hacsaknem

Pedig azt hittem, annyi minden történt a politika és a közélet határmezsgyéjén az elmúlt négy évben, hogy legfeljebb már csak összevonom a szemöldököm a minden napra jutó kisebb-nagyobb botrányra hajazó történések fölött. Ehhez képest a megrökönyödés igencsak megkörnyékezett annak olvastán, hogy március 15-én, nemzeti ünnepünk alkalmából 800 forintos órabér ellenében mehetnék a köz javára tapsikolni a Múzeum kertbe, vagy a Kossuth térre. Mindehhez pusztán annyi szükséges, hogy fekete vagy sötétkék farmerban, fekete sportcipőben vagy bakancsban és lehetőleg fekete kabátban jelenjek meg a helyszínen.

Választási kampányban kórházat átadni, pelenkagyár megnyitóján szalagot elvágni, vagy éppen egy bútorgyár alapkőletételéhez büszkén asszisztálni önmagában fél egészség, nem beszélve arról, hogy miként egy páratlanul sikeres négy évnyi kormányzás minden pillanatában, ilyenkor is bármit lehet mondani. És természetesen e bármi ellenkezőjét is. Nagykanizsától Gyöngyösön át Bátonyterenyéig Orbán Viktornak könnyű dolga van, öröm és boldogság inni oly ismerős szófordulatait, és e szófordulatokat a pillanat kedvéért szemrebbenés nélkül megcáfoló kinyilatkoztatásait.

Március 15, az 1848-as forradalom, sajtó- és szólásszabadság ünnepe, nemzeti ünnepeink legnemzetibbje. Legalábbis 1848 óta, őseinkhez hasonlóan így tudtuk mi itt nagyon sokan széles e Kárpát-medencében. Az Erkel Színházban Szente Vajk rendezésében idén színpadra állított Red Bull Pilvaker – A Szavak Forradalma rendezvény kapcsán azt ajánlom kedves mindannyiunknak: értékeljük át ezt a naiv bizonyosságot.

A hír: olyan ítéletet hozott első fokon a bíróság, amire eddig nem volt példa. Felcsút első emberének, a nemzet gázszerelőjének (nem mellékállásban polgármester és sikeres vállalkozó) nem kell nyilvánosságra hoznia vagyonnyilatkozatát. Ezt köszönheti ma Magyarország az új információs törvénynek. Amellyel kapcsolatban fűt-fát megígért anno az Orbán-kormány. Benne volt a pakliban a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megkönnyítése, az átláthatóság, és minden, mi szem-szájnak ingere. Csakhogy.

Olvasom, hogy a legújabb Medián-felmérés szerint gyengült a Fidesz, erősödött a Jobbik, miközben stagnál a baloldali összefogás. Mióta tudjuk, hogy a Századvég is rengeteg közpénzen méri a közvélemény pulzusát, az ember fenntartásokkal próbál értelmet keresni ezekben és a hasonló adatokban, úgy értem óvakodik attól, hogy mérget vegyen bármiféle statisztikára. Ennek ellenére érdemesnek látom megállni egy szóra a friss számsorok fölött.

Egyebek mellett onnan lehet tudni, hogy Magyarországon kampány van, hogy megnövekszik az egy napra eső, kiskutyákat, öntudatlan óvódásokat, korcsolyázó kisdiákokat megtekintő, és szavakkal-tettekkel simogató politikusok száma. Nem, ez így nem igaz. Egyeseknek kampány sem kell hozzá.

A jobboldali pártmédia, élén a Magyar Nemzettel, már annyi mindent leleplezett az elmúlt négy évben, már annyiféle fajta titkos és kevésbé titkos felvétel a birtokába került, hogy a legújabb lepel lerántása a Fidesz egyetlen komolyan vett ellenfeléről legfeljebb mosolyt csalni képes a nagyívű kiszivárogtatásokba egyre inkább belefáradni látszó arcomra. Mert lássuk be, ha a Magyar Nemzetet kampányidőszakban, vagy azon kívül, télen vagy nyáron álmából felkeltjük, akkor is megbotránkoztatóan nagy ügynek fogja tartani, hogy egy zártkörű szakkollégiumi fórumon - ahol egyébként meghívottként volt jelen a riogatásra, elrettentésre kiválóan alkalmas, örökzöld Gyurcsány Ferenc - a szóban forgó olyat vesz a szájára, hogy engedélyezné a házasságot és az örökbefogadást az azonos nemű párok számára. Vérlázító, fújj.

Engem, aki a magyar közvélemény azon részét erősítem, amelynek agyát a rezsicsökkentéssel, elmúltnyolcévezéssel, a csillagos eget rugdosó foglalkoztatottsággal, a paksi bővítés elengedhetetlenségével és általában véve a jobban teljesítő Magyarország valószerűtlen víziójával kecsegtető kormánypropaganda elhomályosította elhomályosítani nem tudta, mintegy derült égből villámcsapásként ért a hír: Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár kitüntette azt a német kereszténydemokrata politikust, aki 2012-ben kiállt a magyar kormány mellett. A balta ügyében.

Nem mintha a meglepetés erejével hatna, nem mintha olyasmi történt volna, ami eddig még soha, az ember mégis képes újra meg újra rácsodálkozni arra, hogy minden idők legnemzetibb kormánya milyen rezzenéstelen arccal képes belehazudni szeretett népe arcába. Vagy már megint valaki mások hazudnak szándékosan és előre megfontoltan? Olvasom, hogy az Energiaklub közérdekű adatigénylése feltárta: a kormány, közlésével ellentétben, nem értesítette hivatalosan az Európai Bizottságot az új atomerőműblokkok terveiről.

Mindig tudtam, hogy Debrecen fura urát, Mr. Kósa Lajost naphosszat mutogatni kellene a széles nyilvánosság előtt, de az ATV-nek adott vasárnap esti interjúja után egyenesen kérni szeretném az illetékeseket: ne fukarkodjanak a Fidesz egyik legnehezebb alapemberének mutogatásával, hiszen mindannyiunk épülésére szolgálhat annak szemrevételezése, hogy az olajozottan működő kormánypropaganda mátrixába is csúszhatnak súlyos, de legalábbis annak tűnő hibák. Vagy már megint csak arról van szó, hogy arcátlanul manipulál a Fidesz?