hacsaknem

Valószínűleg kormányváltásra készülő közegekben, és egyáltalán az ellenzékkel szimpatizáló barátaim, ismerőseim körében egyáltalán nem lesz népszerű, amit most írni fogok. De mert szerencsére mondanivalóm népszerűségénél sokkal fontosabb az igazságérzetem, így nem rejthetem véka alá megütközésemet, amely az alábbi hír olvastán ragadott magával. A hír így szól: Vak komondor-díjat alapít az Együtt-PM szövetség, amely azt szeretné, hogy a "legbunkóbb és legtahóbb" fideszes, KDNP-s és jobbikos képviselők kitüntetésben részesüljenek. Bővebben: 

Úgy értettem, hogy Magyarország nem hagyja magát! Védjük meg a rezsicsökkentést! címmel zajlik napjainkban a Fidesz országjáró rendezvénysorozata, amelyen a kormánypárt politikusai személyesen találkoznak a rezsicsökkentést - minden idők "legfontosabb és legsikeresebb aláírásgyűjtésével - támogató állampolgárokkal. Az ország minden táján szerveznek fórumokat, ahol az eddigi és a további rezsicsökkentésről is tájékoztatást kapnak a résztvevők. Ahogyan a propaganda is megszámlálhatatlanul sokszor megerősítette: két és félmillióan támogatták a rezsicsökkentés védelmében indított aláírásgyűjtést. Sírig tartó hálája jeléül ennek a lelkes 2, 5 millió (létező vagy elhunyt, valós vagy kitalált) magyar embernek névre szóló levelet kézbesített a Fidesz (Jelentéktelen mellékinformáció: 4 forint/levélke áron, azaz bagatell 10 millióért, a párt feneketlen kasszájából.) A Fidesz politikusai ezen a rendezvénysorozaton személyesen köszönik meg az embereknek a támogatást, a kiállást önmagukért, a családjukért, a rezsicsökkentésért. Eddig csupa öröm és boldogság.

Mint mindenben, úgy a görög mondák és a téves néphit világában is rendkívül otthonosan mozgó Orbán Viktor miniszterelnök Magyarország tiszteletbeli konzuljainak konferenciáján fergetegesen nagyot alakított. "Furcsa érzés így ég és föld között lebegve, mint Mohamed koporsója, ilyen magasról beszélni önökhöz. Képzeljék úgy, mintha önökkel egy szinten állnék ott lent és valójában nem az égből intézném önökhöz szózat gyanánt a mondandómat. Hanem inkább csak egy konzultációt tartanánk." Bármennyire hihetetlen, ezzel a pörköltszagú szellemességgel kezdte előadását Magyarország (nem?) forradalmilag felhatalmazott megújítója. Ahelyett, hogy megkímélte volna az egybegyűlteket ettől a végtelenül kínos, és nem kicsit megalázó verbáliától, és mondjuk az Országgyűlés felsőházi pulpitusa helyett valóban a hallgatósággal egy szinten megállva, egyenrangú felekként konzultált volna velük. De nem.

Rájöttem, hogy minél több, a Nemzeti Színház még mindig újdonsültnek nevezhető igazgatójával készült interjút olvasok, annál ellenszenvesebb ez az ember. Esendő emberként, szakemberként, igaz magyar hazafiként egyaránt. Nem az a baj Vidnyánszky Attilával, hogy pökhendi, arrogáns és indokolatlan felsőbbrendűségi érzését sehogy sem sikerül lepleznie, hanem hogy egyszerűen bicskanyitogató az, amit mond. Nem az a felháborító legutóbbi eszmefuttatásában sem, hogy a politikai alapon, fideszes hátszéllel igazgatóvá kinevezett szakember osztja az észt az igazi, értékelhető színházról, amelyben neki mindenekfelett helye van, hanem hogy képtelen ezt úgy tenni, hogy ne érezne beteges kényszert elődje munkásságának mocskolására, érdemeinek elvitatására.

Akinek egy közép-európai nyomorult kisállam miniszterelnökeként minden idejét a háborúzás veszi el, attól semmilyen formában nem értelmes elvárni, hogy legalább szabadidejében kormányzással is foglalkozzon. Aki rezsit csökkent azért mert mondjuk képtelen az európai színvonalhoz legalább közeledő bérezési rendszer feltételeit megteremteni, aki a szakértelme hiányát olcsó demagógiával próbálja éjt nappallá téve álcázni, annak bizony minden napja harc és háború.

