A jobboldali pártmédia, élén a Magyar Nemzettel, már annyi mindent leleplezett az elmúlt négy évben, már annyiféle fajta titkos és kevésbé titkos felvétel a birtokába került, hogy a legújabb lepel lerántása a Fidesz egyetlen komolyan vett ellenfeléről legfeljebb mosolyt csalni képes a nagyívű kiszivárogtatásokba egyre inkább belefáradni látszó arcomra. Mert lássuk be, ha a Magyar Nemzetet kampányidőszakban, vagy azon kívül, télen vagy nyáron álmából felkeltjük, akkor is megbotránkoztatóan nagy ügynek fogja tartani, hogy egy zártkörű szakkollégiumi fórumon - ahol egyébként meghívottként volt jelen a riogatásra, elrettentésre kiválóan alkalmas, örökzöld Gyurcsány Ferenc - a szóban forgó olyat vesz a szájára, hogy engedélyezné a házasságot és az örökbefogadást az azonos nemű párok számára. Vérlázító, fújj.

Bármit is gondolnék erről a kérdésről, azt semmiképpen nem gondolhatom, hogy Gyurcsány a választási kampány hevében szándékosan, előre megfontoltan vetemedett arra, hogy egy megosztó, különböző előjelű indulatok feltüzelésére bármikor bevethető témából próbáljon politikai tőkét kovácsolni. Nem gondolom, hogy a kizárólag egyetemi hallgatóknak tartott előadáson elhangzott "zártkörű vallomásában" bármiféle eget rengető újdonság volna, bár a labda természetesen magas. "A Magyar Nemzet által szenzációként tálalt álláspontot már régen magáénak vallja a DK, noha a lap megpróbálta úgy eladni a most birtokába jutott hangfelvételt, hogy annak kapcsán az őszödi beszédet is felemlegette cikkében" - írja nagyon helyesen a mandiner.hu.

Éppen ezért arra intenék mindenkit - és tudom, hogy Őszödből és az elmúlt nyolc évből még sokáig flottul meg lehet élni a jobboldalon - ne rökönyödjön meg azonnal, zsigerből. Már csak azért sem, mert nyugi-nyugi, sem a DK-nak, sem Gyurcsánynak egy személyben nincs és nem is lesz kétharmada, amelynek birtokában önkényesen alaptörvényt, polgári törvénykönyvet módosítana (lehetőleg ahogy egyesek szokták az ilyesmit, máról holnapra) a megélhetési keresztény oldal megbotránkoztatása céljából.

Ha már a Magyar Nemzet az érdemi leleplezések jegyében nem arra vállalkozott, hogy mondjuk a pártok választási programjait szivárogtassa ki, mi lenne, ha ezt a megrázó gyurcsányi felvetést olcsó hisztériakeltés helyett egy széleskörű társadalmi-szakmai párbeszéd alapjának tekintenénk? Ezt javaslom egyébként Gyurcsánynak is: lassan a testtel, és azzal a törvényjavaslattal, ha azt akarja, hogy mélységesen liberális elveit komolyan vegyék széles e hazában.

Tudom, hogy már a rezsicsökkentés diadalában, a Simon Gáborok korrupciós ügyeiben sem bízik eléggé a jelenlegi kormánypárt, így Gyurcsány Ferencet naponta kötelező előkapni különféle világraszóló kiszivárogtatások címszavai alatt, de ez a legújabb melegekkel való riogatás még akkor is visszatetsző lenne nekem, ha ahhoz a réteghez tartoznék, amely keresztényi erkölcsökre hivatkozva minden bevezető nélkül felrúgná ezeket a mocskos buzikat a holdba. Nehogy már házasodni, örökbe fogadni akarjanak.

De hogy mit gondolok tulajdonképpen erről a kérdésről? Azt, amit eddig is gondoltam: a nyitottság, egy összetett társadalmi probléma megértésének és orvoslásának jóhiszemű szándéka sokkal közelebb áll a keresztény és demokrata értékrendszerhez, mint a szemforgató elutasítás. És miközben persze lehet azt mondani, hogy ettől a kérdéstől sokkal fontosabb, égetőbb problémák foglalkoztatják a magyar társadalmat így választások előtt, mellékesen hozzáteszem: egy másságát felvállaló embernek legalább annyi joga van példás gondossággal, odafigyeléssel és felelősséggel gyereket nevelni, mint az egyház berkeiben burjánzó pedofíliát hallgatásával helyeslő, az asszonyverés fölött szemet hunyó, vagy saját agresszivitását a vak komondorra fogó keresztény honatyának.

Mint ahogy az egyneműek házassága és örökbe fogadáshoz való joga egy puszta lehetőség, a nőből és férfiból álló család definíciója lehetne akár egy egymást szerető emberpár valóban emberhez méltó kapcsolata. Nem kötelező, csak lehetőségként mondom.