Miután Frau Angela oly hirtelen eltávozott Budapestről, hogy elköszönni sem tudtam tőle, úgy döntöttem, magamban tartom, mit gondolok röpke, de legalább feszült itt tartózkodásáról. És milyen jól tettem, ugyanis a Mónika-show-t szimbolikusan jobbról előző magyar közpolitika színpada mára felrobbant, és van annyira érdektelenül érdekes, mint azon agyalni, mekkora sikertörténet az, hogy a Siemens beszáll Paksba. Vagy nem.

Kicsit monthypythonosnak tűnhet a dolog, de bármennyire is az, végignézzük: lelkiismereti okokból (!) a jobboldali média - Hír Tv, Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió - krémje lemondott, Simicska Lajos, Orbán Viktor mindenkori szobatársainak legokosabbika, egyben a jobboldali média virágzásának legnagyobb érdekeltje pedig gazdasági megfontolásokból elkezdett aggódni a magyarországi demokrácia miatt. Óriási aggodalmában olyat tett, mint ebben az országban a széles nyilvánosság előtt kevesen: legecizte őfelsége Orbán Viktort. Igaz, Bayer Zsoltot is, de nem elsősorban ezért kell pirossal megjegyezni ezt a napot a naptárban.

Merthogy érdemes szerintem, még akkor is, ha nem elsősorban arra várok, hogy a Hír Tv mikor robbantja az Orbán koleszos drogos bulijairól, és fiatalkori meleg pornójáról szóló értékes információkat. Kicsit sokat kellett várni erre a pillanatra, de végre kiderült: Simicska Lajos nem így képzelte a diktatúrát. És mert nem így képzelte, megpróbálta elhitetni ma egy fél országgal, hogy aggódik. Mert a magyar ugart fenyegető legnagyobb veszély a demokráciára magát rávető geci Orbán Viktor. Akiről mára derült ki, hogy nem államférfi ő, hanem egy geci.

Gecik (fotó INNEN)

Kedves Lajos, nem vagyok én egy Bayer szintén geci Zsolt, és nem is kértem még ki a viszkimet, de valahogy nem veszi be a gyomrom mindazt, amit egy szűk nap leforgása alatt, hirtelen támadt feldúltságodban beleokádtál ebbe a "geci" magyar nyilvánosságba. Valahogy nem tudom elhinni, hogy tavaly április idusán leültél a vezérrel, aki megosztotta veled, merre nyilazza majd keresztül Európát a képzeletbeli csodaszarvas nyomában, és te pedig megráztad okos fejedet, és azt mondtad: "ne haragudj Viktor, én ebben nem tudok részt venni".

Ne aggódj hát, és ne rettegj, kedves Lajos! Nem olyan egyszerűen lezárható ez a sztori, hogy holnap elüt a négyeshatos a Blahán. Mindazonáltal tisztában van egy ország azzal, hogy aki Orbán első számú Habonya volt az első dicsőséges Fidesz-kormányzás idején, az nyilván sokkal többet tud a többi "geci" ügyleteiről, mint bárki más. Ettől függetlenül őszintén örülnék, ha ezt a dzsentrimurinak is beillő, materiális alapokon nyugvó toporzékolást nem hoznád összefüggésbe a magyar demokráciával. Ne botránkozz meg hűségesnek hitt embereid árulásán, és annak nevetséges magyarázatán sem: ahol a lelkiismereti kérdéseket felülírta a pártlojalitás, ott legalább annyira hiteles azokra hivatkozva kordont bontani, mint amennyire hiteles a te szádból a demokrácia iránti őszinte aggodalom. 

Miért most aggódsz, Lajos? Miért nem aggódtál három-négy évvel ezelőtt, miért nem aggódtál tavaly ősszel, vagy tavalyelőtt télen? Miért éppen a reklámadó téged érzékenyen érintő gyakorlatba ültetése döbbentett rá arra, hogy te nem így képzelted a diktatúrát demokráciát? Akkor mi volt addig ez a Közgépes, állami hirdetésekbe fullasztott erőltetett menet, ez a mangalicakolbásszal kirakott keserves oligarcha-út, amelynek fáradhatatlan taposása közben egyáltalán nem érdekelt, hogy mivel is tartozol a hazádnak, és tulajdonképpen ki és mi mellé tetted le a voksodat?

Átlátszó a feldúltságod, Lajos, de örülök, hogy tisztában vagy vele: a háború sajátossága, hogy a szemben álló felek mindegyike veszteségeket szenved. Tulajdonképpen ez az egyetlen vigasz most számunkra ebben a felkavart, kétharmados langyosságú állóvízben. De tudod, a katonák nem mindig az "okosabb" parancsnokhoz "lojálisak". Ezt nálad jobban senki nem tudja, és olybá tűnik, hogy az egykori szobatársad iránti feltétlen lojalitás szellemében vállaltad, hogy királycsinálóból királykicsinálóvá legyél. Mert lojalitás, lelkiismeret ide vagy oda, azért a (nemcsak kölcsönadott) megszámlálhatatlan milliók beszélnek, nemdebár?

De te ne nagyon beszélj elvekről, Lajos! Mert pontosan ezek az elvek, a tied, és a hozzád hasonlók elvei vezettek oda, hogy drága szobatársad olyan maffiaszerű államot épített ide körénk, ahol már csak a "geci" csatakiáltás köré szerveződő gazdasági érdekellentétekbe zárt leszámolásoktól remélhető valami változás. A te birtokodban lévő lojális média gecire benne van ebben, ha érted mire gondolok. Tudjuk, hogy veszítenivalód már nincs, az állami megrendeléseknek befellegzett, és te nem fogod ingyen adni rinocérosz bőrödet. Hátradőlve élvezhetnénk is akár ezt a geci jó műsort, ha nem a mi fejünk fölött lövöldöznétek, ha nem szenvednénk meg mi is ezt a háborút.

U.I A leggyönyörűbb az egészben viszont mégiscsak a hangnem, ez az önmagán túlmutató igazi keresztény, népnemzeti gecizés. A magyar miniszterelnök ennek az embernek volt még nem oly régen az egyik legközelebbi, azaz testi-lelki jó barátja, el lehet gondolkodni, feleim. Egy ilyen geciktől hemzsegő országban, én már csak arra vagyok kíváncsi, miképp lehet ezt a színjátékot mélykeresztényül kimagyarázni. Például úgy, hogy "geci" szó ősi magyar kifejezés, amely az egyetlen, és megkérdőjelezhetetlen vezér szinonimája, amelynek másodlagos jelentése: nemzeti keresztény dicséret? Ha netán mégsem lehet kimagyarázni, mégis kikérem a viszkimet.