hacsaknem

Úgy értettem, hogy sorsfordító választások előtt áll a kárpát-medencei magyarság nem elhanyagolható fele. Ennek kapcsán Orbán Viktor magyar miniszterelnök az elmúlt hétvégén Szerbiában kampányolt a Vajdasági Magyarok Szövetségének,-vel,-nél, és a május 6-i választáson való részvételre buzdította az ott élő magyarokat. Mindenfajta hátsó gondolat nélkül, lássuk be: dicséretes gesztus a határokon átívelő nemzetegyesítés „bajnokától”. Persze úgy nem nehéz ilyen előjelű okosságokat puffogtatni, hogy a VMSZ szófogadó határon túli magyar párt, Pásztor István példamutató „jó” politikusként  teljes mellszélességgel kiállt Orbán Viktor mellett, amikor szegényt egész Európa szimbolikusan keresztre akarta feszíteni.

Romániában megbukott a Demokrata Liberális Párt - Romániai Magyar Demokrata Szövetség koalíciós kormánya. Traian Basescu román államfő kinevezte az új miniszterelnököt. Aki az ellenzék soraiból kerül ki és szoci. Pont leszarom, hiszen nyilvánvaló: hónapok óta tervezik a forgatókönyvet. Kicsit nagyon megkésve, de most véletlenül összejött. Tudom, hogy az „igazi, jó” magyarok szerint az ellenzék bizalmatlansági indítványában a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata csak ürügy volt. Én, „rossz” magyarként szeretném nagyon világossá tenni: 22 évvel azután, hogy Marosvásárhelyen Sütő András fél szemét elveszítette az elvakult román nacionalizmussal vívott csatában, szégyen és gyalázat a Fidesz erdélyi fiókjának karikatúrába illő vezérétől azt olvasni: számára nem ez képezte az indítvány igazi témáját, sem a bukás igazi indokát.

A magyar emberek gyomra sokmindent elbír. Erre talán a legjobb példa, hogy Tőkés László válogatott, szűnni nem akaró, frusztrált böfögéseit is napjainkig jó étvággyal fogyasztja. Megbocsáthatatlanul hosszú idő óta. De minden eddiginél jobban kiütötte a biztosítékot nálam a legutóbbi felelőtlen, és gusztustalan kijelentés. Amely természetesen illeszkedik az általa védnökölt és/vagy elnökölt Fidesz-féle erdélyi nyúlványpártok kommunikációs kliséibe. Tőkés szembeállítja a korrupt magyart a becsületes románnal. Tőkés László ugyanis inkább szavaz egy „becsületes román jelöltre, mint egy korrupt magyarra”.

A politikai életben mindig jól fog, és alkalomadtán dicséretes a frappáns kommunikációs elemek alkalmazása, a plasztikus, életszagú hasonlatok megjelenítése. Jelen esetben – lehet örülni - nem a végeláthatatlan megfélemlítési kísérletekre, fenyegetésekre, szomorú tényállásokra gondolok elsősorban, amelyekről korábban már írtam, és amelyekkel továbbra is tele van a nemzetet a bolsevik posztkommunistáktól féltő, igaz magyar érzelmű oldal médiadiskurzusa.

Lehet, hogy három napos hír, de tanulságai tekintetében örökérvényű: a politikai migráció már a romániai magyar pártoktól sem idegen gyakorlat. Természetesen nem tegnap óta tudjuk, hogy is van ez, de a parajdi események kapcsán felértékelődtek a jelentőségek, a hangsúlyok, a perspektívák. A szóban forgó településen az RMDSZ-es tanácsosjelöltek testületileg úgy döntöttek, hogy otthagyják az RMDSZ-t és az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben indulnak a helyhatósági választásokon.

A könnyített honosítási eljárással kapcsolatos újabb fejleményekről nyújtott tájékoztatást nagyváradi sajtótájékoztatóján Wetzel Tamás, a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi tárca miniszteri biztosa, aki pénteken az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei elnökségével egyeztetett a Körös-parti városban – olvasom ma a tegnapi tájékoztatást. Egyúttal azt is megtudtam Wetzel Tamástól, és ez úton tájákoztatok mindenkit akit érdekel – beleértve az anyaországi magyarokat is - arról, hogy eddig 157 ezren tették le a magyar állampolgársági esküt, és nagyon úgy fest, nem lankadt az igénylési kedv. Ez önmagában nem lenne baj, de sejtem, hogy Viktorék dörzsölik a kezüket.

52 nappal a romániai helyhatósági választási kampány vége előtt, erdélyi magyarként, a politikával az átlagnál kicsivel többet foglalkozó, ezzel együtt jóhiszemű választópolgárként, értetlenül állok azok előtt a közvéleményt formálni akaró nyilatkozatok előtt, amelyek az utóbbi napok magyar-magyar jelöltállítási, és általában vett hangolási, előkészületi procedúrái körül elhangzottak.

Eddigi unottságom helyett mostmár egyre idegesebben olvasom az erdélyi Fidesz-féle „leányvállalatok” minden szinten politikai ellenfelüket, az RMDSZ-t becsmérlő, lekicsinylő, befeketíteni és nyilvánvaló eredményeit elvitatni hivatott szólamait. Tulipános érdekektől, bolsevik típusú megosztó kísérletektől, végeláthatatlan vagdalkozásoktól és szemrehányásoktól hangos az erdélyi magyar sajtó magyarabbik fele.

Tudja a fene. Lehet, hogy a Jobbik szerint a magyarokat nem érdekli a "naponta előráncigált antiszemita-kártya”. Engem viszont meglehetősen aggaszt, hogy a magyar költészet napján, József Attila születésnapján ahelyett, hogy valami  eme eseményhez méltó, felemelő témáról írhattam volna, a Jobbik minősíthetetlen témája volt, van újfent terítéken.

Tudtuk eddig is, tapasztaljuk most is, hogy a Schmitt Pál ügy újabb és újabb felvonásainak száma előbb-utóbb megszégyeníti a Dallast vagy a Jóban, rosszban-t. A mai rész a Demokratikus Koalíció alakítása e témában. Vessünk egy pillantást a problémára: megvonnák Schmitt juttatásait Gyurcsányék. Tulajdonképpen alapjáraton igazuk is lehetne. És általában mindenkinek, aki úgy véli, hogy egy államfő juttatásai megvonhatók, amennyiben megbízatása "erkölcsi integritásával vagy egyes cselekményeinek jogszerűségével összefüggő körülményre tekintettel szűnt meg". Mi szükséges ehhez? Először is egy erre vonatkozó törvényjavaslat, másodszor a kétharmados többség, harmadszor pedig  a hajlandóság, hogy az utóbbi az előbbit megszavazza.