hacsaknem

Romániában megbukott a Demokrata Liberális Párt - Romániai Magyar Demokrata Szövetség koalíciós kormánya. Traian Basescu román államfő kinevezte az új miniszterelnököt. Aki az ellenzék soraiból kerül ki és szoci. Pont leszarom, hiszen nyilvánvaló: hónapok óta tervezik a forgatókönyvet. Kicsit nagyon megkésve, de most véletlenül összejött. Tudom, hogy az „igazi, jó” magyarok szerint az ellenzék bizalmatlansági indítványában a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata csak ürügy volt. Én, „rossz” magyarként szeretném nagyon világossá tenni: 22 évvel azután, hogy Marosvásárhelyen Sütő András fél szemét elveszítette az elvakult román nacionalizmussal vívott csatában, szégyen és gyalázat a Fidesz erdélyi fiókjának karikatúrába illő vezérétől azt olvasni: számára nem ez képezte az indítvány igazi témáját, sem a bukás igazi indokát.

Sokan bontanak ma pezsgőt vadmagyar oldalon, hiszen a romániai magyar érdekképviseleti szövetség végre ellenzékbe került. Tudtam, hogy nagyon rövid idő múlva hallani a nagy nemzeti csatakiáltásokat, de én magam sem gondoltam, hogy ennyire hamar. A közelgő választások tekintetében a FIDESZ erdélyi leányvállaltai szempontjából a politikai ellenfél bukása nyilván fél orgazmus. Akarom mondani kvázi választási siker. Orbán számára sínen vannak a dolgok Romániában, Erdélyben.

Toró T. Tibor, volt bolsevik, posztkommunista, de mára szerencsére patyolatfehérré tisztult nemzeti hős köztudottan kisírta magát Semjén Zsoltinak Butapesten, hogy makulátlan, politikai tapasztalattal nem rendelkező, ellenben értelmiségi, közigazgatási tapasztalattal nem rendelkező, ellenben Magyarországon megfelelő tenyészetben nevelkedett ifjú titánjait az RMDSZ megfenyegette, és az életükre tört. És örül a szíve-lelke amiatt, hogy „Bukott a kormány, bukott az RMDSZ”. 

Figyelj jól ide, Tibi! Én tudom, hogy te lényegében Tibor vagy, és hódítani akarsz, de igen nagyon ciki óvodásat játszani, és ahányszor elveszik a plüssmackódat, szaladni apuéknak panaszkodni. Ciki, vagy, Tibi! Nem azért, mert populizmusban szkanderezhetnél Tőkés pispek úrral. Kár, hogy ritkán van magánál, és ugye egyedül azért elég uncsi. Hanem azért, mert örülsz annak, hogy megbukott a román kormány. Amelynek tagja volt az a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, akinek bizalmatlansági alapon hányást tett a szemére a romániai szociál-liberális únió. Az, amely a ’90-es évek véres, hátborzongató márciusát megidéző vad nacionalizmusával túllicitál titeket, Tibi.

Lefordítom az általatok hülyének nézett jó magyar emberek nyelvére: Toró T. Tibor (a továbbiakban immár tényleg csak Tibi) annak örül ma, hogy a tegnap még ellenzékben fetrengő pártok választási kampány ürügyén elítélik a törvény betartását Romániában. Azaz Tibi ma annak örül, hogy kiderült: valójában nem szükséges a magyar kar beindítása Vásárhelyen. Tibi, a hozzá hasonlók, és az Erdélyi Magyar Néppárt ma azért ujjong, mert megbukott az a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, aki a törvények betartása mellett kardoskodott: azért, hogy ma magyar nyelven tanuljanak leendő magyar orvosaink Erdélyben.

Nos, Tibi! Elismerem, hogy Orbán Viktor tenyészetében megkaptad azt a nevelést, amely a népnemzeti semmitmondás Montblanc-ját is megszégyeníti. Miközben én a helyedben amiatt aggódnék, hogy vajon ki fogja a törvényt betartatni holnaptól, és ki fog egy valós alkupozíció mentén kiállni a vásárhelyi egyetem magyar karának ügyében, te nyomod a sódert, ahogy tanultad odaát: a hatalom-orientált kamarilla-politikáról, a pozíciókról, a miniszteri és államtitkári bársonyszékekről. A hatalmi monopólium bármi áron való megőrzéséről és a zsákmányszerzésről. Több tízezer munkanélküliről, a létminimum alatt élő nyugdíjasokról, az elvándorolt fiatalokról, a gyatra kormányzati teljesítményről. Éhbérért dolgozó tanárokról és orvosokról, megnyomorított közszolgákról szól a demagóg, csöpögös, tartalmatlan, lábszagú felsorolásod.

Mert tudniillik én is a megnyomorított közszolgák sorát erősítem. Lenne okom bőven rinyálni. De nem teszem. És nem veszem be a populista, olcsó, Orbán Viktortól tanult maszlagodat. Mert veled ellentétben én nem csináltam karriert, nem gazdagodtam meg, soha semmiféle hatalmam nem volt, így visszaélni sem tudtam vele. Nem voltam benne semmilyen buliban, és nem köptem szembe, és nem hazudtoltam meg valamikori önmagamat.

Más megközelítésben: szidod Frundát, Markót, Borbélyt és Kelemen Hunort, majd a következő bekezdésben az erdélyi magyar politikai szervezetek közötti párbeszédet és együttműködést szorgalmazod. Még mindig tisztelettel, de már egyre döhösebben kérdezem: mi vagy te, Tibi? Milyen csúszómászó, gerinctelen politikai kultúra az, amelyben ilyen tudathasadás mentén büntetlenül moshatod a jóhiszemű magyar emberek agyát? Hogy képzeled azt Tibi, hogy ma leköpöd a másikat, ráhúzod a vizeslepedőt és a csillagos eget, holnap meg mintha mi sem történt volna, haverkodni akarsz vele? Milyen nevelést kaptál te, Tibi, hogy megengeded magadnak: az erdélyi magyarság legfőbb érdekére hivatkozva, amnéziába hajló tudathasadással dagályos, csöpögős frázisokba foglalod nagylelkűen átlátszó és kétszínű sallangjaidat a semmiről? Mégis mit gondolsz Tibi, meddig lehet nyilatkozatokkal jóllakatni a népeket? Szerinted mikor kell elkezdeni végre arról beszélni, hogy mit tettél le az asztalra?

Nekem - köszönöm szépen - semmi szükségem a te és a hozzád hasonlók kinyújtott kezére. Hiteltelen, gusztustalan minden, amit csináltok. És örülhetsz a sleppeddel együtt a bukásnak, de e nemes cselekedetetekben én nem óhajtok részt venni. A hátam borsódzik a gondolattól: mi lesz, ha egyszer ziccerbe kerültök? Ép önismeret nélkül, zsigeri gyűlöletből, könyökből, nagy nemzeti érdekkel a homlokotokon, a  csatakiáltásra és füttyszóra kikiáltott autonómia dallamára. Szép lesz. Hátha nem fogom megérni.