Senki nem mondhatja - még én sem - hogy Orbán Viktornak nem volt igaza, amikor arról beszélt: túl sok középszerű fiatal tanul ma az adófizetők pénzén különböző állami egyetemeken, nekik egyáltalán nem ott lenne a  helyük. És valóban. Ma már tudjuk, hogy egy jó helyre született, becsületes, okleveles gázszerelő sokkal többre viheti ebben az országban, mint nagyon sok, rossz helyre született, tanult ember.

Igen, ez a titka: jó helyre kell születni, jó társaságba kell kerülni, a kötelező nyelvcsapásokat hosszú időn keresztül el kell végezni, és a mindennapok fényre derülnek. Egy gázszerelőből is válhat milliárdos vállalkozó, nagybirtokos, polgármester, csak merni kell nagyot álmodni. Mészáros Lőrinc, Felcsút elöljárója egy ilyen derék ember. Akinek becsületére legyen mondva: a politika és a futball egykor még egyáltalán nem ellenállhatatlan vonzáskörén kívül, valóban önerőből, tisztességesen, az igát keményen húzva vált sikeres, később bajba jutott vállalkozóvá. A 2007-ben majdnem csődbe jutott gázszerelő-futballakadémia elnök-polgármesterre azonban rávigyorgott a szerencse, és  a helyzet azóta sem változott. Sőt. A miniszterelnök szülőfalujának első embere ma már az ötszörösét keresi annak, mint amit összes dolgozója egy évben kap fizetésként, cége 2010 óta több mint ötszörösére növelte a forgalmát.

Mert a felcsúti lojalitás felbecsülhetetlen hasznot hoz érték.

Remélem senkinek nem jut eszébe irigykedni erre az áldott jó emberre. Szerintem öröm és boldogság, hogy ilyen sikeres vállalkozói vannak ennek az országnak, ilyen igazi, lokálpatrotizmustól és nemzeti érzelmektől duzzadó keblű hazafiak, akik jobban teljesítenek, mint sok tehetségtelen, egyik napról a másikra tengődő honfitársuk. Akik voltak annyira középszerűek, hogy nem születtek Orbán Viktor szomszédjába.

Felcsút polgármestere ragyogó sikereinek legújabb részlete annak elokvens példája, miként lehet szemrebbenés nélkül havi 66 millát kaszálni papíron úgy, hogy munkásaid mindeközben alig 60 ezret keresnek. Annak példája, hogy egy magyar embereket foglalkoztató nagyon magyar cég éves bérköltségének aránya havi leosztásban miként lehet kevesebb, mint a bruttó minimálbér. Hogy miként sikerülhet valakinek a szakmunkás minimálbér feléért dolgozó rabszolgái kizsákmányolása árán százmilliókat fizetnie önmagának az osztalékból. (És hogy még cinikusabb legyen a történet: anyuci szemfényvesztő módon lemond az osztalékáról apuci javára.)

De ami ezen jóval túlmutat: Mészáros Lőrinc csupán egyike azoknak a csókos-haver-barát-cimbora-rokon-pártkatonáknak, akik 2010 óta milliárdokat kaszáltak olyan földpályázatokon, amelyeken egyedüliként indultak, olyan trafikpályázatokon, amelyeknek megnyerése előre le volt zsírozva, vagy olyan állami megbízásokkal-közbeszerzésekkel jártak jól, amelyeket szintén csak a fárasztó formalitás kedvéért írtak ki. Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy mindeközben a magyar kormány visszaadta a kétkezi munka becsületét, és megvédte a magyar munkavállalókat a gátlástalanul kiszipolyozó multinacionális cégek ellenében. Mert ahol 47 ezerből meg lehet élni, ott ötven-hatvanezerből egyenesen flottul.

Nos, Felcsút kísérleti terepként való üzemeltetése mentén, így épül a szemünk láttára a Fidesz feudális nemzetállama. Kevés, de annál lojálisabb haszonélvezővel, rengeteg éhbérért dolgozó, kiszolgáltatott vesztessel, és a harmadik világ országaira jellemző jövedelem különbségekkel. Ezt az állapotot kizárólag a Mészáros Lőrinc-féle, „szarok rá, hogy más mit mond” típusú emberekbe vetett bizalomra lehet építeni, akiknek gyarapodása másik oldalán egy szegénységbe/mélyszegénységbe süllyedő, a fennálló rendszer számára nélkülözhetetlen hűbéruraktól függő ország küzd a nyomorral.

Úgyhogy a fentiek alapján tegyük össze a két kezünket, hogy megszabadultunk a Gyurcsány-Bajnai-féle oligarcháktól. Továbbá annak, hogy Mészáros Lőrinceknek köszönhetően a magyar tőke magyar kézben marad, hogy az aljas idegenszívű, magyar kormány ellen áskálódó multik nem szivattyúzzák külföldre a magyar emberek kétkezi munkájának gyümölcsét. Ha ennek mégsem tudnánk örülni, menjünk gázszerelőnek, költözzünk Felcsútra, járjunk focimeccsre, és keressük a szemkontaktust Viktorral.

Vagy egyszerűen csak mondjuk azt jövőre, hogy ebből elég!

fotó: www.vimeo.com