Orbán Ráhelnek, értsd Orbán Viktor lányának lenni nem egy hálás feladat, állapot, eleve elrendelés. Bizonyára emlékszik a Nyájas Olvasó - nem volt olyan régen - milyen volt az, amikor apuci médiaeseményt kreált legnagyobb lánya esküvőjéből, és egy fél, de leginkább egy egész ország napokig csámcsoghatott a történet különféle szálain, mellékszálain, a nyilvánosságra tartozó, vagy egyáltalán nem tartozó aspektusain. Ennek a majdnem egésznek a zöme - magamat is beleértve - úgy gondolta: sajnálatos dolog egy gyermeket azért megbélyegezni, mert apja éppen az ország első embere, akivel bizony elég gyakran elszalad a ló. Nem tehet róla, éppen ezért aljas dolog őt rugdosni. Aszfalt ide vagy oda.

Továbbmegyek: amikor ezt megelőzően, valamikor május környékén szegény Ráhelünk címlapokra került, amiért az állami tulajdonú Magyar Turizmus Zrt. aktuális pályázatán első díjat nyert, úgy véltem, az ő őszintén sajnálatos tragédiája az, hogy magyaráznia kell a bizonyítványát. Az, hogy viselnie kell a bélyeget: a drága jó édesapja miatt kapta az elismerést, még akkor is, ha egyébként simán elképzelhető, hogy különleges teljesítményt produkált. Naivan azt bírtam írni, hogy sajnálom Ráhelt azért, mert kénytelen szembesülnie olyan dolgokkal, amelyekről semennyire nem tehet, amelyek nem róla szólnak, amelyekhez fikarcnyi köze nincs. Egyebek mellett azzal is, hogy sokan rajta akarják elverni a port egy elbaltázott kormánypolitika miatt, hogy kizárólag a csalás és a jogtalan előnyszerzés oldaláról közelítenek díjához.

Ehhez képest ma olvasom, hogy Orbán Ráhel beszólt egykori gimnáziumi tanárának a Facebook-on azért, mert az illető gúnyos megjegyzéseket tett Magyarország miniszterelnökére az apjára. A pedagógus a Hír24 egyik hírét osztotta meg saját, külön bejáratú oldalán, amely Orbán Viktor diplomáciai értelemben végtelenül kínosra sikerült indiai mutatványát örökítette meg (a miniszterelnök tudniillik kézcsókkal akarta üdvözölni Sonia Gandhit, az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt elnök asszonyát, a gesztus azonban udvariatlannak számít a hindu országban, ezért a politikus elhúzta kezét Orbán szájától). A tanár így kommentálta a mutatványt: "Úgy látom, az elefánt Indiában is becsörtetett a porcelánboltba! (Nem csak idehaza)" Ráhel válasza több mint beszédes:

"Kedves Tanárúr, hamár nincs tekintettel volt tanítványaira, és itt most nem arra gondolok, hogy milyen politikai nézetei vannak, hanem, hogy volt tanítványa szülőjét gúnyolja, akkor legalább olyan cikket és gúnyt postoljon, ami egy színvonalasabb és hitelesebb médiumtól való, amin nem látszik kilométerekről, hogy koholmány... ennél a Tanárúr humorát jobbnak ismertem...".

Semmiképpen nem Orbán Ráhel (művésznéven Rachel Rasi Rachel) briliáns helyesírását akarom pellengérre állítani, bár titokban remélem, nem a szóban forgó, rendszerkritikus pedagógus érdeme, hogy ilyen disztingvált helytelenséggel ír Orbán elsőszülött gyermeke. Amit viszont az előzmények tükrében feltétlenül szóvá kell tennem, az a minősíthetetlen tartalom. Ami után az emberből feltör az őszinte undor: Rasi! Ha hallgattál volna...

Azt hiszem, hogy ha valaki - egyébként teljesen jogosan - nehezményezi, hogy miniszterelnök édes jó apja miatt bántják élete legcsodálatosabb napján és ez igen aljas dolog, annak egy ilyen esetben okosan és megfontoltan csendben kellene tudni maradni.

Rasikám! Ha ez már sehogyan sem sikerült, nem ártott volna legalább nem arra hivatkozni, hogy te Orbán Viktor lánya vagy, és a világmindenségnek tekintettel kell lennie érzékeny lelkivilágodra. Bármilyen furcsán hangzik, közelebbi-távolabbi ismerőseid valószínűleg nem aszerint osztanak meg véleményeket és különféle tartalmakat saját Facebook-oldalaikon, hogy a te "miniszterelnök lánya vagyok" alakú mimóza lelkedbe beletapossanak. Vagy éppen ellenkezőleg: hogy az istenért nehogy beletapossanak. Az van, hogy ez a politikai nézeteit tekintve nem éppen a te fejedben lévő zavaros elvek előtt térdre boruló pedagógus egyáltalán nem a te apádat, hanem Magyarország miniszterelnökét bírálta. Nem azt mondta, hogy Orbán Viktor csúfosan elk*rta gyermekei nevelését, hanem - hogy te is megértsd - finoman fejezte ki, hogy Magyarország miniszterelnöke, a nemzetközi protokoll szabályait pofán törölve, tenyeres-talpas bunkóként viselkedett egy idegen országban. Nem te tehetsz róla, hogy értékes munkát végző tanácsadói nem világosították fel, és nem is neked kell szégyenkezned miatta. Úgyhogy végképp kár volt koholmánynak nevezni ezt a nyilvánvaló, botrányos ügyet. Ugye nem azt akartad mondani, hogy ezt is a baloldal hamisította?

De hát rossz reflexek nyilván még rosszabb reflexeket szülnek, és ebbe most nagyon beleszaladtál, Ráhel! Ami a legrosszabb rád nézve, hogy többé már nem veszik be a népek ezt a nem tehetek róla, hogy ki az apám, jogom van a saját életemhez, és kikérem magamnak, hogy családi kötelékeim miatt vegzáljanak dolgot. Eljátszottad ezzel az ostoba beszólással. Amely nem csupán egykori tanárod véleménynyilvánítási jogának kicsinyes, primitív számonkérése, hanem szerencsétlen üzenet azok fele is, akik életed legszebb napján nem dörgölték az orrod alá, hogy miként varázsoltak aszfaltot a semmiből Csabdi és Tükröspuszta között a te tiszteletedre, és azok fele is, akik elhitték, hogy saját erőd és tehetséged felülírhatja azt, hogy egyszerűen a  miniszterelnök lánya vagy.

És bár biztos vagyok benne, hogy ha - hősi cselekedeteden felbuzdulva - apád kedve úgy tartja, ez a szerencsétlen pedagógus repülni fog az állásából, (beszédes, hogy a jobb időket megélt humorú tanár azóta törölte Facebook-oldaláról a bejegyzést) én még titokban remélem, hogy abba a demokráciába, amelyet nem apád (!), hanem Magyarország miniszterelnöke hirdet, épít, és amelyért az életünket csatatérré változtatva harcol, belefér a fentihez hasonló szabad véleménynyilvánítás. És ha nem fér bele, akkor e szánalmas realitáshoz mától Orbán Ráhel is adja a nevét. 

fotó: www.propeller.hu