hacsaknem

„Az árulást sokfelé szeretik, de az árulót sehol”. Aki nem él együtt Szanyi Tibor Facebook-os performanszaival, az valószínűleg nem gondolna egyből arra, hogy ez az egetverő szentencia tőle származik. Arra még kevésbé, hogy kinek szól ez az evidenciának szánt ítélet. Szanyi kapitány Hadházy Ákost, a szekszárdi trafikmutyit kiborító fideszes önkormányzati képviselőt nevezi árulónak, kihullott fidesz-pribéknek. Úgy tűnik, Kálmán Olga Hadházyval készített interjúja olyannyira megihlette az MSZP szolgálatos megmondóemberét, hogy az ex-fideszes megszólalását még extrába szánalmas vergődésnek is titulálta. Nehogy kevés legyen a tutiból.

Nem irigylem Bajnai Gordont. Úgy tűnik, nem csupán ellenzéki, barátainak hitt partnereiről derült ki, hogy a vele való összefogás helyett leginkább ellenfélnek és elszigetelendő tényezőnek tekintik, de a Fidesz kétharmados rettegésének is ő az ellehetetleníteni kívánt állandó áldozata. Aki nem mellesleg azért is keményen szív, mert képtelen lemosni magáról Gyurcsány Ferenc áldásos örökségét, és egyszer és mindenkorra elhatárolódni attól a politikustól, akinek  személye sötét fellegként tornyosul bármiféle kormány- és rendszerváltás fölé.

Úgy gondoltam, semmiképpen nem fog megártani, ha alszom egyet-kettőt arra az interjúra, amelyet a minap a hvg.hu készített Baja Ferenccel, az MSZP politikusával. Aki egyébként ugyancsak a minap nagyon helyesen határolódott el azoktól, akik úgy gondolták, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kifütyülésére a legjobb alkalom Horn Gyula temetése. Nem hiszem viszont, hogy ez a nagyon korrekt gesztus, amellyel megkövette a jelenlegi miniszterelnököt, egyben arra is feljogosítja, hogy pártja nevében az említett interjúban elhangzóhoz hasonló, felelőtlen nyilatkozatokat tegyen. Mert azt mégsem gondolom, hogy ez lenne az MSZP hivatalos álláspontja. Vagy ha igen, akkor hagyni kéne a fenébe ezt az egész baloldali összefogásnak nevezett, illetve állítólag arra irányuló negyedrangú bohóckodást.

Egyre nehezebb szavakat találni arra a kutyakomédiába illő miniszterelnöki szereplésre, amellyel a választásokhoz közeledve egyre inkább tele vannak/lesznek elég sokunk mindennapjai. Hogy a hócipőnkről ne is beszéljek. Orbán Viktorunk ugyanis nem hagy ki egyetlen lehetőséget, egyetlen kommunikációs ziccert sem, nem bírja megállni, hogy ne osszon ki egy adag észt valahányszor mikrofont tolnak az arcába. Rögtön jön egy kis pfúj Európai Unió, egy kis hajrá rezsicsökkentés, egy kis unortodoxia, egy kis másokra mutogatás, a meg nem értett zseni tömjénfüstbe burkolt fejcsóválása a tőle különböző nézeteket vallók ostobaságán és –szerinte- szándékos rosszindulatán. Történik mindez egyetlen nemes cél érdekében: meg és ki kell magyarázni a több mint három év alatt leminősítő jegyektől egyáltalán nem mentes kormányzati bizonyítványt. Ezért semmi nem drága: a ferdítés, csúsztatás, füllentés, vagy éppen tudatos hazugság mind-mind belefér. Minden, ami tűri a nyomdafestéket, az is, ami annyira nem.

