hacsaknem

Mióta Soros György pénzeli Bajnai Gordon alapítványát és Gyurcsány Ferenc cégeit, azóta evidencia, hogy a családi erőszak iránti valós aggodalom helyett már megint ennek a feslett, magyar származású amerikai üzletembernek a pénzén támadják Magyarországot. Más magyarázat nem lehet arra, hogy egy nemzetközi jogvédő szervezet csak úgy jogot formáljon arra, hogy - a vak komondort felmentve - kifogásolja azt, hogy Magyarországon a családon belüli erőszak kezelésére kiépített rendszer egyszerűen nem működik.

Nem tudom mi lehet annak az élő, magát embernek nevező öntudatlan lénynek a fejében, aki egy sírkőre képes rávésetni önmaga nemes cselekedetének bármely kifejezési formáját, de egyáltalán nem irigylem érte. Úgy is mondhatnám, hogy végtelenül sajnálom. De még inkább azt a közéletet, amely erre a szintre süllyedt. Miután eléggé egyértelművé vált mostanra, hogy nem valami rossz viccről van szó, pár gondolatot mégiscsak megér a dolog. Akkor is, ha abszurditását tekintve, egyébként annyira borzasztó, hogy beszélni sem lenne érdemes róla.

„Nem tartom a szakma részének a kritikát. Ők újságírók, akik a színházra szakosodtak, a színházat csak kívülről látják, annak lényegéhez semmi közük, és egy ilyen átpolitizált világban, mint a miénk, nyilván állást foglalnak. Ők állást foglaltak öt-hat évvel ezelőtt, és a barikádnak nem azon az oldalán állnak, ahol én állok. (...) Ez a borzasztó igazodási vágy, ami a szakmában dolgozó emberekben van, ez a borzasztó megfelelési kényszer, amitől szörnyülködöm, amióta Magyarországra kerültem, és amit nap mint nap tapasztalok, ez szerintem megbénítja a fiatal rendezőgenerációt. Az emberek többsége nem tud a lelkéből alkotni, nagyon kicsi az a sáv, akik teljes mértékben azonosulni tudnak azzal, amit tőlük vár a szakma hangadó, vagy korábban hangadó része, mert azért elég szépen izmosodik a mi világunk is hálistennek. A többség csak magára erőlteti azt a gondolatvilágot, azt a megszólalási módot, amit elvárnak tőle, és ez meg is bénítja őket, és mielőtt megszülethetnének, mint alkotók, addigra megbénulnak és belenyomorodnak ebbe a rendszerbe. (...) Ez a meccs még nem játszódott le, de az első menetet már biztos, hogy mi nyertük, illetve az a gondolkodásmód, amit mi képviselünk."

Orbán Ráhelnek, értsd Orbán Viktor lányának lenni nem egy hálás feladat, állapot, eleve elrendelés. Bizonyára emlékszik a Nyájas Olvasó - nem volt olyan régen - milyen volt az, amikor apuci médiaeseményt kreált legnagyobb lánya esküvőjéből, és egy fél, de leginkább egy egész ország napokig csámcsoghatott a történet különféle szálain, mellékszálain, a nyilvánosságra tartozó, vagy egyáltalán nem tartozó aspektusain. Ennek a majdnem egésznek a zöme - magamat is beleértve - úgy gondolta: sajnálatos dolog egy gyermeket azért megbélyegezni, mert apja éppen az ország első embere, akivel bizony elég gyakran elszalad a ló. Nem tehet róla, éppen ezért aljas dolog őt rugdosni. Aszfalt ide vagy oda.

