébb szinten teljesít ez a sportág, vagy az, hogy Orbán a magyar futball jelenlegi állapotát nagyszerű sikertörténetetként értékeli?

Olvasom, hogy a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló keretből 80 millió forintot csoportosítottak át innen oda, hipp-hopp a miniszterelnök védelmének érdekében. Ebből egyrészt az következik, hogy Orbán Viktor védelme rendkívüli dolog, másrészt az, hogy a miniszterelnök úr mostanság nem érzi biztonságban magát. Harmadrészt az is legyen világos: Magyarország immár annyival jobban teljesít, hogy e bizonyosságnak az ország vezére védelmére fordított összegekben is meg kell mutatkoznia.

„A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előitéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett bizonyos »zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról« szóló hazugságok, összeesküvéselméletek és ezzel egyidejüleg a jól bevált bűnbakképzés általánossá válása, a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást.” Bizonyára sokunknak ismerősen csengenek ezek a nem éppen simogató szavak. Alig négy hónap telt el azóta, amióta Gerendás Péter a fenti okokra hivatkozva, a Facebook oldalán nyilvánosságra hozott (azóta törölt) búcsúlevélben foglaltakra hivatkozva készült elhagyni Magyarországot.

Kész „felüdülés” ebben a nyári hőségben Kövér Lászlóval  szembemenni a virtuális sajtóban. Miután a viharos parlamenti ülésszak idején ellátta a baját mindenkinek, aki sajátos házelnöki elképzeléseivel szembe mert helyezkedni, elérkezettnek látta az időt, hogy egyéb vizekre evezzen: a felvidéki Szabad Újságnak adott interjújában nemzetpolitikai alapon osztotta az észt a szlovákiai magyaroknak. Orbán Viktor Tusnádfürdőn tett, erdélyieknek szánt hajmeresztő kijelentései után időszerűnek tűnt a felvidékieknek is üzenni valami magvasat. Így válik koherens egésszé a Fidesz számára ez a kényes, terhes, púp a hátunkon műfaj.

Történelmi elégtétel az SZDSZ megszűnése – olvasom a magyar kereszténydemokrácia régóta nem létező fellegvárának szerepét betöltő kisebbik kormánypárt kánikula-generálta eszelős közleményét. Amelyben hosszú, keresztényi alapvetésekkel alátámasztott érvelés keretében annak örül, hogy  húszévnyi parlamenti jelenlét és "hároméves kínos agonizálás után" megszűnik a Szabad Demokraták Szövetsége. Halleluja.

Dicséretes dolog, hogy a Fidesz nem hagyja földönfutóvá válni különféle pozíciókból kihullott elvtársait, hogy minden körülmények között honorálni igyekszik a feltétlen lojalitást, de nyújtsa fel a kezét az, akinek ma Magyarországon havi bruttó 600 rongy üti a markát azért, mert téli estéken a kandalló mellett, az elviselhetetlen kánikula idején pedig a diófa árnyékába menekülve idegen nyelvű, bármilyen nyelvű irodalmat habzsolhat kétpofára. Éveken keresztül, nem csillapodó informálódási vágytól hajtva, fél szemmel a politikai folyamatokat figyelve, megkerülhetetlennek, stratégiainak vélt pozíció birtokában.

Ahelyett, hogy lefosnánk a bokánkat Orbán Viktor kalandfilmekbe illő erdélyi kiruccanásának karambolozástól paradicsomdobálásig terjedő mozzanataitól, koncentráljunk inkább a lényegre, feleim. A lényegre. A nyakkendőt otthon felejtős, éjszakába nyúló ivászatoktól nem mentes, asztal fölött sírva vigadó, világot megváltó nyári szabadegyetemek korát éljük, amikor a politika rövidnadrágba öltözik. E tekintetben Tusványos valaha talán a világ közepe volt, ahol mindenkire egyformán számítottak, aki kárpát-medencei léptékkel és nemzetpolitikai mértékegységgel mérve fontos volt, vagy egyszerűen csak élt és mozgott.