hacsaknem

Orbán Viktor a Mészáros család és további nélkülözhetetlen elemek társaságában stratégiai alapon Kazahsztánba látogatott, ahol nincsen brókerbotrány, se illiberális demokrácia, sőt demokrácia se, és ahol történelmi megállapításra vetemedett: mi, magyarok származásilag (értsd: genealógiailag) különbözünk a brüsszelita és egyéb európai népségektől. Viszont ha Kazahsztánba megyünk, azt örömmel tesszük, mert ők a rokonaink. Történelmileg, fajilag, családfailag, mindenhogyan. Az pedig, hogy a kazah diktátor, Nurszultan Nazarbajev elindul a választásokon, „a kazahsztáni stabilitás alapsarokköve”.

Még mindig elképedve olvasom, közben nézem és hallgatom, hogy betanított mórahalmi óvodások miként szavalják el nem sokat értő tekintettel, naivan és öntudatlanul mi is az a kormányablak, és miért tartoznak hálával szüleik nevében a hivatalnak. Tegnap kiderült, hogy ezen a településen, ahol mindenki messzemenően osztja a beruházók-fejlesztők iránti feltétlen hála érzését, mi sem természetesebb annál, mint hogy óvodásokkal, vagy esetenként a parasztkórus exkluzív fellépésével honorálják a felsőbb vezetők településfejlesztő, építő ténykedéseit. Ez nem tűnik fontosnak ahhoz képest, hogy Tarsoly Csaba Orbán Viktornak címzett levele végre napvilágot látott. Pedig annál sokkal fontosabb.

Ugyan nem tartottam a pénzemet a Quaestorban, ezáltal legalább most az egyszer, kivételesen nem vágtak át úgy, mint az átlagosnál bűzösebb ürüléket a palánkon, nem ezért van, hogy egymás után két posztban hajlandó vagyok minden idők Fidesz-kormányzásainak legmellbevágóbb gazdasági disznóságával foglalkozni. Tegnapelőttig úgy tűnt, az Orgován Béla-szál képezi a koktélcseresznyét ezen az ügyön. Hát nem.

A vasárnapi zárva tartás sajnos elterelte kissé a figyelmemet arról, hogy az egyik brókerbotrány elterelte a figyelmemet a másik brókermizériáról. De. Felkaptam a fejem arra a hírre, hogy egy börtönviselt közmunkás lett a Quaestor vezérigazgatója. Nem Hírcsárda. Magyarország 2015. Csak nagyon röviden: adott a Buda-Cash/DRB pénzintézet, illetve a Quaestor pénzintézet. Sok év gondos felügyelet után kiderül, hogy az előbbi esetében 100 milliárd forint értékpapír hiányzik az ügyfelek és a kis bankok számláiról, utóbbinál pedig 150 milliárd forintnyi álkötvényt bocsájtottak ki. Erről ITT bővebben.

Elég durva, de kelletlenül tudomásul vettem, hogy a kereszténydemokrata többség pár évnyi bizonytalanság után jóváhagyta a boltok-plázák-hanyatló Nyugatot majmoló szórakoztatóipari egységek – templomba járást állítólag fellendítő – vasárnapi zárva tartását szabályozó, egyéni képviselői indítványként (!) benyújtott javaslatot. Nagyon durva, de – mit tehetnék alapon – beletörődtem, hogy az egyébként mindenről konzultáló nemzethy kormány mindenféle fárasztó hatástanulmányok elkészítése nélkül, a még mindig létező, de egyre bizonytalanabb ellenvetést megfogalmazó hangok ellenére hajtott fejet Harrach Péterék erkölcsi alapvetésű, nemzetmentő fixa ideája előtt.

Sokan mondhatnák, hogy tulajdonképpen röhögni kéne ezen a Fidelitasos-provokátoros agymenésen, lehetne mondani, hogy ez is van annyira vicces, mint a megújult nemzeti televízió néhány napja tartó, kommentálhatatlan, érthetetlen mellényúlás-sorozata. De nem. Nincs kedvem ezen röhögni, mert egyáltalán nem vicces.

Mint tudjuk, hőn szeretett kormányunk-vezérünk, kétharmados ingadozásában, egykor tündöklő brókercégek bukásának, és geciző-ügynököző oligarchák féktelen vagdalkozásának árnyékában iskolákból vadászik gyerekeket a március 15-ei állami ünnepségre.

A lényeg: a budapesti ünnepségekre minden iskolából tíz gyereket szeretnének vinni és melléjük egy kísérőt, így összesen 250 diákot szállítanának busszal Budapestre Pest Megyéből. Vagyis kiadták az ukázt a fiúk, mert mióta a kétharmad alatt-fölött rezeg a léc, soha nem lehet tudni, milyen kellemetlen meglepetések érhetik az embert március 15-én. Még az is előfordulhat, hogy nem áll elég tömött sorokban a biodíszlet a bátrak előtti tisztelgés, és Orbán Viktor jegyében a Nemzeti Múzeumnál, a Kossuth-téren, a Várban és megannyi, görcsösen ünneplőbe öltöztetett helyszínén büszke magyarságunk jelenkori vergődésének.

Miközben álszent módon elnézést kért a szerénytelenségért, a miniszterelnök úr úgy fogalmazott a közszolgálati rádió pénteki imaműsorában: "ha én irányíthatnám az igazságszolgáltatást". Majdnem teljesen mellékes a hátborzongató kijelentés folytatása, de tegyük hozzá: a száz milliárdos csalási-sikkasztási Buda-Cash-DRB-ügy kapcsán hagyta el a száját ez a vérfagyasztó feltételes mód. Más szavakkal: Orbán Viktor fájlalta, hogy nem kattant a bilincs még senki kezén. A durva, hogy néhány perc múlva kattant. A rendőrség négy embert őrizetbe vett, bár az értesülések szerint nem a Buda-Cash, hanem egy hozzá képest jelentéktelenül pici brókercég, a Hungária Értékpapír vezetőit csukták le. Mert ahogy az igazságszolgáltatás wannabe irányítója fogalmazott: "ki kell takarítani ezt az istállót".

Egyfelől természetesen megdöbbentő, hogy a mélyen tisztelt fideszes honatyáknak fogalmuk sincs miért szükséges nem 15, hanem rögtön harminc évre titkosítani a paksi szerződés egyes passzusait, vagy, ha van fogalmuk, jobb lenne nem tudni róla. Másfelől mellbevágó, hogy mától tényként kell kezelnünk: a háromezer milliárdos paksi beruházáshoz semmi köze a választóknak, hiszen az csak néhány bő évtizedre határozza meg Magyarország mozgásterét  (beleértve unokáink - azok, akik nem svájci egyetemeken tanulnak - felhőtlen életét). Harmadrészt teljesen nevetséges, hogy éppen az az ember írta alá ezt a szerződést, aki 2008-ban még úgy nyilatkozott: puccsot hajtanak végre a magyar nép ellen, akik titkosítják a paksi bizniszt. Mindezek fényében a legdurvább mégiscsak az, ahogyan megint retardált idiótáknak néznek minket drága választottaink úgy, hogy az arcuk sem rezdül.