Kezdjük az elején. Mindenhol azt olvasom, hogy micsoda győzelem, elveszett a Fidesz kétharmada (nem mintha kivetnivalóm lenne ezzel kapcsolatban, sőt) ám a történelmi tényszerűség és a politikai helyénvalóság kedvéért tisztáznunk kell egy tényállást. Ha nem tévedek, Navracsics Tibor EU-biztossá való kinevezését, illetve Lasztovicza Jenő sajnálatos halálát követően a Fidesz-KDNP számára a tegnapi veszprémi, illetve az április 12-i tapolcai időközi választás tétje nem az, hogy elveszíti, hanem hogy visszaszerzi-e a kétharmadot a jelenlegi kormánypárt, vagy sem. Már tudjuk, hogy ez nem jött össze, mert ha az egyiket nem húzzák be, matematikailag nincs kétharmad. Retorikailag persze a lényeg ugyanaz: amit nem szerzünk vissza, azt általában elveszítjük, és hosszú évek óta a Fidesz először valóban meginogni látszik. Viszont kivételesen nem arról szeretnék elmélkedni, mekkora nagy dicsősége ez az ellenzéki összefogásnak, mivel ezt a választást nézetem szerint újfent nem az ellenzék nyerte meg, hanem a Fidesz veszítette el. Következésképpen sokkal izgalmasabb számomra a megroggyant kétharmad értelmezése a megroggyant kétharmadról.
Utolsó kommentek