Olvasom, hogy egy szedett-vetett német televízió, fene tudja milyen sötét erők megbízásából, a magyarországi szociális feszültségekről - és kapcsolt árucikként - a szélsőségek megerősödéséről jött riportot forgatni szép hazánkba. El nem tudom képzelni, ki bátorkodott azzal kábítani ezeket a germánokat, hogy itt mifelénk feszültségek vannak, szociálisak méghozzá, és hogy bármiféle szélsőségek megerősödni látszanak, minden esetre Salgótarjánt ideális helyszínnek találták eme valóság megörökítése céljából. És nem az a baj, hogy a stáb elégedett közmunkásokat talált a településen. Az a baj, hogy az illetékesek egyáltalán nem voltak közmunkások.

Persze lényegben semmi baj nincsen. Különösen mióta tudjuk, hogy a közmunka (a valódi, gazdaságot lábra állítani képes, versenyszférában létre nem hozott munkahelyek alternatívájaként) értéket teremt, visszavezeti a társadalom leszakadó rétegét a munka világába, visszaadja a kétkezi munka becsületét, és mindörökké mementóként szolgál arra nézvést, hogy 47 ezerből igenis féllábon röhögve meg lehet élni.

Éppen ezen felemelő okoknál fogva rejtély számomra, hogy Székyné Sztrémi Melinda, Salgótarján fideszes polgármestere miért ragaszkodott minden áron ahhoz, hogy megpróbálja megvezetni ezeket a kíváncsi németeket. Tény, hogy a technika ördöge megviccelte a jóravaló hölgyet. Legnagyobb szerencsétlenségére, és a köztévé legnagyobb érdektelensége dacára elszólta magát: a felvételek kedvéért összetapsolt, közmunkásoknak álcázott emberek tulajdonképpen statiszták. Az én olvasatomban ez annyit tesz, hogy momentán munkát kereső, erős fideszes szimpátiával gyanúsítható sorozat színészek játszották el a boldogságtól szétfeszülő keblű közmunkások szerepét.

Tudom, hogy a rosszindulat tehet erről az ügyről is. Tudom, hogy a bekapcsolt mikrofonok ellenére a polgármester asszony csupán egy ártatlan, utólag szándékosan manipulált magánbeszélgetésben viccelődött azzal, hogy egyáltalán nincs is közmunkás a helyszínen, és ez nem tartozik a széles nyilvánosságra. Ennek ellenére felteszem a kérdést: mire ez a színjáték? Ha a közmunkaprogram (tágabb értelemben a munkaléti állam kiépítése) bevezetése a Fidesz - saját bevallása szerint is - rezsicsökkentés utáni legnagyobb vívmánya, miért nem lehet igazi, valódi, hamisítatlan közmunkásokat mutogatni a külföldieknek? Miért kell a kamerák kedvéért előre betanított pártkatonákat megbízni ezzel a feladattal?

Valószínűleg pont azért. Mert semmi nem igaz abból a sikertörténet szagú fikcióból, amelyet a régi-új kormánypárt a közmunka köré felépített. Az igazi, valódi, hamisítatlan magyar közmunkás arca egyáltalán nem mutat jól a német televízióban. És egyáltalán semmilyen televízióban. A gödröt értelmetlenül kiásó, majd betemető, követ törő, lapátjára támaszkodó, éhbérből megélni képtelen közmunkás elgyötört arca nem az a látvány, amelyet szívesen mutogatunk a hanyatló Nyugatnak.

Pont ezen triviálisan egyszerű oknál fogva van elengedhetetlen szüksége a rezsimnek a Székyné Sztrémi Melinda-félékre. Akiknek az a feladatuk, hogy fenntartsák egy irigylésre méltó, de sajnos nem létező alternatív valóság képzetét mindazokban, akik megkérdőjelezik sehova nem vezető, kontraproduktív intézkedéseit.

A kedves vezér egyik kedvenc vesszőparipájaként elhíresült munka alapú társadalom, ha úgy tetszik, munkaléti (azaz egyáltalán nem jóléti) állam kiépítése - a propaganda eredményessége dacára - meg fog bukni. És ezt Székyné is pontosan tudja. Hogy a közrabszolga-programoknak semmi közük az értékteremtéshez, a kétkezi munka megbecsültségének növeléséhez, a felzárkóztatáshoz, vagy az emberhez méltó lét feltételeinek biztosításához.

Lehet, hogy ennek a rendszernek valamennyi kudarcát egy tévéstáb kedvéért ideig-óráig oly módon lehet kozmetikázni, hogy azt egyesek torkán büszkén le lehessen nyomni, de a propaganda eredményessége ellenére is egyre kínosabb, hogy a meggyőződéssel szajkózott valóságot is meg kell hamisítani, mert már a kitalálók sem hisznek a létezésében, létjogosultságában.  Arról nem beszélve, hogy mi van akkor, tisztelt polgármester asszony, ha legközelebb szembejön egy igazi, valódi, hamisítatlan közmunkás, akinek egyáltalán nem tetszik az önök megalázó, munkaalapú értékteremtése, és az sem, hogy az önök nem 47 ezerből fizetett bérencei a nevében nyilatkoznak?