hacsaknem

Nem tisztem az Index hátsó felének semmilyen értelemben vett karbantartása. De. Azt föltétlenül meg kell jegyeznem, hogy Dezső András minap megjelent, portrécikknek indult, aztán műfajilag nem tudom mivé lett írása Nógrádi György agyhullámfegyverekben utazó nemzetbiztonsági szakértőről, igen üde színfolt a honi újságírás korszakalakotónak alig nevezhető jelenének palettáján. Fontos, okos, körültekintően körbejárt, érvekkel alátámasztott írás.  Arról, hogy az Orbán-kormány migránspolitikájának megkerülhetetlen szócsövévé avanzsált médiasztár Nógrádi ugyan hazánk elsőszámú biztonságpolitikai szakértőjeként tartja számon magát, ám e hízelgő imidzs hátterében bizony ordas hazugságoknak kinéző légüres terek és fekete lyukak húzódnak.

"Agydaganatos nőt lakoltattak ki Józsefvárosban", "Nincs hol aludnia a kilakoltatott agydaganatos asszonynak", "Hiába volt élőlánc, kilakoltatták az agydaganatos nőt", "Karhatalom segített az agytumoros nő kilakoltatásában" – olvasom a minap a magyar portálok egyik legfelkapottabb hírét. Párhuzamosan, sorokkal lejjebb-feljebb: "Újabb 14 milliárdot költenek, hogy Orbánék a várba költözhessenek", "Újabb 14 milliárdba kerül Orbán Várba költözése", "Még 14 milliárdba kerül Orbán költözése", "Orbán hivatala 21 milliárdért költözik a Várba", stb-stb-stb.

Vasárnap egész nap vasárnap volt, és mint egy jó ideje ilyenkor lenni szokott, a népvándorlási idegbetegség egyre kevésbé uszításra alkalmas eleve elrendelésének nyugalmát csak egy jól irányzott Fidesz-közlemény volt képes megtörni. Mivel a fülrendszerünk az elmúlt hetekben hozzászokott Szijjártó Petike rikácsoló hisztériarohamaihoz, maradt a szolgálatos vasárnapi, helyrerakós, megvédős maszlag: most pont éppen a magyar földet köll megvédeni. Erre a feltétlen erejű magyarázkodásra azért volt szükség, (amellett, hogy annak is eszébe jusson, aki elfelejtette, hogy éppen mi az aktuális mutyi tárgya) mert az Együtt vezetői és aktivistái tizenhat magyar településről vittek termőföldet kis zacskókban Orbán Viktor felcsúti háza elé. Halovány tiltakozásféleképpen a tervezett állami földértékesítési pályázatok, vagyis a Fidesz magasabb hőfokra fejlesztett „földpályázati rablása” ellen.

Én vagyok az utolsó ember a Földön, aki ingyen és bérmentve extra reklámfelületet szeretne biztosítani Bayer Zsolt szellemi alkotásainak. Éppen ezért vártam két napot vele, de akárhányszor olvasom is újra felejthetetlen, blogbejegyzésnek, publicisztikának vagy minek nevezett frusztrált trágárságát, le kell szögeznem: az elmebeteg módjára tomboló Bayer minősíthetetlen megszólalása mellett lehetetlen szó nélkül elmenni. Főleg azért, mert egy halovány feljelentési ígéretet leszámítva, mindenki más elment mellette, akinek ilyenkor határozottan beszélnie kellene.

Ha minden igaz, ezen a héten kezdeményezik Magyarország szavazati jogainak felfüggesztését a rogyadozó európai asztal mellett ülő, dilettáns, dekadens nyugati liberálisok. Márpedig igaz kell hogy legyen, ha Rogán Antal új propagandaminiszter kabinetfőnök vasárnap fejében ezzel riogatta a jó népet a Kossuth Rádió hullámhosszán. Semmiképpen nem szeretném megvádolni a Fidesz vízfejét azzal, hogy igazat beszél, úgyhogy vizsgáljuk meg, mit állít a propaganda, és mi az igazság. Ha már oda süllyedtünk, hogy Rogán Antalt lett a tuti megmondója széles e hazában.

