A Fidesz kormánnyal szembeni feltétel nélküli, kifinomult lojalitás jegyében ajánlja az mno.hu a nagyérdemű figyelmébe azt a Fidelitas által elindított honlapot, amely Bajnai Gordon "libás" ex-miniszterelnök állítólag összes üzleti és politikai lépését kronológiai sorrendbe helyezve végigköveti, és diadalmasan bebizonyítja: nem egy politikai szűzfiú ez. Tulajdonképpen soha nem is volt az.

Úgyhogy a Magyar Nemzet kárörvendő jótanácsát megszívlelve, Nyájas Olvasó, kérem lapozgasson kedvére Bajnai kétes ügyletei között ezen a gordonelete.hu című tartalmasan csodálatos honlapon, ahova a Fidesz ifjúsági tagozata korabeli, ideológiai elköteleződés tekintetében megbízható sajtócikkek, dokumentumok alapján rágja a szánkba mindazt, ami szerinte Bajnai lényege. És amit hosszú hónapok (évek?) óta hallunk különféle csomagolásban tálalva a Fidesz propagandagépezetének jóvoltából. Erre tesz most rá egy lapáttal a kiscserkész divízió, amely az elődök példáját követve nem akar alulmaradni a politikai ellenfél viselt dolgainak teregetésében.

gordonelete.hu: Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc sokszor fociztak együtt - ez Debreczeni József Új miniszterelnök c. könyvéből is kiderül. 1990 előtt még Bajnai fizetett az akkor állástalan Gyurcsány helyett, mondván "nem engedheti, hogy munkanélküli fizesse a sört, neki van állása, tehát ő fizet"

fotó: mno.hu

Ilyen és hasonló, városi legendákra, mítoszokra és jobboldali pletykákra hajazó, a politikailag nem szűzfiú Bajnai életének érdekesebbnél érdekesebb eseményeit felvillantó momentumokon görgethetjük végig magunkat. Akivel kapcsolatban azt mondják ezek az ifjú wannabe titánok, hogy a múlt figurája, aki rengeteg lehetőséget kapott már az ország jobbá tételére, de mindig felsült. Aki "szereti a háttérben zajló kétes bizniszelést, központi szereplője volt a privatizációknak és aktív bonyolítója számos homályos offshore-ügyletnek. Egy kontár, aki a döntéseiért soha nem vállal felelősséget és ahol megjelenik, ott mindig az ország húzza a rövidebbet."

Lassan négy év Fidesz kormányzás után tényleg ezeket a szólamokat kell hallgatnunk újabbnál újabb szócsövek tolmácsolásában? Meddig még? Azt nem értem, ha Bajnai a múlt figurája, akkor mi a fenének kell a jelenben értékes energiákat ölni folyamatos lejáratásába? Valaki magyarázza el nekem, miért költ a rezsim százmilliókat egy olyan pártvezető lejáratására, aki megbukott, aki közéletünk megboldogult része, akinek egyébként sincs esélye labdába rúgni a Fidesszel szemben?

Én speciel érdeklődve olvasnám, hogy a Fidelitas arról adott ki különféle közleményeket, hogy konkrétan mi mindenben működött együtt az elmúlt években/a jelenben a nagy öreg, de örök fiatal demokratákkal az ország sorsának jobbra fordítása érdekében, hogy mondjuk milyen saját kútfőből kipattant építő ötletekkel támogatják a magyar fiatalokat. E helyett az ellenfél pocskondiázásának nemes küldetését tűzték a zászlajukra. Egy felelős kormánypárt ifjúsági szárnyának valóban ez a legégetőbb elfoglaltsága? Komolyan gondolják, hogy ez a dolguk? Értem én, hogy egy olyan országban, ahol a Civil Összefogás Fóruma által szervezett október 23.-i békemenetelést már a kereskedelmi televíziók is társadalmi célú hirdetésként prezentálnak, ott a különböző lojális fiókszervezeteknek nem könnyű túllicitálni egymást az ügybuzgóságban. Nyilván nem remélt pozíciók megszerzésének érdekében soha nem árthat meg lemenni kutyába. Ezzel együtt is végtelenül szánalmas ez a projekt.

Mert változatlanul megalapozott a kérdés: ha ennyire nyilvánvalóak Bajnai kétes ügyei, ha bizonyíthatóan törvénytelenségek sorát követte el, akkor a Fidesz előző kormányzása idején miért nem indult ellene eljárás? Ha már az életét 1982-ig visszamenően ennyi áldozatos munkával sikerült feltárni és egy weboldalon koncentrálni, ugyanazzal az energiával miért nem tettek semmit az akkor hatalmon lévők az ügyben? Költői találgatások helyett maradjunk annyiban, hogy ha kormányozni is olyan jól tudnának ezek a fiatal és a fiatalnál is fiatalabb demokraták, mint amennyire élen járnak a profi szintre fejlesztett, tényfeltárónak beállított mocskolódásban, talán nem kellene a barikád másik oldalán álló, soha nem volt politikai szűzfiúkkal foglalkozni. 

Mondhatnám, hogy egy újabb pitiáner, jelentéktelen, erőltetett próbálkozás. Valójában az is. De a magyar közélet folyamatos züllésének kontextusában sajnos arra is rávilágít, hogy miért olyan reménytelen ez az egész ami körülöttünk zajlik. Mert ilyen utánpótlást nevel a jelenlegi politikai elit. Amely utánpótlásnak (ha jót akar magának) fel kell zárkóznia a fideszes alapértelmezésű, mindenfajta jóérzést felülíró, a mindenkori ellenfél viselt dolgain (beleértve a magánéletét is!) való csámcsogásban kimerülő politikai tőkekovácsolás  trendjeihez.

Ettől még az ellenfél köpködése nem ifjúsági stratégia. Nem tudom, ezek a fidelitasos szűzfiúk, hajlandóak lesznek-e valaha is szembesíteni magukat ezzel a nemes igazsággal. Mint ahogy persze kérdéseket szülhetne bennük az is, hogy egy, a vállalkozói szférában egyetlen percet nem dolgozó  karrierpolitikus, egy örök fiatal és demokrata miniszterelnök két évtized alatt miként halmozott fel több milliárdos vagyont (ingatlanbirodalmat, miegymást). Nyilván nem ez a dolguk. Pedig sokkal felháborítóbb dolgokra derülhet fény. Legalább annyira botrányosakra, mint hogy a politikailag nem szűzfiú Bajnai Gordon 1989-ben fizetett három sört az akkor munkanélküli Gyurcsány Ferencnek. Attól, hogy a saját magunk által elkövetett ocsmányságokat (a saját magunk által felhalmozott sikertelenségek és kudarcok leplezése céljából) megalapozottan és nem ritkán megalapozatlanul a másik nyakába varrjuk, azoknak természete egyáltalán nem változik meg. És még csak meg nem történtté sem válik.