Nem vagyok a punk zene rajongója, de eléggé valószínűnek tartom, hogy mint ahogy én sem, úgy a műfaj legelszántabb kedvelői sem fognak a kardjukba dőlni attól, hogy elmarad a HétköznaPI CSAlódások nevű punkzenekar szeptember 14-i kiskunhalasi koncertje. Helyesbítek: nem elmarad. Törölték. Letiltották. Jó szándékúan szóltak, hogy ezt jobb, ha nem, fiúk. Ettől még igaz lehet: ahol a „bocskoros oláhokat, mocskos buzikat, és cigányokat” különféle válogatott szövegkörnyezetekben pellengérre állító Kárpátiának állami kitüntetés jár, ott egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet Orbán Viktor miniszterelnököt punk dallamok kíséretében bírálni. Ahol a Magozott Cseresznye, a Romantikus Erőszak vagy az Egészséges Fejbőr típusú zenekarok koncertjei bármikor szabadon állíthatnak szobrot a gyűlöletnek és kirekesztésnek, ott a Fidesz narancsát savanyúnak-keserűnek titulálni egyenesen szentségtörés.  

Függetlenül attól, hogy a helyi önkormányzat ügybuzgósága, vagy a koncertnek helyet adó szórakoztatóipari egység – hogy még ironikusabb legyen a történet: Freedom Music Club – vezetőjének önérzetes rettegése, akár fenyegetés, akár jószándékú figyelmeztetés áll a háttérben,  a történet mindenképpen tanulságos. Arra nézve, ami  körülöttünk, a mindenható politikai hatalom erőterében zajlik. Annak a lelkekbe taposó, lelkeket torzító hatalomnak az erőterében, amely semmilyen körülmények között nem tűri a kritikát. Olyan rossz emlékű idők szele nyaldos pofán újfent, amikor egyebek mellett előadók, zenekarok, előadások sorsáról is politikai szempontok alapján döntöttek.

A több éves múlttal rendelkező zenekar számára persze akár elismerés is lehet az, hogy a MIÉP és az FGKP tündöklésének idején kiérdemelt kitiltások, perbe fogások után végre 2013-ban a kétharmados Fidesz-hatalom sem díjazza rendszerkritikájukat. Nem tudom, igaz-e, hogy zenekar a helyzet komolyságához illő harsány röhögéssel fogadta a hírt, miszerint 2013-ban ismét tiltólistára kerültek, de azt hiszem, nekünk nem túl sok okunk van a felhőtlen örömködésre.

Nem tudom mennyire szórakozhatunk önfeledten azon, vagy mehetünk el szó nélkül amellett, hogy egy arrogáns hatalom/politikus ilyen módon szankcionálja a neki nem tetsző negatív véleményeket, a kritikát, a bírálatokat? A jelenlegi kormány mindenfajta eleganciát, nagyvonalúságot nélkülöző mániákus hatalomértelmezése által eltorzított társadalmunkra nézve fölöttébb elkeserítő, hogy bármikor mozgósítható, agymosott, bizonyításkényszeres „jó szándékú figyelmeztetők” nyüzsögnek körülöttünk, akik bármikor bevethetők, ha emberek csoportjai nem a kormány jelszavainak skandálása apropóján gyűlnek össze.  

Tegnap egy államtitkárt bíráló kommentelő miatt perelt az érintett, ma a miniszterelnököt kritizáló zenekar fellépését nyilvánítják nem kívánatosnak fentről jövő, vagy alulról kiadott utasítások révén. És holnap mi következik, uraim?

Mint mondtam: egyáltalán nem áll közel a szívemhez ez a zenei stílus, mindenféle körümények között elutasítom az öncélú vulgaritást és a bármilyen oldalról érkező szélsőséget, nem gondolom, hogy Orbán esetleg "dülledt szeme-csúzli szája-kiscserkész termete" kellene okot szolgáltasson bárkinek arra, hogy gúnyos előjelek közé szorítsa vele kapcsolatos ellenérzéseit, de a szóban forgó, elhallgattatni kívánt bandával messzemenően egyetértve mondom: „Viktor! Csalódtam benned.” Már megint.

Ha 2013-ban ez a szabad szólás- és véleménynyilvánítás kormányzati értelmezése, akkor lassan kijelenthetjük: egy ilyen típusú szabad országban, a hozzánk hasonló szabad emberek kizárólag azt mondhatnak el teljesen szabadon, amit szerintetek szabad.  Véleményem szerint ez messzemenően kimeríti a hétköznapi csalódások kategóriáját.

fotó: www.minimumplusz.hu