hacsaknem

Régóta szeretném hinni, hogy Áder János személyében nem egy Schmitt Pál formátumú államfője van Magyarországnak. Mivel a fideszes törvényhozás és hatalomgyakorlás szempontjából akár lehetne is, kiemelten fontos az, hogy a mindenkori államelnök legalábbis szimbolikusan értékelhető módon merjen szembehelyezkedni a mindent elsöprő miniszterelnöki többségi akarattal. Akkor mindenképpen, amikor fantasztikus stratégiai megfontolásokkal próbálnak álcázni nyilvánvaló törvényszegéseket, és az önkényes erőfitogtatás korlátlan lehetőségeit.

Ezt most kivételesen nem én, hanem Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke kérdezte Magyarország jelenlegi miniszterelnökétől, Nagy Imre kivégzésének évfordulóján tartott beszédében. Soha nem titkoltam, hogy fényévekre áll tőlem a Gyurcsány-féle politizálás, az őszödi hős által képviselt elvek 90%-ával semmilyen módon nem tudok azonosulni. Az, hogy most róla vagyok kénytelen beszélni csak azért van, mert a hétvége ellenzéki állásfoglalásainak vonatkozásában, kiállása sokmindent elárul arról, hogy Orbán Viktor mennyire alszik jól most, és mennyire alhat jól a választásokig.

Drága Viktorom! Úgy értettem, hogy mostanában csikorgatod a fogad. Nem értem miért, hiszen neked mindig igazad van, mindent jól csinálsz, így ha nem álmodban jön rád, öntudatlanul, akkor semmi okod nem lenne rá. Bevallom, kicsit aggódom most, hogy mégis engedni fogsz a gonosznak, bár szerinted egyértelműen nem lenne szükség rá. Kicsit összezavartál, megmondom őszintén. Úgy kell nekem, ha a Kossuth Rádióban elhangzott, megszokott stílusban hullámzó pénteki igehirdetésed függőséget okozott nálam is. Persze tudom, hogy ez volt a cél. Elismerem, hogy ez az egyik legletisztultabban, legkövetkezetesebben adagolt népnemzeti célzatú agymosás, az egyik legerősebb ideológiai kábítószer, amelyhez manapság hozzá lehet jutni.

Mi történik egy Magyarországnak nevezett grániterősen szilárd alapokon nyugvó demokráciában akkor, amikor az állam elveszíti példának okáért a rezsicsökkentés ügyében indított perek mindegyikét? Konkrétan: milyen következményekkel jár az, hogy  a törvényszék másodfokú jogerős ítélete szerint  a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) súlyosan megsérti egy energiaszolgáltató (ügyfél)jogait? Általában: mire kötelezi egy jogerős bírósági ítélet az államot?

Az árvízzel folytatott küzdelem hevében eltelt napokra való tekintettel, a különösen és egyre jobban dübörgő miniszterelnöki és kormánypropaganda vonatkozásában, a nemzeti összefogás szellemében lerakott nemzetiszínű, önálló lábakon álló homokzsákokra vetve egy pillantást, számomra a hét eleje híreinek egyik legebbike ez: Pelczné Gáll Ildikó fideszes európai parlamenti (EP) képviselő az EP hétfő esti strasbourgi plenáris ülésén felszólította az illetékes uniós szerveket, hogy nyújtsanak pénzügyi segítséget az árvízkárok enyhítéséhez.

Mit kell tenni, amikor a történelmi árvíz egymásra lépő talpainkon felkapaszkodva már a térdünket nyaldossa, miközben Orbán Viktor árvíz hátán fölfele ívelő választási kampánya is egyre jobban teljesít? Ki kell állni és meg kell ígérni azt, amit évekkel korábban már egyszer megígértünk. Hátha nem tűnik fel senkinek, hogy mit ígértünk és mi (nem) lett belőle. Hátha hosszan tartó, vagy legalábbis átmeneti emlékezetkiesésben szenved a magyar, és beveszi azt, amit három évvel ezelőtt is bevett. Katasztrófa idején ígérgetni fél egészség.

A vízállást átvevő mérnökök, katasztrófavédelmi szakemberek és univerzális zsenik legnagyszerűbb miniszterelnöke, a miniszterelnökök legtehetségesebb vízállást átvevő mérnöke, katasztrófavédelmi szakembere, és univerzális zsenije, békeidőkben egyszerűen csak Magyarország miniszterelnöke, a természet hívó szavára lement a nép közé. És fel a gátakra, és ki a vizek birodalmába.

Mátyás király gyanánt, kockásinges-katasztrófavédelmesfeketepólós-farmernadrágos-vadászdzsekis-gumicsizmás álruhában – ahogy ő mondta: „titokban vagyok”- érdeklődik, irányít, parancsolgat, visszakérdez, okoskodik, túljátssza a mentés küldetését, néha megfárad, üveges tekintettel néz a semmibe, vizionál, álmodik a víztükör fölött, máskor egyszerűen csak kiesik a szerepéből. Menti a nemzetét. Komáromtól Szentendréig és még azon is túl. A kamera szeme pedig mindent rögzít.

„...van egy talán szokatlan stílusom, ami abból áll, hogy szeretek érthetően beszélni, tehát amire azt mondom, hogy fehér, az fehér, nem szeretem a nyelvet megölni.” (Kósa Lajos, 2011 október)

"Kedves Attila, ha Budapesten túlságosan meleg lenne a helyzet, várunk vissza!" - így zárta szavait Kósa Lajos, Debrecen polgármestere abban a videoüzenetben, amelyet a Csokonai Színháznak, és a leköszönő igazgatónak, Vidnyánszky Attilának küldött, aki szerdán búcsúzott el társulatától.

Mit kell tenni, amikor egymásra lépő talpainkat nyaldossa az évszázados történelmi árvíz? Ki kell állni – na nem a gátra – hanem a sajtótájékoztató mikrofon mögé, és a Fidesz kabinet elmúlt három éves gazdaságpolitikájáról érdemes előadást tartani. Időszerű egyrészt, másrészt soha nem lehet elégszer mondani. A gyengébbek kedvéért. Miközben lehetőleg arról is érdemes beszélni, hogy most mindenkire szükség van a gátakon.

Nem azért nem éneklem a Nemzeti Összetartozás Napján a Nemzeti Összetartozás Dalának kikiáltott műalkotást, mert annyira rossz hangom van, hogy egy barackfa is kiszáradna az általam nyújtott vokális élménytől, vagy a szomszédok haja begöndörödne a hangszálaim által előidézett sokkhatásnak köszönhetően. Meg aztán az a fajta vagyok, aki jókedvében énekel, esetleg ha éppen annyit ivott, hogy kedve támadjon csak úgy egyszerűen dalra fakadni, vagy ha bármilyen ünneplés ezt megkívánja. (Ahogy így elnézem, most éppen egyik eset sem áll fenn.) Az sem tartozik az okok közé, hogy a balliberális, bolsevik világrend visszarendeződésének lennék az áldozata, bár kétségtelen, hogy mióta magyarságunkat méricskéljük, a szomszédéhoz viszonyítjuk és túl akarjuk licitálni ebben a sarki árust, mentális ideológiai dobozaink erőteljesen pervertálódtak. Ott a bélyeg, miszerint aki nem ilyen, az csak olyan lehet.