(Mű)kereszténydemokrata vívódások: három férfi miért nem házasodhat?
H_A Címkék: melegek szabadság kereszténység KDNP Semjén Zsolt Európa2014.06.23. 01:11
Mindig is tudtam, hogy nem lehet könnyű kereszténydemokrata árnyékpolitikusnak lenni. Nem beszélve arról, hogy hatványozottan nehéz kérdés: mi van akkor, ha az embert nem mellesleg Semjén Zsoltnak hívják? Viszont mivel elég régen nem foglalkoztam a Fidesz testén vegetáló és közben szép kövérre hízó, úgynevezett kereszténydemokrata szárnnyal, no meg úgy alakult, hogy újabban az RTL híradó helyett a kormánypárt hasonlóan elfogulatlan médiacsatornáinak egyikén-másikán is egyre gyakrabban elidőzik perverz kíváncsiságom, szembe jött velem a magyar kormány legnagyobb bölcselőinek egyikével készült interjú. Amelynek láttán-hallatán a legjobb indulatom ellenére is megfordult párszor a gyomrom. Nem a mélyenszántó igazságoktól, hanem a homályos okfejtés dohosan fojtogató bűzétől. Miszerint.
„Európa keresztény civilizáció, akár akarja, akár nem”. (...) Az EU-t kereszténydemokraták találták ki, csak a brüsszeli bürokrácia messzire gurult az alapító atyák almafájától. (...) Ha két férfi házasodik, akkor három miért nem? Hol van ennek a vége, akkor milyen alapon büntetik a bigámiát? (...) Azt szeretnénk, hogy "Magyarországon magyar családokba, magyar gyerekek szülessenek magyar kultúrába".
Nos, a hétvége legnagyobb találós kérdésére nem tudom a választ, a kérdésfelvetés izzadtságszaga elnyomja józan ítélőképességemet, és továbbra is értetlenül állok Magyarország miniszterelnök-helyettesének mandátumokon átívelő, képmutatóan agymosó kinyilatkoztatásai előtt. Továbbra sem tudok mit kezdeni azzal, és valahogy beletörődni sem tudok abba, hogy a keresztény jelző kisajátítása és kötőszóként való használata mögött boldogan virágzik a szubliminális gyűlölködés ellentmondásokat nem nagyon tűrő kormányzati retorikája.
Ha egy pillanatra is vicces lenne, hogy a magas fehér lóról fölényesen buzizó politikus kaszt vélt kereszténységére hivatkozva uszít, azt válaszolnám Semjénnek, hogy ne legyen telhetetlen, elégedjen meg a kettővel, és elfojtott vágyait ne foglalja ilyen költői kérdésekbe a nagy nyilvánosság előtt. Ha Semjén valóban keresztény lenne, ahelyett, hogy éjt nappallá téve a szemét forgatva moralizálna és kikérné magának, mondanám neki, hogy senki nem akarja elvitatni a keresztény gyökereket - se az övét, se Európáét - és hogy tudtommal Európa egy olyan hely, ahol a vallásszabadság elve alapján, ha úgy tetszik keresztény vagy, ha úgy tetszik, akkor pont nem. Ha Semjén és élősködő pártja valóban az lenne, mint amit minden adandó alkalommal vindikál magának, akkor tudná, hogy ennek az erkölcsi alapokon nyugvó szabadságnak pont az a lényege, hogy lehetőség szerint ne fordulhasson elő olyan, hogy valaki "akár akarja, akár nem, ez van".
Most éppen azért szégyellem magam, mert a Kárpát-medencei magyarság első számú egyesítője Kerényi Imre visszataszító trivialitását előzi jobbról a nemzeti szalaggal átkötött semmitmondások pufogtatásában, és a "másfajta" emberek cinikus lenézésében, betegnek nyilvánításában. Ha újabb mandátuma vadhajnalán Semjén Zsolt valóban az lenne, akinek kiadja magát, akkor tudná, hogy a keresztény társadalmi tanítás ma pontosan és éppen annyira aktuális, mint a muszlim vagy a buddhista, és általában minden olyan tanítás, amely valóban erkölcsökön alapszik. Ha Semjén rendelkezne azzal az egészséges magyar lelkülettel, amelyet három sorban nyolcvanszor szeret fölemlegetni, akkor a beteg nyugati civilizáció és a szerinte deviáns emberek kényszeres vegzálása helyett leszállna végre erről a meleg témáról, amelyre semmiféle keresztény és toleráns párttól elvárható választ nem sikerült megfogalmaznia.
De ha már nem sikerült. Az a büdös nagy igazság, hogy mások identitásának pellengérre állításával, ironikusan lekezelő kérdések megfogalmazásával, az ellenségek folyamatos keresésével és megtalálásával Magyarországon nem fog több magyar családba több magyar gyermek születni bele a vegytiszta magyar kultúrába. A másik ember senkit nem sértő - testi, lelki, vallási, szexuális - szabadságának tiszteletben tartása sokkal inkább hazafias, és nemzeti értelemben értékelhető/értékelendő cselekedet, mint az a bárgyúan perverz költői bölcselkedés, amely kettőnél több azonos nemű ember (a világ egyéb részein egyébként a kutyát nem érdeklő, azaz elfogadott) házasságának indokoltságát feszegeti. Nem remélt népszerűségért, a politikai piócákra jellemző létfenntartás reményében. Kreált (mű)kereszténydemokrata vívódások címszó alatt.
U.I. Ha már itt tartunk, Zsolti, nekem is lenne egy hasonlóan hülye kérdésem: aki ártatlan állatokat gyilkolászik a keresztényi szeretet és szenvedély nevében, az vajon ennél még nagyobb aljasságokra is képes? Hol van ennek a vége?
Az utolsó 100 komment: