Soha semmi pénzért nem vettem volna mérget arra, hogy eljön a nap, amikor az Orbán Viktor mindenáron típusú lejáratására tett elkeseredetten primitív erőfeszítéseken felháborodom. Szeretett vezérünk Hitler-bajuszos ábrázolása a Magyar Narancs csütörtöki címlapján bebizonyította: eljött ez a nap is. Kezdeném azzal, hogy nem vagyok ugyan Gulyás Gergely, így egyáltalán nem keresem a nácikat a Magyar Narancs szerkesztőségében. Majdhogynem érteni vélem azt is, hogy e viccesnek szánt címlapot értelemszerűen karikatúraként kell értelmezni. Továbbá mélységesen felháborít, hogy Orbán Viktor pár napja sokadszorra okádta ki a nemzet testéből azokat, akiket érdemes bármikor megtagadni, ha az éppen aktuális kollektív ellenségkép nem teljesít annyira jól, mint eltervezte. Igen, cigányozott megint, mint ahogy burkoltan, vagy kevésbé, buzizott is korábban. Valamennyi ilyen megnyilvánulásáért elítélem. De.

Mint saját magam számára is kiderült, most konkrétan irritál, hogy Orbánt náci elmebetegnek titulálták. Azért, mert mást gondol a bevándorlókról, mint ők, a bősz nácizók. Baromira elegem van abból, hogy az úgynevezett másik oldalon sem próbálnak meg értelmes, racionális érveket felsorakoztatni ebben az amúgy is egyre parttalanabbnak tűnő vitában. Viszolyogtató látni, hogy most éppen a Magyar Narancs, de úgy általában az egész másik oldal, a „Tudjukkik” – az Orbán iránti zsigeri utálat szellemében – izomból beleáll(nak) az általa diktált ocsmány játékba. Lehet, hogy úgy tűnik, az úgynevezett „nácikártya” a manipuláció, a meggyőzés hatékony eszköze, de félek, hogy ebben az esetben ez nem csupán ízléstelen, de teljesen kontraproduktív is. Elmagyarázom miért, hátha akad még néhány józan ész, amely nem ideológiákban, párthovatartozásban, és végképp nem személyekben méri a világot. Orbán mindenkori bírálójaként megkísérelem elmagyarázni, hogy miért annyira káros ez a narratíva. Hogy miért van az, hogy miként a menekültek megállítására nem, úgy Hitler-bajusznak sem alkalmas ez a gyoda nevű hungarikum. Különösen most, amikor a menekültválság jóval túlmutat rajtunk egyenként, de Orbán Viktoron, a kormányon, és egész Európán is.

Megvetem Orbán Viktort az elmúlt 5 évben nyújtott „összteljesítményéért”. Partikulárisan azért, hogy tudatosan hergelte a közvéleményt az elmúlt hónapokban, hogy ellenségképet faragott a menekültekből csak azért, hogy a Jobbik által elcsábított tékozló fiúkat-lányokat visszaédesgesse a zászló alá. Továbbá a kerítés építés, illetve a válsághelyzet bevezetésének látszatintézkedései miatt, amelyek közül az előbbi, az európai össztűz leple alatt, nem remélt közpénzt juttatott (már megint) lojális barátok feneketlen zsebeibe. Felfordul a gyomrom attól, hogy a minél rosszabb, annál jobb elv alapján előre megfontoltan eszkalálta a feszültséget. Undorítónak tartom, hogy pár napja volt pofája valami olyasmit mondani, aminek az értelme: csak azért nem kvóta alapján osztják szét az Európai Unióban a Magyarország által történelmileg megörökölt cigányokat, mert Magyarország (kormánya) tiszteletben tartja az államok arra vonatkozó szuverenitását, hogy nem akarnak velük együtt élni. Gyalázatosnak tartom a tökig érő, nevetséges gyodára, a háború idején szabadságoló belügyminiszterre, a kukoricatáblának álcázott tranzitzónákra, és az agyonhajszolt rendőrökre támaszkodó országot-nemzetet megvédő csatakiáltásokat.