Kétségtelen, hogy a hétvégi, huzatos kárpát-medencei történések sorában a Székelyek Nagy Menetelése nevű demonstráció kiemelt helyet foglal el. A Kökös és Bereck nevű települések - azaz Gábor Áron születési helye és hősi halálának helyszíne - közötti, körülbelül 55 kilométeres szakaszon haladó menetoszlop célja volt felhívni a figyelmet az egységes, önálló, autonóm Székelyföld igényére. Ez attól függetlenül fontos, és szimbolikus pillanat, hogy ki mit gondol lelke mélyén erről a kérdésről, mennyire képes azonosulni ezzel a törekvéssel, vagy milyen kételyei vannak ezzel kapcsolatban. Jelzésértékű éppen ezért, hogy a székelyföldi autonómiáért számos kontinensen, a világ több mint húsz városában is tartottak szimpátiatüntetést, hogy Magyarországon is számos település felvonulással fejezte ki szolidaritását a székelyföldiek autonómiatörekvésével. És akkor jött a Demokratikus Koalíció, és Gyurcsány Ferenc langyosság-fóbiájának szellemében, beleszart a ventilátorba.

Néhány percig már-már azt hittem, hogy ha egy európai értékeket vallónak nem is nevezhető, de majdhogynem államférfit látok egy nemzeti ünnepen szólni a nemzethez. Mert a feléig - hosszú idő után először - Orbán valóban arról beszélt, amiért odament. 1956-ról. A feléig azt hittem, ünnepi beszédet hallok. Aztán a felénél elkezdődött. A katonai metaforákba csomagolt háborús panelek, a riogatás végtelenített csatakiáltásai. Hogy azok ma ismét közénk lövetnének. Azok a kommunisták. Az árulók. A külső ellenséget segítő belső ellenségek. Akik puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán. Akik lovas rohamot vezényeltek. És akik "megint ránk vezényelnék az állam erőszakszervezeteit”. Nem sorolom. Hátborzongató. 

Borzasztó érzések kerülgetik az embert így október 23. előestéjén-vadhajnalán, miközben a Meg kell védenünk Orbán Viktort típusú, túlcsorduló szervilizmusba fulladt nemzeti szalaggal átkötött szándéknyilatkozatokat olvassa. Szégyenbe torkolló pironkodás lesz úrrá az emberen, amikor 1956 októberére gondol, majd hirtelen, mint akinek beleér a keze a bilibe, kijózanító üzemmódba kapcsolva ráeszmél a rögvalóságra.

Tekintettel arra, hogy több, nem feltétlenül azonos előjelű blogbejegyzésben írtam a legendássá vált bajai világszámról, a korrektség úgy kívánja meg, hogy - miután  a hvg.hu által nyilvánosságra hozott, és a rendőrségi vizsgálat által kamunak minősített videófelvétel kapcsán is ejtettem pár keresetlen szót a történetről - most, az összeesküvés-elméletbe illő n-edik fordulat után is billentyűzetet ragadjak. Már csak azért is, hogy árnyaljam azokat a szilárd meggyőződéseket (tévhiteket?), amelyek szerint mától érvényes, hogy aki a Fideszről csalást feltételezett akár egy pillanatig is, annak a k*rva anyja hávégéstől. Nem. Ebben a háborúban nincsenek ártatlan áldozatok.

A Fidesz kormánnyal szembeni feltétel nélküli, kifinomult lojalitás jegyében ajánlja az mno.hu a nagyérdemű figyelmébe azt a Fidelitas által elindított honlapot, amely Bajnai Gordon "libás" ex-miniszterelnök állítólag összes üzleti és politikai lépését kronológiai sorrendbe helyezve végigköveti, és diadalmasan bebizonyítja: nem egy politikai szűzfiú ez. Tulajdonképpen soha nem is volt az.

Hiába na, van annak egy icipici perverzitással ízesített bája, amikor a Fidesz önként dalolva teljesíti Gyurcsány Ferenc kívánságát. A Fidesz, mint komoly, minden gyanú felett álló, makulátlanul erkölcsös politikai párt Ferencünk elejtett félmondatába kapaszkodva ismeretlen tettes ellen legkésőbb hétfőn feljelentést tesz az ügyészségen. A feljelentési menüben csalás, költségvetési csalás, magán- és közokirat-hamisítás, valamint hivatali visszaélés gyanúja szerepel. Történt ugyanis, hogy a Demokratikus Koalíció vezetője azt találta mondani, hogy az MSZP korábban (akkor, amikor még ő volt az MSZP?) 3 milliárd forintért kampányolt. Ez márpedig azt jelenti, hogy többet költöttek a szabályosnál, úgyhogy ejnyebejnye.