Legalábbis így látja a Fidesz mindenkori „kisembereinek” egyike, a szekszárdi trafikmutyit kiborító önkormányzati képviselő, Hadházy Ákos. Akiről az ország 98%-a eddig nem hallott –és ha a vállalhatatlan korrupciós ügyek támogatásában a kormánypárt nem megy el a falig, valószínűleg soha nem is hallott volna – de aki azóta kilépett pártjából. Mert Ángyán Józsefhez hasonlóan nem bírt tovább asszisztálni ahhoz a rendszerszintű romláshoz, amelynek ellenében egykor éppen a Fidesz színeiben kezdett el politizálni. Mert naivan úgy gondolta, hogy aki a konzervatív értékekkel azonosul, annak a Fideszben a helye. Rosszul gondolta.

Azt mondják, temetésre az megy el, aki meg akarja adni a végtisztességet a halottnak. Nincs rá illemszabály, de ahogy jó esetben az ember ösztönösen tudja, hogy ilyenkor mit szokás felvenni, úgy némi sejtése lehet(ne) arról is, hogyan kell viselkedni. A temetés nem látványosság, nem egyéni vagy csoportos akciók véghezvitelére, különböző vélemények, esetleges sérelmek kinyilvánítására alkalmas helyszín és időpont. Bármilyen furcsa, a temetés nem azokról szól, akik gyászolnak, hanem arról, akit gyászolnak.

Egy percig nem gondoltam, hogy a Budapest Pride napján, saját maga fontosságának és felelősségének (tökéletesen félreértelmezett) tudatában, a kisebbik kormánypárt csendben fog maradni esetleg. Nem, nem tudott csendben maradni. Pedig amikor határozottan állást kellett volna foglalnia, mostani ügybuzgóságától tök idegen módon, vonogatta a vállát. Mert amikor példának okáért a trafikbotrányról kérdezték a Fidesz táskahordozó kormánypartnerét, akkor az volt a szöveg, hogy a KDNP nem dohányzik, nincs véleménye az ügyről. Ma, amikor senki nem kérdezte, hogy mit gondol a Meleg Büszkeség Napjáról, de mindenképpen mondani akart valamit, lehetett volna pusztán ennyit: a KDNP nem meleg, következésképpen nem gondol semmit az eseményről. Ehhez képest...

Miután kedden-szerdán Viktorunk politikai értelemben szánalmas vereséget szenvedett a strasbourgi nagypályán, következésképpen újabb összecsapásokat helyezett kilátásba, majd csütörtökön hazai porondon dekázásban látszólagos revansot vett, a pénteki mantra alkalmából megintcsak gombfoci-tempóban nyomta a Kossuth Rádió barátságos közszolgálati stúdiójából, hogy mi mi jelent, és mi miért van Tavares-ügyileg, unióilag, gyarmatilag, szuveneritásilag, baloldalilag, rezsicsökkentésileg, miegymásilag. Kábé ebben a stílusban:

Úgy tűnik, hogy a változatosság kedvéért Orbán Viktor harcolni fog. Kemény legény ez. Még egy kínai utat is lemondott azért, hogy eljusson Strasbourgba suhogtatni a fakardot. Ahol körülnézett, megpillantotta Morvai Krisztinát tetőtől talpig matyóban, és megállapította: ugyanaz a nap süt ránk, mint régen. Vagy mégsem? Mert felértünk ugyan pár nappal ezelőtt a csúcsra, de most mégis kiderült, hogy  nem ott voltunk.

„...a buzikat ne melegeknek hívjuk, hanem mondjuk azt, hogy buzi vagy köcsög. Én azt egy devianciának gondolom, egy degeneráltságnak. Azt gondolom, hogy ezt a degeneráltságot gyógyítani kell. Nem Budapest Pride-ot kell szervezni, hanem a pszichiátrián kellene őket kezelni. Én azt mondom, hogy ez egy betegség. Nyilvánvaló, hogy egyébként sajnálom őket, azokat, akik ilyen szinten lelkileg sérültek és degeneráltak, hogy az azonos nemükhöz vonzódnak.