Amikor nincs mód mindent elérni: a fideszi nemzetpolitikáról

H_A Címkék: interjú kettős állampolgárság megosztás szavazatok felvidéki magyarok nemzetpolitika nemzeti konzultáció külhoni magyarok Kövér László Fidesz-kormány2013.08.01. 13:42

Kész „felüdülés” ebben a nyári hőségben Kövér Lászlóval  szembemenni a virtuális sajtóban. Miután a viharos parlamenti ülésszak idején ellátta a baját mindenkinek, aki sajátos házelnöki elképzeléseivel szembe mert helyezkedni, elérkezettnek látta az időt, hogy egyéb vizekre evezzen: a felvidéki Szabad Újságnak adott interjújában nemzetpolitikai alapon osztotta az észt a szlovákiai magyaroknak. Orbán Viktor Tusnádfürdőn tett, erdélyieknek szánt hajmeresztő kijelentései után időszerűnek tűnt a felvidékieknek is üzenni valami magvasat. Így válik koherens egésszé a Fidesz számára ez a kényes, terhes, púp a hátunkon műfaj.

E nemzetpolitikának - Kövér szerint - ma szűkebb a mozgástere, mint amilyen lehetne. Nocsak -mondanám elnézően, de a helyzet magyarázataként felhozott kövéri érvektől leginkább a bicska nyílik ki a zsebemben: a dolog hátterében „részint a magyar gazdaság teljesítőképességének 2002 után bekövetkezett gyengülését, részben pedig a nemzetközi feltételek romlását” azonosítja házelnkök úr. 2013-at írunk Magyarországon és Szlovákiában egyaránt,  Kövér László a nemzetpolitika jelenleg minden irányba recsegő-ropogó evidenciáját egy kilenc évvel ezelőtt elkezdődött folyamattal magyarázza. Amihez értelemszerűen semmi köze a jelenlegi dicsőséges kétharmadnak. Ellenben a sorok között Kövér elismeri: elvtársak, csak magatokra számíthattok, elszántság, türelem, s a haza fényre derül. Vagy nem, de erről nem szokás beszélni.

Az a helyzet, hogy  a külhoni magyarok egy jelentős része valószínűleg magától is rájött, és nem tegnap, hogy mindenféle anyaországi altatómese dacára csak és kizárólag magára számíthat. Ezért is cinikus az, ahogyan siránkozóan populista, mindenféle konkrétumot nélkülöző okfejtésében Kövér a fejükhöz vágja ezt a bizonyosságot. Igen, a felvidéki magyarok helyett, akárcsak az erdélyiek vagy a kárpátaljaiak helyett sem fog senki megküzdeni nemzeti özanossághoz való jogaikért. De ha segítséget nyújtani nem tudott, fontos lett volna, hogy a magyar kormány legalább ne hátráltassa őket ebben az erőfeszítésben.  Lett volna.

De sem Kövér László, sem a magyar kormány nem mondhatja el magáról, hogy fontos lett volna neki. Aki összehangolt erőkkel azon dolgozik, hogy az erős, egységes határon túli érdekképviseletet lehetőleg mindenhol gyengítse, aki választások idején Nyirő József hamvainak hurcolászásához asszisztálva nyíltan kampányol a sokba szakított kisebbségi pártok valamelyike mellett, aki a kettős állampolgárság szavazati joggal való kibővítésében rejlő lehetőséget felismerve, gátlástalanul átviszi akaratát annak ellenére is, hogy pontosan tudja, milyen hátrányos következményei lesznek az illető magyar kisebbség szaros mindennapjait illetően, az ne formáljon jogot arra, hogy gyengének nevezze, és kioktassa a felvidéki magyarokat.  

Az a kormány, amelynek jól felfogott érdekében áll bármikor semmibe venni a határon túli magyarok legitim képviselőinek álláspontját, amely három éve annak rendeli alá - állítólag külhoniakat minden körülmények között megvédeni hivatott - nemzetpolitikáját, hogy az erős, nem a Fidesz füttyszavára táncoló határon túli érdekképviselet bármikor a magyar kormány ellen fordulhat, tehát mindenáron meg kell akadályozni, az ne siránkozzon a nemzetpolitika szűk mozgástere fölött. Az ne jöjjön a nemzetközi gazdasági helyzettel, ne takarózzon Magyarország 2010-es csődközeli állapotával, hanem vállalja a felelősséget azért, amit elkövetett, vagy esetenként nem tett meg. Persze nevetséges elvárás ez attól a Kövér Lászlótól, akinek kormánya a nemzetpolitikát akkora jelentőségű területnek tekinti, hogy az egész magyarországi szakmát pofán röhögve, többszörösen bukott politikus haverja segge alá tolta az annak stratégiai kutatására újonnan létrehozott, számos presztízzsel bíró tudományos kutatóműhelyre nézve arcpirító költségvetéssel rendelkező, láthatatlan balettintézetet.

