Szeretném megérteni, hogyan lehetséges az, hogy Orbán Viktort folyamatosan félreértik nem csupán szűkebb pátriájában, de lassan az egész világon. Mindazok, akik szándékosan lerövidítenek, kiemelnek a kontextusból, ferdítenek, és meghamisítanak. A haza ellenségei. Élen a brit Telegraph-al, és egyes magyar sajtóorgánumokkal. A bukott baloldalról ezúttal kivételesen nem beszélünk. Hogy lehet az, hogy egy tisztán, világosan beszélő magyar miniszterelnök valamilyen rejtélyes oknál fogva soha nem azt mondja, amit mond?

Értetlenül állva kérdezem: ha tudja, hogy úgyis szándékosan elferdítik nemzeti vízióit, minek kell interjúkat adnia szerte a nagyvilágban? El kell menni a nemzet televízióiba, Obersovszkyval szemben le kell ülni például, és nullára kell redukálni ezáltal annak kockázatát, hogy bármi mást halljon, lásson a közvélemény, mint ami az egyetlen magyar igazság. Az Orbán Viktoré tudniillik.

Szóval az van, hogy a The Daily Telegraph brit konzervatív (!!!) napilap interjút  készít a magyar miniszterelnökkel csak azért, hogy szándékosan lerövidítve más jelentéssel ruházza fel a szavait, mint amely jelentéssel ő eredetileg felruházta azokat. Néhány óra elteltével jön a szolgálatos magyarázkodás, Orbán Viktor éppen ügyeletes fényesre mosója, Havasi Bertalan sajtófőnök közleménye:

„A brit Telegraph csak lerövidítette és ezáltal félreérthetővé tette, egyes magyarországi sajtóorgánumok viszont egyenesen meghamisítják a lap által készített Orbán Viktor-interjú bizonyos részleteit. Nekünk viszont rendelkezésünkre áll az interjú teljes hangfelvétele. Amelyből világosan kiderül: csak a brit riporter „putyinozik”, a magyar miniszterelnök válaszában általános jelleggel arról beszél: ha gazdasági értelemben a jövőben sikeres tud lenni Magyarország, sokkal korlátozottabb a veszélye és kisebb a kockázata annak, hogy valaki a nyitott világ felé fordulás helyett „nemzeti erős emberként nem tisztelné a szabadságot.”

Amíg arra várok, hogy Havasiék a megvezetett közvélmény rendelkezésére bocsássák az egyetlen, vágatlan igazságot, a Telegraph tudósítójának a lap internetes oldalán eredetiben, angolul, állítólag hamisan és lerövidítve közölt fejtegetését emelném ki a Putyin-aspektusról:

-          Is there a risk that he could become an authoritarian strongman, the Vladimir Putin of his country?

-          "The risk is there," Mr Orban rather surprisingly admits, though it is much smaller if Hungary is economically successful. He thinks that circumstances have changed.

Ha eltekintek attól az összeesküvéselméleti megközelítéstől, hogy Orbántól nem is ezt kérdezték, ő pedig egyáltalán nem is ezt válaszolta, hanem a riporter magyarázta önkényesen, konzervatív (!!!) szája íze szerint az elhangzottakat, és arra hagyatkozom, hogy a világsajtó nem fogott össze szándékosan a magyar kormány ellen, akkor végképp nem tudom eldönteni, Orbán Viktor (és magyar hangja, Havasi Bertalan) melyik részét nem értette a kérdésnek. Az én fogalmaim szerint nem világos, hogy mégis hányféleképpen lehet érteni, félreérteni és kimagyarázni ezt az eldöntendő kérdőmondatot.

Havasi szánalmas vergődése ellenére, nekem nagyon is úgy tűnik, hogy (putyinozás ide vagy oda) a kérdés specifikusan a magyar miniszterelnökre vonatkozott, semmiféle általánosságról-általánosításról nincs itt szó. Ezért lepődött meg valószínűleg a kérdező, mert abban az evidens kijelentésben egyébként semmi különösebben sokkolót nem talált volna, hogy gazdaságilag válságos körülmények között nő az autoritér fordulat esélye. Mármint hogy valaki nemzeti erős emberként megengedi magának, hogy ne tisztelje a szabadságot.

Így aztán ahelyett, hogy most Orbán Viktor  freudi elszólásnak is minősíthető, de leginkább értékelendő önvallomását tudnám végre díjazni, egy erőltetett, és ezáltal végtelenül nevetséges sajtófőnöki magyarázkodó lábjegyzetet kommentálok. Mondjuk szerintem elég nagy kár volt, egy egyébként valószínűleg a magyar közvélemény zömének ingerküszöbéig el sem jutó kijelentést utólag átcsomagolni, és ezáltal témát kreálni belőle. De ha már így alakult, azt azért érdemes látni, hogy a brit újságíró és Havasi értelmezése között az égvilágon semmi érdemi különbség nincs: Orbán szerint a gazdasági siker elmaradásának esetén van veszélye és kockázata a putyinizálódásnak. Már ha a szemünk láttára zajló médiaszabadság korlátozás, igazságszolgáltatás átpolitizálás vagy a hazafiságnak álcázott olcsó, de fölöttébb káros nacionalizmus annak minősülhet. (Ha mindehhez semmi köze a jelenlegi magyar miniszterelnöknek, akkor valóban általánosan filozófálgatásról van szó, és én kérek elnézést.)

Nem állítom, hogy Orbán Putyin lenne, vagy hogy ma-holnap vérbeli Putyinná alakul. A brit újságíró sem állította, és tudtommal az „egyes magyar sajtóorgánumok” sem, kizárólag a magyar miniszterelnök száján könyökölt ki Freud. Következésképpen Orbán szolgálatos magyar hangja értelmetlenül és hamisan cseng. És bár nem tudom, hogy meddig lehet ezzel a rosszindulatú ellenségképre, és összeesküvéselméleti szempontokra épített háborús retorikával elfedni az orbáni gazdasági (laboratóriumi) kísérlet sikertelenségeit, de ezeknek a nemzeti erős embereknek az önfelmentő, felelősséget elterelő, mindig a másik irányba mutogató sirámaival már lassan Dunát lehet rekeszteni.

Úgyhogy amíg arra várok, hogy Havasiék a meg- és félrevezetett közvélmény rendelkezésére bocsássák az egyetlen, vágatlan igazságot, és ezáltal bebizonyítsák, hogy mindenki hülye, aki nem ért igazi orbánul, azon gondolkodom: ha a magyar miniszterelnök annyira elszánt abban, hogy a brit törekvésekhez csatlakozva kíván ellenállni "a nemzeti szuverenitást felemésztését" célzó brüsszeli törekvéseknek, mi a frászért cenzúrázza éppen egy brit konzervatív lap Orbánt? Ennek így vajon mi értelme van? Már ha van neki egyáltalán.