Bár nem kaptam meg a Békemenet soron következő - a Fidesz kampányzáró nagygyűlésével természetesen merő véletlenségből összefolyó - nagyon civil menetelésén való részvételre buzdító tömeg sms-t, sértettségemet félretéve, kitörő érdeklődéssel olvasom e példátlan kezdeményezés létjogosultságát bizonygató, fáradni nem akaró érveléseket. Már csak azért is, mert valami páratlanul cinikus bájt kölcsönöz ennek a mindig spontán, mindig időszerű szimpátiademonstrációnak, hogy ilyen görcsös-gondos előkészület övezi és előzi meg.

Mondom ezt úgy, hogy egyébként semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy választási kampány idején a nép kéretlen, politikai célú megkeresések tömkelegét kénytelen tudomásul venni, elviselni anélkül, hogy a telefonhívásokra, üzenetekre módjában állna válaszolni. Jelen esetben annyi történt, hogy sokunk Civil Összefogás Fórumának és a Békemenet oszlopos tagjainak oly sokat hangoztatott "civilségével" kapcsolatos eddigi tudását látta el megerősítő elektronikus kézjegyével a Bencsik-Csizmadia-Fricz-Bayer&Co.

Ebben viszont van bőven kivetnivaló. Nem csak az a baj, hogy a magyar társadalom fennálló hatalom melletti szánalmas és egyben félelmetes erődemonstrációját elutasító felére nézve sértő ez az állandó nemzeti büszkeséget és szuverenitást hangoztató, megbékélést hirdető, de folyton megbélyegző, kirekesztő, riogató felhangokkal tarkított retorika.

A baj az, hogy egy a civilségtől fényévekre eső szerveződés - ezúttal Fricz Tamás politológusok pironkodására kiválóan alkalmas, azaz épületesen nevetséges kampány megmondása szerint - "az emberek, a civil társadalom és az állam közötti folyamatos párbeszéddel, a mindenkori kormányok ellenőrzésével, a civil kontrollal" legitimálja a Békemenet szükségességét és elengedhetetlenségét. Ugyanis tudniillik: "A Békemenet óriási és méltóságteljes szimbóluma nemcsak annak, hogy nemzeti szuverenitást, demokráciát, közjót és jó erkölcsöt akarunk, hanem annak is, hogy mostantól a mindenkori politikai elit semmit nem tehet meg nélkülünk, nem határozhat nélkülünk, nem kezelhet le bennünket, véresen komolyan kell, hogy vegyen bennünket, mert erősek lettünk, büszkék lettünk és bátrak lettünk, s többé nem vagyunk szolgalelkek, hanem magabízó és állampolgárok."

És ha mindez nem volna elég, vegyük hozzá ehhez Csizmadia László CÖF-alapító eltökélt "civil" szándékát is, aki a Békemenet keretében nemzeti, társadalmi szerződést kíván átnyújtani Orbán Viktornak, mert Csizmadia László, CÖF-alapító szerint az emberek nagy többsége kéri a Fidesz-KDNP 2010-ben megfogalmazott programjának folytatását.

Nagy valószínűséggel nem tartozom az emberek nagy többségéhez. Olyannyira nem, hogy nyugodt lelkiismerettel tudok lefeküdni esténként, tudva, hogy miként eddig sem, úgy ezután sem veszek részt a fennálló hatalom dicsőségét megéneklő, a személyi kultusz építésén fáradozó, igazi, nemzeti, magyar, civil meneteléseken. Én már nagyon unom ezeket az MSZMP-s, SZDSZ-es, kádárista múlthoz való olcsó és okafogyott visszatérési kísérleteket, amelyek egy minden elképzelhető gátlástalanságot megszégyenítő közelmúltról próbálják egyre elkeseredettebben elvonni a köz figyelmét.

A mindenféle kritikát nélkülöző, folyamatos megerősítő, szolgalelkűséget elutasító szolgalelkű bólogatás számomra nem jelent sem párbeszédet, sem ellenőrzést, sem civil kontrollt, sem büszkeséget, sem bátorságot. A fennálló hatalom oldalán felvonulni, tapsolni és feltétel nélkül térdre borulni nem egyenértékű a demokráciával, a nemzeti szuverenitással, a közjó képviseletével és az egyesek által kisajátított jó erkölccsel. Négy évnyi kétharmados kormányzás után számomra nevetséges a múlt vélt és valós démonaival való értelmetlen hadakozás.

Én a jelenben, és a jövőben akarok élni, nekem ehhez nem kell Békemenet. Én nem akarok egy olyan látszólagos demokráciában élni, ahol a mindenkori kormányok ellenőrzése és a civilség kimerül a több száz milliós állami támogatás mellett tökélyre fejlesztett kormánypropaganda visszhangozásában. És végképp nem akarok egy olyan országban élni, ahol az emberek nagy többségére hivatkozva magasról lehet tenni az emberek másként gondolkodó, maga körül egy teljesen másfajta valóságot érzékelő, nem olyan nagy többségére.

U.I. Ha kérhetem, semmiféle nemzeti, társadalmi szerződést ne adjanak át a nevemben, és se telefonhívással, se üzenetekkel ne fáradjanak. Teljesen fölösleges.