hacsaknem

Elmélkedem itt már vagy két napja azon, hogy vajon ki lehetne az? Mármint az új magyar államfő. Végignéztem a lehetséges várományosok listáját, a különféle találgatásokkal foglalkozó eszmefuttatásokat, végiggondoltam mindent, mi végiggondolható, és arra jutottam, hogy (még nem, de az is lehet, hogy soha nem lesz) magyar állampolgárként nagyjából magasról teszek rá, ki lesz az új magyar áLamfő.

Mióta tudomásomra jutott: dr. Golyóstollnak mégiscsak van olyan rinocéroszbőr a képén, hogy ahelyett, hogy szégyenében a bal fenéken elhúzna a vérbe, beperelni készül a SOTE-t, úgy gondolom abba már fölösleges belegondolni, mi van ha Kövér lesz a cserejátékos, akit a rendes játékidő lejárta előtt lesz  kénytelen pályára küldeni a kormánypárt. Bocsánat, a Parlament. Whatever.

Egy gonddal kevesebb a Tisztelt Háznak: nem kell kiírnia, azaz nem kötelező kiírnia a népszavazást. Merthogy érvénytelenre sikerált az LMP népszavazási kezdeményezése.

Nagy valószínűséggel állítható, hogy a Fidesz szerint a válasz: a szája. De ha kicsit komolyabban és közelebbről megnézzük, az igazi, érdemi válasz rendkívül aggasztó. Még akkor is, ha én személyesen rendkívül örülök annak, hogy Magyarország nem csak Schmitt Pálok és Orbán Viktorok, hanem Szalma Botondok és Tulassay Tivadarok országa is. Ami ebben az értelemben azt jelenti: nem csupán nevük elhallgatását kérők gyülekezete, akik a mellettük ülő fülébe súgják véleményüket, de akik azt nyilvánosan soha a büdös életben nem vállalják fel.

... és legalább elsötétül a televízió, a számítógép és minden olyan képernyő, és általában véve bármilyen felület, ahonnan esetleg Schmitt Pál és a Fidesz-féle morális fertő köszönhetne vissza.  És ezen a héten legalább egy óra erejéig megkímélem magam attól, hogy akarva-akaratlanul a pofámba röhögjön az akadémiai karaoke nagymestere és a fölötte alatta, mellette álló narancssárga nehéztüzérség.

Lassan hat hónappal ezelőtt, Budapesten, a Bevándorlási Hivatalban azt mondta nekem egy majdhogynem  kedves néni, hogy 4-5 hónap múlva én is magyar állampolgár leszek. Akkor, hirtelen felindulásból, mókából, vagy egyszerű csínytevésből úgy gondoltam, hogy erre az überhatárok szimbolikus egyesítésére is vonatkozó, az én lelkem trianonsirató, soha nem volt sebeit begyógyítani, illetve Gyurcsány 2004-es állítólag ocsmány cselekedetét elhomályosítani hivatott papírfecnire mindenképpen szükségem van. Ha nem másért, azért mert ha nem is használ, megártani semmiképpen nem fog.

A mai nap az utóbbi idők egyik legjelentősebb sikere Magyarország számára. Remélem ezt egyetlen jó magyar ember sem felejti el. Megynílt a Mercedes-gyár Kecskeméten, és ha esetleg nem tudtuk volna: az elnök személye sérthetetlen. Egy újabb szánalomra méltó smittnap után, az összes lehetséges elemezgetésen túl, úgy vélem, nem férhet kétség ahhoz, hogy a vezér újfent, sokadszorra, olyan laza nyugalommal, ahogy szokta, pofán baszkodta jobb időket is látott népét. A gyomorforgató impertinencián túl, e kijelentést nemigen lehet érdemleges jelzőkkel illetni, de az az érzésem, a Fidesz garnitúra most a színfalak mögött, kicsitől nagyig hátradőlve röhög rajtunk.

Miként megboldogult Antall Józsefünk sem lett soha lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke (pedig ő lehetett volna igazán) úgy Schmitt Pál, a határon túli nemzetegyesítés mélymagyarjainak egyike, e merész elképzelés alapját és megingathatatlan bástyáját képező, pöpecvadiújmégmeleg alkotmányt kézjegyével ellátó kiváló sportember is fényévekre került attól, hogy nemhogy 15 millió, de akár egyetlenegy magyar ember államfője lehessen. 

Schmitt Pali néni újabban jótékonykodással foglalkozik. Nagyon helyes, fölöttébb dícséretesnek tartom. Mindeközben Schmitt Plagi bácsi egy másik kontinensen várja a tényfáltárás eredményét doktori dolgozatának nem mindennapi ügyében. Biztosan nélküle a nukleáris védettség alapjaiban inogna meg, tehát tökmindegy, hogy hónapok óta egy egész ország a plágiumbotrány tüzének hevében ég, az állam első embere (hehe) nem lesz jelen az ítélet kihirdetésekor. Minden bizonnyal a véletlenek szóltak közbe. Vagy nem. 

Anélkül, hogy mögöttes tartalmakat, és önmagukon túlmutató jelentéseket keresgélnénk a Tankcsapda legújabb dalában, lássuk be, hogy már a zene sem a régi. Főleg azért, mert már egy igen népszerű, az is lehet, hogy a legnépszerűbb magyar rockzenekar is politikai üzenet átadására koncentrál mostanság.