hacsaknem

Olvasom, hogy a Zsidó Világkongresszus (WJC) közleményében sajnálkozott Orbán Viktor miniszterelnök beszédén, amely a szervezet 14. budapesti Plenáris Közgyűlésének nyitóvacsoráján hangzott el.  Én komolyan nem értem ezeket a zsidókat, ezeknek tényleg semmi nem jó?

Május első vasárnapja, Anyák Napja. Amikor ugye állítólag édesanyáink előtt tisztelgünk, és ha képesek vagyunk rá, kifejezzük irántuk érzett szeretetünket, tiszteletünket, megbecsülésünket. Valamiért a politikusok úgy érzik, hogy a kötelező tiszteletköröket kötelezően érdemes leróni ilyenkor, hátha csurran-cseppen egy-két nem remélt szimpátiaszavazat, amely igen hasznos lehet majd ha eljön az idő. Az az igazság, hogy meglehetősen gusztustalanra sikerült az anyák felköszöntésére tett politikai kísérlet.

Szerintem örüljünk annak, hogy Magyarországnak olyan államelnöke van, aki pontosan tisztában van munkaköri leírásával, és annak betűje szerint cselekszik. Más kérdés, hogy a hivatkozott leírást a haverok tákolták-fércelték gránitszilárdságúra, de ebben a csodálatos mesterműben foglaltatnak Áder János államfői jogai és kötelezettségei – ahogy arra a Vasárnap Reggel című napilapnak adott interjújában is rámutat. Amely interjúban egyebek mellett az alaptörvény családfogalmát, a hajléktalanok közterületen élésének törvényi tiltását, és a röghöz kötést is tisztára mossa úgy, hogy nem tartja szerencsésnek, ha egy elnök a „nemzet lelkiismereteként” fogja föl szerepét, majd a gyengébbek kedvéért, sokadik alkalommal elismétli: az alaptörvény negyedik módosításáról szóló rendelkezés aláírása tekintetében „nem tehetett mást”.

Kossuth Rádió, pénteki imanap, Orbán Viktor: Nem engedhető meg, hogy elveszítsék a megélhetésüket azok, akik eddig főállásban trafikot működtettek, de nem nyertek a dohányboltpályázaton. Most összesítik, hány ilyen ember van. A nemzeti politika nézőpontjából nem lehet különbséget tenni jobboldali és baloldali trafikos között. Nemzeti szempontból az a lényeges, hogy nemzetközi cégek helyett magyaroké legyen a profit nagy része.

Kis magyar helyzetkép: Orbán Ráhel, a magyar miniszterelnök lánya  az állami tulajdonú Magyar Turizmus Zrt. pályázatán első díjat nyer újszerű témaválasztás kategóriában. A hír címlapokra kerül, ilyen ez ha apuka Magyarország miniszterelnöke.  Másnap magyarázkodni kell. Hogy nem tudtam róla, hogy belekeveredtem valamibe, amihez közöm nincs. Rendben van ez így?

Nyárba hajló, igazi május elsejének lehetett örülni a Városligetben, de a munka ünnepe leginkább arra nyújtott kiváló lehetőséget e nemes alkalomból színpadra lépő politikusoknak, hogy újabb lábszagú közhelygyűjteménnyel gazdagítsák amúgy is primitívvé silányult közbeszédünket. Amiből világosan kirajzolódik az ellenzék életképtelensége, a Fidesszel szembeni, látványos kommunikációs impotenciája. Nyilván nehéz másról beszélni május elsején, mint az év többi napján, de az egy szónokra jutó közhelyek száma így is szembetűnő volt. Ami újabb szomorú adalék a baloldal jelenlegi agóniájához.  Kiemelném ebből a sorból Gyurcsány Ferenc szánalmas performanszát, amely ismételten alátámasztotta, hogy egy politikai bukás nem kötelező módon jár együtt a korábbi böszmeségek revideálásához.

Aligha lehet bármit is hozzátenni a családon belüli erőszak legfrissebb, nyilvánosságra került iskolapéldájáról szóló híradásokhoz, kommentárokhoz, véleményekhez. Bármennyire is nem akartam, úgy döntöttem, kénytelen vagyok szót ejteni róla. Nem azért, mert érdemben szépíteni vagy súlyosbítani lehetne a sztorit, de mert az erkölcsi romlás ellen nem szót emelni legalább annyira bűn, mint a korrupció nyílt, frontális állami támogatásáról és bebetonozásáról kussolni.

„Európa és benne Magyarország csak akkor tud megújulni, ha az imádság és a munka hagyományát sikerül visszahelyeznie életfelfogása középpontjába.”– mondta Orbán Viktor miniszterelnök a sok pénzből egyelőre csak kevéssé felújított jáki templom átadásán. A XIII. századi, Árpád-kori román stílusú épület teljes felújítása egyébként sacckábé egy milliárd forintba kerül, az eddigi 150 milliós nagyságrendű, már kiutalt támogatás mellé naná, hogy a kormányzat további forrásokat biztosít. Elvégre kampányévben vagyunk, vagy mi a frász.

Igyekeztem komoly fejet vágni ahhoz a fantasztikus felismeréshez, hogy Magyarországon hiánycikk a liberalizmus, ezért föltétlenül szükség van egy újabb pártra, amely hitelesen képviselni tudja ezt az ideológiát, eszmét, nevezzük, aminek akarjuk. Ha mondjuk a Kétfarkú Kutyapárt elnöke mondja ezt, és az általa képviselt alakulatra gondol, jót mosolyogtam volna, de Fodor Gábortól ezt hallani, az indokolatlanul sokadik ellenzéki párt alakuló sajtótájékoztatóján, valami teljesen más reakciót ébreszt bennem.

Olvasom, hogy a magyar baloldalt okolja a Fidesz a Magyarországgal szemben kilátásba helyezett monitoring eljárás miatt. Nem a kinyilatkoztatás hírértéke okán (milliószor hallottuk már az elmúltnyócév napjainkat is átívelő egetverését), csak az újabb, impertinens csúsztatás jellege miatt tartok érdemesnek néhány kapcsolódó gondolatot. Mert ugye ki más tehetne erről a galád kezdeményezésről, meg úgy általában mindenről ezen az unió alakú kontinensen, ha nem a mindenkori magyar baloldal?