hacsaknem

„A 240-es minimális felvételi ponthatár a középszer ponthatára, az  egy közepes dolog. Szerintem közpénzen, adófizetők pénzből egyetemen tanítani, taníttatni középszerű teljesítményű fiatalokat nem érdemes. Nem vagyok az ellen, hogy a közepes képességűek is tanuljanak, de nekik nem egyetemen kellene tanulniuk, nekik egy másfajta képzésre van szükségük. Sajnálom, hogy ilyeneket kell mondanom, de a kommunista rendszerben voltak dolgok, amelyek ésszerűbbek voltak, mint a mai dolgok.” (2013)

Bármelyik formáját választja is végül a kormány a devizahitelesek megmentésének, ott, ahol egy ilyen akció a választások előtt egy évvel kizárólag a szavazatmaximalizálás céljából születik, ott aligha van esély a valódi probléma valódi orvoslására. A tudatosan időzített megmentési szándék önmagában azt  jelzi: nem megoldunk, hanem elmaszatolunk. Valaki(k)nek a megmentése általában valaki mások kárára szokott történni, ilyen a zéró összegű gazdasági játszmák alapvetése.

Ha egy, az emberi méltóság szobrának megmintázását célzó pályázatot hirdetnének, igen nagy valószínűséggel nem Lázár János szolgáltatna ihletet sokunknak. Ez nem lenne baj. Abban viszont van valami tenyeres-talpas aljasság, hogy egy emberi élet kioltásával végződő baleset nyomán, az elkövetésben közvetetten érintett Lázár János kéri ki magának az esetet elítélő kommentárt.

Nem hiszem, hogy Magyarországon van olyan ember, aki nem örül mostanság annak, hogy Budapest rendezi  az úszók, nyíltvízi úszók, műugrók, műúszók és vízilabdázók 2021-es világbajnokságát. Nem hiszem, hogy lenne valaki, aki ne tudná,  mekkora lehetőséget, presztízst jelent, mennyi pozitív hozadéka van a Barcelonában elnyert jognak, és főleg, hogy mekkora meló áll mögötte. Amit kevésbé érthetnek sokan az az, hogy a Magyar Úszó Szövetség vagy a Magyar Olimpiai Bizottság tagjai hogyan és miért válhattak sokadrangú mellékszereplőivé ennek a sikertörténetnek. Pedig pofonegyszerű: ahol Orbán Viktor (na meg Kósa Lajos) igényt tart erre a magyar sportdiplomáciai dicsőségre, ott Gyárfás Tamásék maximum statisztálhatnak Orbán mellett az elmosódott felvételeken. Mert a miniszterelnök ezt is megcsinálta, nélküle ez sem jöhetett volna össze.

Nem az a hír, hogy Csányi Sándor eladja OTP részvényeit, hanem az, hogy a kormányhoz közel álló sajtóorgánum  azonnal kényszert érez arra, hogy elmaszatolja a kérdést. Nem az a hír, hogy a Magyar Nemzet a szánkba kívánja rágni az üzletember döntésének okát, hanem az, hogy az OTP azonnal cáfol. És végképp nem az a hír, hogy  a politika tökig összefonódott a gazdasági szférával, hanem hogy van az a pont, amikor néhány mandátumért röhögve beáldozunk akár egy nagyágyút is.

Egy válságban lévő ország jelenének-jövőjének alakulása szempontjából sokadrangú kérdés az, hogy a kormány esetleg tíz évre előre betonba önti az ún. válságadókat. Óriási jelentősége annak lehet viszont, hogy elsőszámú vezetője saját bevallása szerint történelmi küldetéstudattal megáldott politikusként definiálja önmagát. Egy "magamfajta embernek".

Az elmúlt napokban közzétett, némely vonatkozás tekintetében látszólag egymásnak ellentmondó közvéleménykutatási adatokat tanulmányozva kezd bizonyossággá érlelődni bennem a felismerés. Egy olyan ország képe körvonalazódik itt körülöttünk, ahol a kormányzati propaganda naponta cáfolni igyekszik sokunk tapasztalatait, és amely ezzel összefüggésben leginkább a férje által megalázott, naponta megvert nőhöz hasonlítható: tűri, tűri a megpróbáltatásokat, de igen nagy valószínűséggel nem fog elválni.

Nem, az istennek nem akarnak - egymást félrelökve - megszületni azok a babák. Bár Magyarország az ágyban is természetesen jobban teljesít, ezeknek a bébiknek mégsem akaródzik világra jönni. Pedig. Februárban még arról szólt a propaganda, hogy egyre több gyermek érzi, érdemes ebbe a virágzó országba megszületni. Kiderült, hogy á, dehogy: a KSH adatai szerint 2013 első öt hónapjában 5 és fél százalékkal kevesebb gyermek született  az előző év azonos időszakához képest.

Ha jól emlékszem, a mindenkori magyar kormányok – élen a nemzeti kormányokkal - olykor élesen bírálták/bírálják szomszédaikat azért, mert azok magukat formálisan vagy informálisan nemzetállamnak deklarálják. Egyebek mellett lásd Romániát, ahol a magyar kisebbség parlamenti képviseletének erőfeszítései dacára, a nemrég lezárult alkotmánymódosítási vitában (egy kétharmados többség) elvetette azt a javaslatot, amely alapján törölték volna a kisebbségeket hátrányosan érintő „nemzetállam” jelzőt az alkotmány első cikkelyéből. Ez jutott eszembe, miközben Orbán Viktor miniszterelnöknek a magyar külképviselet-vezetők éves értekezletén elhangzott magvas gondolatait emésztgettem.

Így hétfő fejében, pihent aggyal olvasom, hogy Matolcsy György jegybankelnök újabb testhezálló feladatot talált magának: Christine Lagarde-nak, az IMF vezérigazgatójának címzett levelében kezdeményezte a Nemzetközi Valutaalap budapesti irodájának bezárását. Mert így júliusban mégis mivel foglalkozhatna egy jegybankelnök? ByeAlexnek már kiosztotta azt a magasrangú díjat, amellyel eurovíziós szereplését honorálva bebizonyította, kifinomult érzéke van annyi minden más mellett a kultúrához is, mi több, együtt él a showbiz szövevényes világával, így nem maradt más hátra, mint előre.