Az történt, hogy hétfő este másfél órára megállt az élet, midőn a legnagyobb közösségi oldal háza táján beütött a krach. A minden eddiginél nagyobb, mondhatni történelmi leállás nem akadályozta meg az emberiség Facebook-fogyasztó részét abban, hogy hatalmas fájdalmak árán túléljen. A túlélők között találtatik a magát kereszténydemokratának nevező képződmény egyik oszlopos tagja is, aki sietett véleményt nyilvánítani erről a sajnálatos jelenségről:

Normális körülmények között arról kellene írnom, hogy Orbán Viktor brüsszeli sikeréért (hat pontból öt bejött – most tekintsünk el attól, hogy ebből négy olyan, amit már az Európai Bizottság tagjai is pedzegettek, csak lusták voltak pontokba szedni) mekkora árat fog fizetni ez a nyomorult ország. Arról, hogy a Fidesz népszerűsége szárnyal, a skizofrén hajlamú küldetéstudatos isten megmentette az országot és Európát, és miközben soha ennyi menekült nem érkezett Magyarországra, mint ezekben a napokban, már nincs szükség a menekültek (bocsánat, nyelvbotlás volt: migránsok) körüli botrányokra. Arról kellene írnom, hogy – nem tudom, észrevettétek-e – ergo: nincsenek már a korábbi ostromállapotra hajazó botrányok a menekültek körül. És arról is, hogy miközben az ellenzék nagy részét a pozitív semlegesség szánalmas színjátékába kergette bele fél kézzel és kitartó propagandával a kormány, gyerekek köpködnek a tudomásuk szerint menekülteknek készülő pogácsákba, 14-15 éves diákok szorítanak kést színes bőrű társaik nyakához. Igen, arról akartam merengeni, hogy ezt a buta, előítéletes népet pár hónap leforgása alatt miként vezette orránál fogva egy megszállott hatalom, és hogy ebből az erőfitogtatásból szárba szökkenő gyűlölet hogyan mérgezte meg visszafordíthatatlanul még viszonylag ártatlan emberi lények, talán egész felnövekvő generációk lelkét. Igen, arról kell majd pár szót ejteni, hogy mi lesz, amikor ezek átcsörtetnek rajtunk, elmennek, és mi itt maradunk.

Olvasom ITT meg ITT meg ITT és ITT is a hazánk külsérelmi külgazdasági és külügyminiszterének rendkívül mozgalmas utóbbi pár napjáról szóló beszámolókat. Amely pár napot hasonlóan mozgalmas napok előztek meg, midőn hazánk a teljes határzár életbe léptetésével Európa megvédésére adta a fejét. Egy egyszerű felsorolásban Horvátország, Románia, Ausztria, Németország, Franciaország és az ENSZ viszonylatában így lehetne összefoglalni a lényeget: szánalmas, hazug, szélsőséges, vad, esztelen, felháborító, megdöbbentő, elképesztő, bizarr és elfogadhatatlan. Ha esetleg valamit kihagytam, majd Szijjártó Petike nemzeti sérelmeink külügyminisztere úgyis helyreteszi a dolgokat. Nem nagyon van már élő és mozgó európai vezető, akit valamilyen formában ne ért volna utol a magyar diplomáciának nevezett permanens hisztéria.

Áll a bál a határon, dúl a diplomáciai háború a szomszédos országok egyikével-másikával és gyakorlatilag egész Európával, válsághelyzet van, készültségben a fegyveres erők, nyomjuk a könnygázt, vízágyút ezerrel, recseg-ropog a totális határzár, Európa elszigetelt, megvetett és értetlenül szemlélt országává küzdöttük le magunkat, de ez szerencsére a Fideszt egyáltalán nem zavarja. Mozgolódnak a csapatok, helycserés támadások ideje érkezett el a párton belül. Már tavasszal sejteni lehetett, mostanra bekövetkezett: Orbán Viktor Rogán Antalt nevezte ki saját, külön bejáratú politikai kabinetfőnökének. Hogy mi a bánatot fed konkrétan ez a megtisztelő cím, egyáltalán nem világos, azt viszont már szintén elég rég óta tudni lehet, hogy Lázár János nem csapdossa magát a földhöz örömében. És akkor mi mit szóljunk? Ja, hogy senki nem kérdezett.

Soha semmi pénzért nem vettem volna mérget arra, hogy eljön a nap, amikor az Orbán Viktor mindenáron típusú lejáratására tett elkeseredetten primitív erőfeszítéseken felháborodom. Szeretett vezérünk Hitler-bajuszos ábrázolása a Magyar Narancs csütörtöki címlapján bebizonyította: eljött ez a nap is. Kezdeném azzal, hogy nem vagyok ugyan Gulyás Gergely, így egyáltalán nem keresem a nácikat a Magyar Narancs szerkesztőségében. Majdhogynem érteni vélem azt is, hogy e viccesnek szánt címlapot értelemszerűen karikatúraként kell értelmezni. Továbbá mélységesen felháborít, hogy Orbán Viktor pár napja sokadszorra okádta ki a nemzet testéből azokat, akiket érdemes bármikor megtagadni, ha az éppen aktuális kollektív ellenségkép nem teljesít annyira jól, mint eltervezte. Igen, cigányozott megint, mint ahogy burkoltan, vagy kevésbé, buzizott is korábban. Valamennyi ilyen megnyilvánulásáért elítélem. De.