De miközben az emberség számomra teljesen magától értetődő belső indíttatásával érzek együtt az éhezni-fázni kénytelen menekültekkel, (és nem azért, mert Orbán gyűlöli őket!) azért halkan odasúgom a másik oldalnak: ha őszinték akarunk lenni, akkor be kell látnunk, ilyen nagyságrendű menekült áradatot Európa eme nyomorult felében még nemigen tapasztalt senki. És ez nem Magyarország problémája, (nyilván nem is Németország problémája, ahogyan ezt Orbán előadta) ez közös európai probléma és teher. Következésképpen durva, hogy nincsenek egy ekkora hullámot befogadni, elhelyezni, regisztrálni képes táborok, nincsenek kellő számban erre a célra kiképzett emberek, sem itt, sem az Európai Unióban, egyáltalán nem vagyunk felkészülve arra, hogy a zöldhatáron átszökő embereknek elmagyarázzuk, merre van az arra, és a Magyarországra vonatkozó, egymásnak nem ritkán ellentmondó európai nyilatkozatok sem feltétlenül segítenek a káosz felszámolásában.

A legegyszerűbb persze Orbán nyakába varrni az egész bulit, és simán lenácizni. Amellett, hogy a Hitler-bajusz nem is olyan, mint a gyoda, Európát jelenleg pont ugyanannyira meghaladja ez a helyzet, mint minket. A baj az, hogy megoldás nincs, se innen, se onnan, emellett ez a sehova nem vezető, primitív hőzöngés tovább ront a helyzeten. Mert pontosan ez az ostoba, leegyszerűsítő, érvelésnek álcázott érvelési hiányosság az, amely végzetesen kettészakít egy országot, amely a gyűlölködést szítja a politikai és civil táborok között, elvágva minden lehetőséget, hogy konstruktív, a mindannyiunk érdekét szolgáló, módon közelítsük meg ezt a kérdést.

Hiszem, hogy Hitler és Orbán között (egyelőre!) ég és föld a különbség (fotó: mno.hu)

Emlékeim szerint, miközben az egyik egy világuralomra törő tömeggyilkos volt, a másik csupán egy undorító, küldetéstudattal született skizofrén, akit vert az apja, és aki ezért vagy ettől teljesen függetlenül, mindent megtesz azért, hogy megőrizze a hatalmát. Remélem, hogy ebben az elvakult oda-vissza gyűlölködésben, ebben a céltalan jobb-bal, náci-zsidó, vérfideszes-gyökér balliberális egymásnak feszülésben soha nem jutunk el odáig, hogy a káosz és zűrzavar árnyékában egy igazi, vérbeli Hitler keljen életre, ide a fejünk fölé.

Éppen ezért, magamat liberálisnak tartó, gondolkodásra foltokban képes magyar és európai állampolgárként szögezném le: a zsigeri Orbán-fóbia, és a sehova nem vezető nácizás helyett, a menekültkérdés kapcsán fölöttébb érdemes volna a szemellenzős, a kizárólag a kollektív empátiára apelláló, a szegény, meghurcolt menekültekkel együtt érző retorikát szembehelyezni és kiegészíteni azokkal a lehetséges kockázatokkal, amelyeket ez a közös európai tehetetlenség, tanácstalanság, elvakultság (?) ebben a pillanatban magában rejt és eredményezhet. A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Tényleg olyan nehéz ezt felfogni?

U.I. Annyiféle értelmes módja lenne annak, hogy egy magát valamire tartó ellenzéki lap naponta darabjaira szedje szét a kormányt, Orbán Viktort és vállalhatatlan intézkedéseiket. De könyörgöm, miért kell Hitler-bajusszal fullba nyomni a kretént? És ha már annyira elszaladt velünk a ló, akkor miért kell – mindennek a tetejébe – totál szánalmasba lemenni, és a teljesen félresikerült jópofizás másnapján letagadni azt a bajuszt? Ezzel nem Orbán Viktort és híveit nézik hülyének az újságíró urak, hanem saját, jobb sorsra érdemes olvasóikat, potenciális kormányváltó polgárokat. Kinek jó ez? Orbán Viktoron kívül, úgy értem.