Normális körülmények között arról kellene írnom, hogy Orbán Viktor brüsszeli sikeréért (hat pontból öt bejött – most tekintsünk el attól, hogy ebből négy olyan, amit már az Európai Bizottság tagjai is pedzegettek, csak lusták voltak pontokba szedni) mekkora árat fog fizetni ez a nyomorult ország. Arról, hogy a Fidesz népszerűsége szárnyal, a skizofrén hajlamú küldetéstudatos isten megmentette az országot és Európát, és miközben soha ennyi menekült nem érkezett Magyarországra, mint ezekben a napokban, már nincs szükség a menekültek (bocsánat, nyelvbotlás volt: migránsok) körüli botrányokra. Arról kellene írnom, hogy – nem tudom, észrevettétek-e – ergo: nincsenek már a korábbi ostromállapotra hajazó botrányok a menekültek körül. És arról is, hogy miközben az ellenzék nagy részét a pozitív semlegesség szánalmas színjátékába kergette bele fél kézzel és kitartó propagandával a kormány, gyerekek köpködnek a tudomásuk szerint menekülteknek készülő pogácsákba, 14-15 éves diákok szorítanak kést színes bőrű társaik nyakához. Igen, arról akartam merengeni, hogy ezt a buta, előítéletes népet pár hónap leforgása alatt miként vezette orránál fogva egy megszállott hatalom, és hogy ebből az erőfitogtatásból szárba szökkenő gyűlölet hogyan mérgezte meg visszafordíthatatlanul még viszonylag ártatlan emberi lények, talán egész felnövekvő generációk lelkét. Igen, arról kell majd pár szót ejteni, hogy mi lesz, amikor ezek átcsörtetnek rajtunk, elmennek, és mi itt maradunk.
Utolsó kommentek