Mindezek fényében végtelenül szomorú, hogy Kövér a felvidéki magyarság gyengeségét vállvonogató, felelősséget elhárító szólamokban diagnosztizálja és ködös-homályos, sehova nem mutató, feltételes módban reménykedő, valószínűtlen képet fest a szlovák-magyar viszonyról: „a magyar és a szlovák kormány között nagyon sok pragmatikus kérdésben folyik tárgyalás a közös érdekek mentén, a minél több közös szál pedig csökkentheti a feszültségeket.”

Tisztelt felvidéki magyarok!  Lefordítom Kövérről a magyar állampolgárságukat titkolni kényszerülő külhoniak számára is: fel a fejjel, remény nincs, de hátha lesz, mi mindent megtettünk, de az elmúlt nyolc év, de a nemzetközi válság. Igaz, hogy sehol nem vagytok, de mi új fejezetet kezdtünk, türelem, küzdelem,  számítsatok ránk, de leginkább magatokra, mert van is nemzetpolitikai mozgásterünk, meg nincs is.

Tisztelt Kövér László! Ha már Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gondolatát lenyúlva próbál bevágódni egy átvágott közösségnél, legalább idézzen pontosan. A felvidéki magyarokat az „Amikor nincs mód mindent elérni, azt kell elérni, amit lehet” bölcsessége nem segíti át a szakadékon. Azon a szakadékon, amelyet három éve tudatosan ás egyre mélyebbre a magát nemzetinek nevező magyar kormány. Bármennyire hihetetlen, a „nemzeti” jelző továbbra sem azonos a Fidesszel, bármennyire is igyekeznek önök a „nemzeti” szót kisajátítani és összemosni saját nevükkel. Ez így önmagában távol áll a nemzetpolitizálástól, a felelős nemzetpolitizálástól még inkább. Az Orbán-Fico találkozókon szőnyeg alá söpört stratégiai fontosságú, felvidéki magyarokat érintő kérdések ugyanúgy léteznek, mint kilenc évvel ezelőtt. Ezt a kudarcot természetesen ki lehet magyarázni külső tényezőkkel, ki lehet bújni a felelősség alól, de mindez kizárólag arra jó, hogy az európai értelemben folyamatosan elszigetelődő, erőtlen, menthetetlenül félresiklott anyaország képét erősítse a határon túliakban. Ez önmagában szomorú, de a folyamatos súlytalan kardcsörtetéssel és az önéhez hasonló olcsó észosztásokkal fűszerezve leginkább groteszk és nevetséges.

Aktuális nem lábjegyzet: Tartok tőle, hogy ezen a lehangoló képen az sem segít, hogy Orbán Viktor miniszterelnök határon túliakkal való egyoldalú levelezésére a Fidesz ráragasztja a nemzeti konzultáció címkét. A konzultáció ugyanis párbeszédet feltételez, nem pedig egy Orbán Viktor joviális arcképével ellátott, közpénzből finanszírozott tudomásul veendő, a sorok között szavazatokért kuncsorgó közlést/kinyilatkoztatást. Csakhogy ki kíváncsi itt a külhoniak véleményére? És ahogy eddig nem volt kíváncsi, miért pont most, és ezután?

Szóval ahogy februárban 160 ezer miniszterelnöki levelet bagatell 45 millió forintból szét lehetett küldeni a Kárpát-medencében,  gyanítom, hogy az újabb 233 ezret is ki lehet postázni. A közel 65 millió forint nem lehet akadály. Párhuzamosan meg akár lóhátra is lehetne ültetni  Semjén Zsoltot egy székely zászlóval, csapjon egy tiszteletkört Felvidéktől Erdélyen keresztül Délvidékig a szavazatokban mérhető külhoniak között. Eklatens példája lenne annak, miben merül ki, és mit céloz meg ez a fajta szűk mozgásterű, nemzetpolitikának csúfolt mutatvány. Ha már a fülüktől fogva nem lehet a szavazóurnákhoz cipelni a határon túliakat, a Kövér által lenyúlt bethleni intelemnek engedelmeskedve, azt kell elérni velük/náluk, amit lehet.

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr625438269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása