Nem tudom, Újdelhiben az indiai államvezetés számára hogyan hangzik a magyar sikerpropaganda, de innen, Közép-Európából olvasva-hallgatva ugyanolyan hangzása van, mint a Magyarország jobban teljesít torzított, az értő füleket nem ritkán sértő szólam fáradhatatlan pufogtatásának. A nem egyszerűen protokollvizit céljából Indiába látogató magyar delegáció feje, a magyar miniszterelnök arra kérte Indiát, rajzolja át térképét úgy, hogy arra a közép-európai térség is rákerüljön. Valószínűleg a kartográfusok számára ez nem jelenthet túl nagy kihívást, de ha az üzenetet politikai-gazdasági-diplomáciai értelemben próbáljuk dekódolni mégiscsak megüti az ember fülét az elnagyolt érvelés.

A Magyarországot is magában foglaló Közép-Európa a kontinens egy jelentős, nagy lélekszámú és ígéretes kilátásokkal rendelkező területe, a befektetőknek jó lehetőségeket tartogató régió, és Európa legnagyobb növekedési lehetősége is e régióban rejlik. Ráadásul Közép-Európa már túl van a válságon, sikeresen megújult.

Miután ha akarom, ha nem, tudomásul kell vennem a hanyatló Nyugat ellen folytatott fárasztó szabadságharcot üdítően ellensúlyozó, eredményes keleti nyitás stratégiáját-filozófiáját, és az ebbe az irányba tett összehangolt, eltökélt lépéseket, tulajdonképpen nincsen nagy információértéke annak, amit Orbán Viktor Indiában elmondott. Mivel azonban a kinyilatkoztatás igazságértékével van némi probléma, ismételjük át ha nem ismételtük át elégszer, hogy a nem sikerpropaganda oldaláról szemlélve tulajdonképpen miként fest ez a virágzó térség, élén a virágzó Magyarországgal. Amely árkon-bokron túl van, megújult, és lassan móresre tanítja a fél világot. És amelyet - nem utolsó sorban - elvileg Indiának is röhögve fel kellene rajzolnia saját térképére.

Ha el is tekintek attól, hogy 2008-ban éppen a Fidesz volt az, amely például az Apollo Tyers indiai gumigyár gyöngyösi beruházását megfúrta, és elfogadom, hogy változnak az évszakok, hogy ellenzékből kormányra kerülve átalakulnak a perspektívák, akkor is tény, hogy egy jó ideje Magyarország versenyképességének csökkenése látványosan jól teljesít. Ha csak a Transparency International vezetőjével készült friss-ropogós interjúra hagyatkozom (egyébként rendkívül tanulságos olvasmány) a magyar diagnózis távolról sem esik egybe az Orbánéval:

A magyar kormány viszont rombolta a piac játékszabályait az elmúlt három évben. A magántulajdon szentségét sokszor megkérdőjelezik, sérült a jogbiztonság és kiszámíthatatlanná vált a jogalkotás. A kormány kiválaszt és helyzetbe hoz egy neki tetsző kört. Ezért sokszor nem abban versenyeznek a szereplők, hogy ki tud hatékonyabban működni és nagyobb profitot szerezni, hanem abban, hogy ki keresi jobban a hatalom kegyét. A kormány egyfajta keletiesebb, államkapitalista modellben gondolkozik. A tudomány jelenlegi állása szerint ez az ország tartós leszakadásához vezet.

Lehet, hogy ez a keletiesebb, államkapitalista modell Indiában sikeresen eladható, ám érdekes módon, az ígéretes, kilátásokban és lehetőségekben gazdag, növekedési pályán lévő régió képe hazai gazdaságkutatók elemzéséből sem rajzolódik ki. Idézem: "A fogyasztás stagnál, a beruházás tovább csökken. Mivel a gazdaság bővülésének mértéke csekély, így a foglalkoztatás terén is csak a közmunkaprogramok kiterjesztése miatt lehetséges a növekedés. A kormány energiaár és közműszolgáltatás díj-csökkentő lépései jelentősen lefelé húzzák az inflációt, ugyanakkor az újabb és újabb kivetett adók begyűrűznek az árakba. A telefonadó, a közműadó, az e-útdíj, a tranzakciós illeték mind emelik a drágulás ütemét."

És ha már így Közép-Európával hencegünk, akkor azt is vegyük át még egyszer, hogy ami a Visegrádi országokat illeti, egyedül Lengyelország versenyképessége nem romlott nagyot, egyébként a régióban szembeötlő a versenyképesség romlása. Magyarország versenyképességi index szerint 2011-ben állt a legjobb helyen, 48. volt akkor, majd mostanra 63. helyre esett vissza, hasonló szintre, mint 2007-ben volt. (...) Hiába jók az ország hatékonysági tényezői, továbbra is komoly gondok vannak az innováció és az intézményrendszer területén, olvasható a közleményben. Ez utóbbi hosszú évek óta megoldatlan probléma, amelynek eredményeképpen Magyarország már az Európai Unió perifériájára szorult. A magas adóelvonás, a magas kamatok és a nem hatékony kormányzati bürokrácia folyamatosan rontja az ország üzleti megítélését. Ehhez jön hozzá a korrupció, valamint a kormányzati intézkedések instabilitása. Ezek a tényezők a vállalati és lakossági élet mindennapjaira is kihatnak, és csak sovány vigaszt nyújt, hogy a környező országokban is hasonlóak a problémák - olvasható a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet alig több mint egy hónappal ezelőtt kiadott tájékoztatásában.

Ha a propagandán kívül tehát gazdasági szakemberek véleményét is hajlandóak vagyunk meghallani, akkor láthatjuk, hogy Magyarország a legtöbb mutatót tekintve leszakad Lengyelországtól, Csehországtól és Szlovákiától. A potenciális növekedés nagyon alacsony, a foglalkoztatás szintje javításra szorul, a beruházási ráta mélyponton áll, a jövőre várt 2 százalékos gazdasági növekedés nem oldja meg a társadalmi és gazdasági gondokat. Nem beszélve arról, hogy az ország termelékenysége az OECD-országok átlagának felét sem éri el.

Még mielőtt bárki félreértené: fantasztikus, dicséretes vállalásnak tartom az Európán kívüli magyar export exponenciális növelésének szándékát, azonban a csúsztatásokból és ordas hazugságokból már nagyon elegem van. Márpedig Orbán Újdelhiből is elsősorban hazaüzent, de sajnos megint nem sikerült ezt úgy tennie, hogy a rögvalósággal köszönőviszonyban legyen a mondanivalója:

A magyar belpolitikáról szólva úgy fogalmazott: ha bajban van az ország, ha reformok kellenek, a magyar lakosság az általa vezetett politikai közösséget választja meg, így történt ez 1998-ban és 2010-ben is. Kormánya az elmúlt három évben az ország megújításán, átszervezésén dolgozott, egyik fő célja pedig az, hogy Magyarországot kedvezőbb befektetési környezetté varázsolja – mondta, ígéretesnek nevezve az eddigi eredményeket, például az államadósság-csökkenést, a versenyképesség javulását és a Magyarországra befektetett tőke növekedését.

Fene tudja, hogy ilyen körülmények között hogy Közép-Európa képviseletében hogy a fenében fogunk felkerülni az egyébként dinamikusan fejlődő India térképére, úgyhogy kíváncsian várom a sikerpropagandán túlmutató kézzelfogható eredményeket e látogatás nyomán. Ugyanakkor titokban remélem, hogy - a tárgyalások egyik fő témájaként beharangozott,  igen komolyan hangzó sport együttműködési megállapodás nem az indiai foci fellendítését takarja Magyarország hathatós segítségével.