„Illés Zoltán sajnos még nem tudott felnőni a baloldalhoz, úgyhogy még erősödnie kell. (...) Így mennek a dolgok.” Ennyit bírt hozzáfűzni Magyarország első embere ahhoz az újságírói kérdéshez, amely a környezetvédelmi államtitkár bocsánatkérésének indokoltságát firtatta, Szél Bernadett LMP-s képviselőhöz intézett férfiasan udvarias kijelentése kapcsán. Orbán Viktor szerint így mennek a dolgok, és érzékeltetendő, hogy mennyire így mennek, lekezelően és hasonlóan férfiasan, tenyérbemászóan oda nem illő cinkos kacsintás kíséretében bemutatta, hogyan kell a magyar parlament liftjének ajtaját erőből kinyitni. És a problémának hátat fordítani. (Ahelyett, hogy mondjuk a kényelmetlen kérdés elöli menekülési vágyat leküzdve, úriember módjára megvárta volna, amíg az magától kinyílik.)

Orbán Viktor nem csupán a 10 fok alá esett hőmérséklet ellenszeréül szolgáló pálinkát fogyasztja ezt a megfontolt stratégiát követve, de igen hasonló módon kommunikál a magyar néppel is. Megfontolt, tervszerű adagokban mászik a bőre alá, a tenyerébe, és úgy nézi hülyének, hogy azon sem csodálkoznék, ha a végén az istenadta még hálát is érezne iránta. Hogy egyáltalán szóba állt vele.

"A mostani, törvényekhez kötött kormányzásra már nincs szükség, ezt a rendszert a diktatúráktól való félelem miatt alkották meg a rendszerváltás után, és talán 1998-ig indokolt volt. A veszély azonban elmúlt. Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól, hogy a következő ciklusokban milyen kormányok lesznek, ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak. Ez egyfajta rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül.”

Fejlett demokráciákban ez, vagy egy hasonló kijelentés lehetne akár az a sokadik, utolsó utáni olyan üzenet, amely felelős, jóérzésű embereket végképp eltántoríthat attól, hogy arra a pártra szavazzanak, amelynek kútfejéből ez a hatalmas, semmiképpen nem előzmények nélküli, de annál rosszabb emlékű ötlet kipattant.

„...ha így folytatjuk, akkor Magyarország következő miniszterelnökét nem Bajnai Gordonnak vagy Mesterházy Attilának, hanem Orbán Viktornak fogják hívni. (...) Nem magamnak keresek színpadot, tudok magamnak ácsolni. (…) Az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e a következő választás előtt egy évvel azt mondani, hogy aki demokrata és Orbán Viktor bukását akarja, annak a fedélzeten van a helye. Hogy ott ki beszél, már harmadlagos."

Hát ja, Feri. Még egyszer-kétszer elkirándulsz Felcsútra oknyomozni-forgatni, vagy összevágod a mostanig felhasználatlanul maradt értékes, ám sajnos az Orbán-fóbiádtól súlyosan bűzlő nyersanyagot, és ha nem is hosszan, felállva fog tapsolni a közönség, mint fél évvel ezelőtt, - amikor e nemes gondolatok elhagyták a szádat - de legalább végérvényesen eloszlatsz minden kétséget arra nézve, hogy akár egyetlen pillanatra is keresnivalód lett volna ezen a bizonyos fedélzeten. Ha így folytatod, a jóslatod jóval hamarabb beteljesedik, mint gondolnád.

"Belenéztem a "modern" az István a királyba..... Hát én a rendező kisasszonyt biztosan belelőném a Dunába,,a jó kurva anyát ábrázolja a földről evő disznóknak ne a Magyar embereket!! Undorító hányadék az egész és az a gyalázat hogy ezt egyáltalán engedik a TV-ben!! Balliberális buzivezérek takarodó Magyarországról!!!!!!!!". A szocializációs oldalak sokmindent elbírnak, egyebek mellett ezt a sokatmondó bejegyzést is, amelynek szerzője Szepesi Zsolt, a Fidesz-KDNP Hajdú-Bihar megyei jelöltje a 2010-es országgyűlési választásokon.