hacsaknem

Dacára annak, és fenntartva mindazt amit eddig Baja kapcsán leírtam, leszögezném: a már amúgy is sok sebből vérző magyar demokrácia ezen az időközi választáson mindenképpen beláthatatlan időn túl gyógyuló sérülést szenvedett. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy a hvg.hu által nyilvánosságra hozott videó a csalás egyértelmű bizonyítéka-e vagy sem, hogy a több köbméter tűzifa és a pár tízezer forint ígérete döntötte el a megismételt időközi választást vagy sem, hogy Kovács Csaba fideszes jelölt és Zsigó Róbert fideszes polgármester neve szervesen összekapcsolódik-e a szavazatvásárlással vagy sem. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy videó ide vagy oda, a fekete autó bajai körözése, vagy Zsigó Róbert nevetségességbe fulladt bukott baloldalazós riogatása a kampányban már éppen elég kételyt eloszlatott arra nézve, hogy ez a játék igenis vérre ment, és egy jelentéktelen időközi választás visszafordíthatatlanul a csalás metaforájává vált e szép magyar hazában.

Nem tudom, Újdelhiben az indiai államvezetés számára hogyan hangzik a magyar sikerpropaganda, de innen, Közép-Európából olvasva-hallgatva ugyanolyan hangzása van, mint a Magyarország jobban teljesít torzított, az értő füleket nem ritkán sértő szólam fáradhatatlan pufogtatásának. A nem egyszerűen protokollvizit céljából Indiába látogató magyar delegáció feje, a magyar miniszterelnök arra kérte Indiát, rajzolja át térképét úgy, hogy arra a közép-európai térség is rákerüljön. Valószínűleg a kartográfusok számára ez nem jelenthet túl nagy kihívást, de ha az üzenetet politikai-gazdasági-diplomáciai értelemben próbáljuk dekódolni mégiscsak megüti az ember fülét az elnagyolt érvelés.

A kormány megvédi a rezsicsökkentést, a szegényeket, nemzeti jelképeinket, a nyugdíjak vásárlóértékét, a munkahelyeket, a magyar termőföldet, a magyar családokat, a devizahiteleseket, a pórul járt trafikosokat, és ki tudja még mi mindent hagytam ki a felsorolásból. Nem hiszem, hogy van még valami/valaki amit/akit a magyar kormány ne védett volna meg látható vagy láthatatlan ellenségektől. Ilyen értelemben lassan négy éve a jó kormányzást a "megvédés" intézménye, úgy értem, demagóg lózungja helyettesíti. Minden olyan intézkedés, amely nem csupán a jóérzéssel, de a józan ésszel is elég gyakran szembehelyezkedik, azt meg kell védeni.

Ha már úgyis egy háromnegyed ország a bajai újratervezett időközi választásról és annak kimeneteléről beszél, miközben két agyrázkódás között Orbán Viktorék a parlamentben dübörögtetik és védelmezik a rezsicsökkentést - korábbi, magamnak tett ígéretemet megtagadva - mégis leírom mit gondolok leharcolt, nyúzott demokráciánk eme csúfos mozzanatáról. Nem, nincsenek tanulságok, bár tény, hogy minden, ami Baján néhány hét leforgása alatt történt, a 8-1-es hollandiai vereség gyalázatát és szánalmasságát simán jobbról előzi. Kár, hogy a 8-1-el ellentétben néhány nap múlva már a felejthető apróságok poros dobozában fog elfeküdni.

Szeretném megérteni, hogyan lehetséges az, hogy Orbán Viktort folyamatosan félreértik nem csupán szűkebb pátriájában, de lassan az egész világon. Mindazok, akik szándékosan lerövidítenek, kiemelnek a kontextusból, ferdítenek, és meghamisítanak. A haza ellenségei. Élen a brit Telegraph-al, és egyes magyar sajtóorgánumokkal. A bukott baloldalról ezúttal kivételesen nem beszélünk. Hogy lehet az, hogy egy tisztán, világosan beszélő magyar miniszterelnök valamilyen rejtélyes oknál fogva soha nem azt mondja, amit mond?

Ha valami az állam szárnyai alá kerülhet ma Magyarországon, egyáltalán nem érdemes rá mérget venni, hogy a végén esetleg mégsem kerül oda. A feltételes mód csupán a kötelező körökre épülő színdarab elengedhetetlen díszlete. Lehet tovább haladni, emberek. Semmi felháborodás, szájtátás, megbotránkozás. Végre valahára a Pető Intézet is az őt megillető, méltó helyre kerül. Az összes többi mellé. Az állam gondoskodó, atyai keblére öleli. Ideje tudomásul venni, hogy meglepetések márpedig nincsenek, csapdoshatja magát a földhöz Szabó Tímeák egész hada, és a civil társadalom apraja-nagyja, itt egyetlen szempont érvényesül: a Fidesz kormány kénye-kedve.

Azért nagyon jó nekünk mióta a Fidesz kétharmaddal kormányoz, mert mindig előre tudjuk, hogy meg fognak támadni minket. És nekünk, Fidesz kormánynak azért jó, hogy mindent előre tudunk, mert így konzervszámra tudjuk előregyártani a különböző címkékkel ellátott propagandaanyagot, amelynek egyik-másik fejezetét akkor rántjuk elő diadalmasan a farzsebünkből, amikor éppen aktuálissá válik a megtámadás. Így minden alkalommal az elfáradt harcos - drámai feszültséget hordozó - rezignált hangján felsóhajthatunk: ugye, ugye, mi előre szóltunk, hogy ez lesz. Hogy meg fognak támadni minket. És igazunk lett. Már megint.

Bírom ezt az Egészségügyi  Világszervezetet. Nagyra értékelem abbéli fáradozását, hogy Orbán Viktor amúgy sem gyenge lábakon álló önbizalmát és küldetéstudatát lehetőleg jobbról megtámassza és elismerően vállon veregesse. Végül is kell a nemzetközi megerősítés ennek a bátor szabadságharcosnak. Nekünk egyszerű, mezei, dohányzó, de leginkább már nem dohányzó, különféle elismerő díjakkal nem rendelkező népek számára a nagyszerű hír: a dohányzás visszaszorítása, a nemdohányzók védelme érdekében végzett munkájáért vett át díjat Orbán Viktor miniszterelnök kedden a Parlamentben Margaret Chantól, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatójától.

Előreláthatólag ez sem fogja különösebben szájba rúgni a magyar társadalom ingerküszöbét, de azért ejtsünk róla néhány keresetlen szót: nagyon úgy fest, az állam le akarja nyúlni az alkotók és előadók (úgy mint zenészek, írók, filmesek, képzőművészek) jövedelmének egy negyedét. Azaz 25%-át. Márpedig ha az állam valamit eléggé nagyon akar, annak aligha lehet akadálya manapság. Kétharmados királyságok idején.

Úgy tűnhet, az ellenzék öntudatlanul, a kormány nagyon is tudatosan, a blogoszféra pedig - magamat is beleértve - vegyes érzéseivel nem tudva mit kezdeni, mindent megtett azért, hogy az elmúlt héten még véletlenül se az egyik legfontosabb, legaktuálisabb, és legfelháborítóbb közéleti történésről beszéljünk, hanem visszavonhatatlan ítéletek közé igyekeztünk szorítani a Szolidaritás szobordöntéses performanszát. Ennek ellenére jelezni szeretném: ettől még továbbra sem másodlagos kérdés, hogy - jóllehet csupán egy szaros önkormányzati mandátum sorsáról van szó - Baja szépen, lassan a magyar demokrácia sajátos gyakorlatának talán legcsúfosabb, pejoratív értelemben szimbolikussá avanzsált helyévé válik.