Én, aki nem vagyok meggyőződve arról, hogy Vida Ildikó ügyében föltétlenül L. Simon Lászlót kellene megkérdezni, mégiscsak elborzadva szemlélem, hogy egyszerűen eldönthető kérdőmondatokra csak azért sem hajlandó ép ésszel felfogható válaszokat adni e cinikus kormány "mutogatni kéne" fele. Olyan válaszokat, amelyekből az derülne ki számomra, hogy nem vagyok totálisan hülyének nézve azzal együtt, aki a kérdést feltette. Ehhez képest tessék lenyelni, megemésztést követően vagy anélkül: azért nem tudott senki a kormányban arról, hogy a NAV elnököt kitiltották az USA-ból, mert a postán elkallódott a levele, amelyben a kormányt értesíti, hogy b*sszátok meg, kitiltottak.
De mert Vida Ildikó ügyében valamiért már nem először és gyaníthatóan nem is utoljára L. Simon Lászlót kérdezik (el nem tudom képzelni, miért) kelletlenül megállapítottam: olyan szintre jutott ez a senki nem hazudott, mert mindenki igazat mond című kitiltási történet, hogy már csak egy ilyen - L.kallódott Ildi levele című - bohózatnak is gyenge magyarázatra futja. Arcátlanul, mégis bele az arcunkba, cinikusan, helyenként sértődötten: Vida Ildikó postára adta a kormánynak címzett beismerő vallomással felérő levelet, csak ugye nyoma veszett. Mit nem értesz, magyar sajtó? Mióta tisztán elmondtam, hogy az alternatív energia hátránya, hogy sötétben tapogatózni kell, ezt már igazán bevehetné a gyomrotok.
Kérdés: Akkor most ki hazudott? Vida Ildikó? Urambocsá' Varga Mihály? Vagy épp az amerikaiak? Vagy senki?
L.Simon: "Megint arról beszélgetünk, hogy ki mond igazat? Bocsánat, ezek kommunikációs trükkök, az ember mond olyan dolgokat, amelyeket utána tovább kell árnyalni"
És nem az a baj, hogy mindenki tudja: a hivatalok között nincsen postagalamb szolgálat, és hogy nem postás Józsitól függ, hogy Orbán Viktor mit kap képhez és mit nem, hanem ez a "le vagytok szarva ti mind, rakásra" életfilozófia, vezérlőelv, és kategorikus imperatívusz az, amitől ökölbe szorul a gyomor.
L. Simon elvileg egy kultúrlény, író, költő, szakértő-szaktekintély, aki mindenhez ért, és véleménye is van mindenről. Tudja, hogy a magyar sajtó nem képes sajtót csinálni, ezért a magyar kormánynak kell ezt megtennie helyette. Ha úgy tartja kedve, meg is fenyegeti ezt a dilettáns sajtót: ne kérdezzen marhaságokat, mert a végén megjárja. Nem tudja, hogy miről szól a saját maga által megszövegezett, aláírt törvénytervezet, de legalább ragaszkodik hozzá, és nem érti mi a bajunk ezzel is. Nem érti, sokadszorra nem érti mi a kérdés, és miért nem fogja fel a csökött agyunk, hogy van olyan, hogy senki nem hazudik, és hogy levelek tűnnek el nyomtalanul.
Magyarországon kirobban minden idők egyik legbüdösebb korrupciós-diplomáciai botránya, és mit ad isten, a Magyar Posta tehet arról, hogy a magyar kormánynak fogalma sincs semmiről ezzel kapcsolatban. Illetőleg mindenkinek más fogalma van a dologról. Pontosan az érintett levele tűnik el. Mert ez az ország száz évente bekövetkező, nem létező véletlenek percre pontos egybeesésének tragikomédiába illő színpada lett, ahol az ilyen hihetetlen sztorik immár napi rendszerességgel bekövetkezhetnek. Meg az is, hogy 2014-ben a kormány és az alárendelt apparátus postai úton értekezik egymással. Odaállnak L. Simonok, rezzenéstelen arccal, és ezt beleböfögik az arcunkba.
Magyarországon L. Simon felelős döntéshozó lehet, az ország vezető véleményformálóinak egyike, és én ettől borzalmasan szégyellem magam. Aki megnézi 4 perces alakítását, és többé-kevésbé tisztában van ennek a sok sebből vérző ügynek valamennyi képtelen vonatkozásával (pár dolgot erről ITT írtam) az valószínűleg azt a dühöt érzi, amelyet egyetlen felismerés vezérel: eddig legalább megpróbálták fenntartani a látszatot, hogy nem néznek totálisan retardáltnak egy egész országot. Mára ez is megdőlt.
Mert lenne egy olyan pontja ezeknek a történéseknek (ami egyébként már régen bekövetkezett), ami után tényleg csak azt szabadna mondani, hogy nem nyilatkozom. De L. Simonok képtelenek erre a megtévesztő alázatra is, és ettől válnak végtelenül gusztustalanokká. Konkrétan ez a kígyóvállú értelmiségi most azt sugallja, hogy nincs felelősségünk, de van a fal, ameddig a végtelenségig el lehet menni. És mi el is megyünk. Mert a 2/3-ad az pontosan kétharmad, csapkodjátok csak nyugodtan a földhöz magatokat. Ahogy elnézem ezt a zsidó kurvák szétbaszott seggére gerjedő pojácát (bár lehet, hogy ez az egyetlen vállalható dolog L. Simonban) azt érzem: remélem soha a büdös életben nem kerülök olyan helyzetbe, hogy ilyen alávaló magyarázkodásra kényszerüljek, mint ez a kormány, és annak válogatott tagjai.
U.I. A full idiótának nézett adófizető magyarok elkallódott adóbevallásai fölötti értetlenkedéstől pedig - ha egy mód van rá - kíméljenek meg: ugyanarra a postára járnak, mint Vida Ildi. Ha nem hiszik, kérdezzék meg L. Simont!
Ha tetszett, amit olvastál, (az sem baj, ha nem tetszett) csatlakozz a nem oly régen indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!
