hacsaknem

„Európa és benne Magyarország csak akkor tud megújulni, ha az imádság és a munka hagyományát sikerül visszahelyeznie életfelfogása középpontjába.”– mondta Orbán Viktor miniszterelnök a sok pénzből egyelőre csak kevéssé felújított jáki templom átadásán. A XIII. századi, Árpád-kori román stílusú épület teljes felújítása egyébként sacckábé egy milliárd forintba kerül, az eddigi 150 milliós nagyságrendű, már kiutalt támogatás mellé naná, hogy a kormányzat további forrásokat biztosít. Elvégre kampányévben vagyunk, vagy mi a frász.

A húsvéti asztalra cipővel mászó, egykor csuhásokat térdre kényszeríteni akaró, ám azóta mélységesen kereszténnyé szelidült kormányfő ezúttal a bencések jelmondatát (Ora et labora! = Imádkozzál és dolgozzál!) nyúlta le/vette kölcsön(?) azért, hogy újra beszóljon Európának. Nem elég, hogy már megint a templom falai közé csúszott-mászott be a politika, az elhangzottak azt az érzést erősítik, hogy ez az ország egy tudatlanságban fetrengő, jámbor birkanyáj, amely ráadásul távol esik a munka hagyományának tiszteletétől is. Kemény, nem? Mindazonáltal semmi újat nem tudok mondani: egy, a hit dolgában képmutató politikusnak a hittel politizálni legalább annyira visszatetsző, mint Európával kapcsolatban ilyen demagóg, pökhendi stílusban általánosítani.

„...Európában lassan már sem az imádságnak, sem a munkának nincs becsülete. Európa egy agresszív szekuláris, internacionalista és családellenes látomás csapdájába esett, ami logikusan vezet a saját keresztény hagyományainak feladásához. A hajdan égbe törő Európa a földhöz ragadt. Mi ezt a helyzetet ismertük fel 2010-ben, amikor a választók ránk bízták Magyarország új alkotmányának létrehozását”.

És nem, a jáki templom frissen restaurált homlokzata nem omlott a nyakába.

Még mielőtt a hívő-fideszes-nemzeti-keresztény oldal félreértené: kifejezetten örülök, és értékelem, hogy épített kulturális örökségünk (egyházi, vagy nem egyházi, tökmindegy) megőrzésére komoly forrásokat fordít a kormányzat. Aminek kevésbé örülök, ez a folyamatosan nyomatott agymosó, köpönyeg- és szemforgató, primitív propaganda és ellenpropaganda. A konkrét, egyébként pozitív cselekvés körítéséül szolgáló lábszagú duma. Európát kicsitől nagyig, általánosságban megbélyegezni, elfogadhatatlan gesztus, még akkor is, ha kívülről ismerjük a tézist, miért nem szabad megijedni Brüsszeltől, és miért kell leszarni magasról amit mond, a saját magunk igazsága mentén göröngyössé vált út ellenében.

Ugyanbiza honnan tudja Orbán Viktor, hogy az európai emberek együttesen és külön-külön milyen viszonyban állnak a hittel, munkával, családdal? Szent István útjára hivatkozva, milyen erkölcsi piedesztálra érzi magát jogosultnak felállni az ilyenszerű kinyilatkoztatásokhoz? Nem biztos, hogy jól emlékszem, és az sem, hogy jól értem az orbáni kommunikáció lényegét, de mintha Szent István bevezette volna a magyarokat Európába, míg a miniszterelnök úr éppen azon fáradozik, hogy kivezessen bennünket onnan? Hát nem gyönyörű tudathasadás?

Továbbá így magunk között szólva, a templomi áhitattól megrészegülve, nézzünk csak bele abba a keresztény-nemzeti tükörbe. 2010 óta, lassan három éve, az elmúlt nyolc év sz*rára hivatkozva vonták ki folyamatosan a pénzeket az egészségügytől kezdve az oktatásig mindenhonnan, (az egymillió új munkahely dicsősége szóra sem érdemes) most pedig a választások előtt egy évvel hirtelen, csodák csodája, mindenre van pénz: utakra, nyugdíjemelésre, templomra, stadionokra, sőt a törvénybe foglalás küszöbén álló rezsicsökkentés is nyélbe üthető. Mi ez, ha nem olcsó számítás, amely kábé köszönőviszonyban nincs ezzel a moralizáló, szentfazék-stílussal. Hát nem gyönyörű tudathasadás?

Egy dologban azért mégis egyet kell értenem hitbuzgóvá avanzsált Orbán Viktorunkkal: valóban nem a kormány tartja meg az országot. Olyannyira nem, hogy teljesen érthető, miért kell úton-útfélen mindenkihez odadörgölőzni, és a magyar templomok árnyékában is támogatást (leendő szavazatokat) kuncsorogni nemzeti-polgári alapon. Mert ha ebben a kis magyar hazában minden olyan nagyon rendben volna, hogy már csak a jáki templom végleges felújításának sikere miatt kellene a körmünket rágni, talán nem bírna olyan felháborító erővel, hogy a milliárdos tételekkel, a nemzeti érzelmű magyarokkal, a még nemzetibb kormánnyal és a polgári körös barátokkal dobálózva, földhöz ragadt Európát kiáltson minden idők legszabadságharcosabb magyar miniszterelnöke.

Aki egyáltalán nem mellesleg abban is frontálisan a képünkbe hazudik, hogy 2010-ben arra kapott felhatalmazást, hogy Magyarország új alkotmányát megalkossa. Amennyiben a négyszer módosított alaptörvény-tákolmány Szent István álmainak kortárs megtestesülését jelenti, úgy minden bizonnyal teljesítette a küldetését. Foglaljuk imába a nevét reggelente, mielőtt munkába indulunk!

U.I. Úgyhogy, feleim, imádságra, munkára fel! Különben mi is ugyanabba a csapdába esünk, mint ez a fránya Európa, amely minden rossznak kútfeje.  Vagy ahogy Oliver Cromwell mondaná: „Vessétek bizodalmatokat Istenbe, és tartsátok szárazon a puskaport.” Ha már úgysem ijedünk meg sem Brüsszeltől, sem a saját árnyékunktól, és folyamatos harcban állunk Európával, még jól foghat mindkettő.

fotó: www.magyarhirlap.hu