Olvasom, hogy a legújabb Medián-felmérés szerint gyengült a Fidesz, erősödött a Jobbik, miközben stagnál a baloldali összefogás. Mióta tudjuk, hogy a Századvég is rengeteg közpénzen méri a közvélemény pulzusát, az ember fenntartásokkal próbál értelmet keresni ezekben és a hasonló adatokban, úgy értem óvakodik attól, hogy mérget vegyen bármiféle statisztikára. Ennek ellenére érdemesnek látom megállni egy szóra a friss számsorok fölött.

Nem tegnap óta evidens számomra, hogy az elmúlt négy év politikai történéseinek fényében, kiemelten az Európai Unió minket gyarmati sorsba dönteni kívánó igazságtalanságának közös nevezőjén, termékeny talaján, egyre szebbre és nagyobbra növekszik a Fidesz-Jobbik választások utáni együttműködésének barackfája.

Most, az utolsó száz méteren, érdemes visszatekinteni azokra a látszólag szóra sem érdemes, de sajnálatos módon el nem hanyagolható aspektusokra, amelyek valószínű közelségbe hozzák e közvélemény kutatási adatok által is előrevetített, kézenfekvőnek látszó Fidesz-Jobbik kormányzást. Arra, hogy példának okáért a Jobbik kiváltságát képező buzizó retorikát fideszes udvari bolondok vállalták fel, miközben Vonáék szeme sem rebbent, hogy a magyar nemzet kulturális szabadságharca részeként definiált, a kereskedelmi médiumok megregulázásának jobbikos javaslatát a Fidesz emelte törvényerőre, hogy a Horthy-kultusz virágba borulásától, és a szélsőséges eszmék beágyazási kísérleteitől való elhatárolódás helyett a kormánypártok összekacsintottak a Jobbikkal, vagy hogy a Holokauszt-emlékév és a a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű építése körüli botrány mentén a Fidesz nyíltan nekiment a zsidó közösségnek, pedig ez a Jobbiknak állt volna igazán jól.

Egy gazdasági szempontból sok sebből vérző országban, ahol az elmúlt években, az érdemi gazdaságélénkítő intézkedések hiánya mentén egyre nagyobb kereslet mutatkozott a magyarság folyamatos méricskélése és fitogtatása iránt, ahol divattá lett az EU-t szidni, bőszen gyarmatozni, kommunistázni, székelyzászlózni, zsidót listázni, Trianont siratni, hadat üzenni, vonulni, és rovásírásos-szűzmáriázós- fehérlófiás-turulmadaras rigmusokkal kitapétázni kis-nagy Magyarországot, egyáltalán nem meglepő a szebb jövő mellett szebb jövedelmet ígérő szélsőjobb párt előretörése. 

Ellentmondásosnak tűnik, de nem az: a Fidesz gyengülésével párhuzamos erősödés a Jobbik táborában (és most tekintsünk el a csonkának indult összefogás valamennyi csetlésétől és botlásától) annak köszönhető, hogy eszmei testvérével ellentétben, ellenzéki szerepből Vona Gábor pártja nem járult hozzá nagyon sok devizahiteles, vállalkozó, pedagógus, földtulajdonos, trafiktulajdonos és a többi társadalmi csoport gátlástalan átveréséhez, és a válogatottnál válogatottabb mutyik egymásra halmozásához semmilyen formában nem köthető a neve. Következmény: a Fidesz csalódott szavazóinak egy része egyre inkább a Jobbikban keres vigasztalást. Azokban, akik ugyanannyira magyarok, mint Viktorék, és legalább annyira habzó szájjal gyűlölik a tőlük különböző nézeteket vallókat.

Mellékszál és zárójel: bár nemzeti kormányzástól megcsömörlött választópolgárként nem gondolnám, hogy messzemenő következtetéseket érdemes levonni abból, hogy minden második választó kormányváltást szeretne, ha 40% tovább tapsolna Orbánéknak, és bár reálisan szemlélve kár abban reménykedni, hogy több százezres volna a rejtőzködő balos tábor, azért az időközi választási eredményekből kiolvasható meggyőződésem, hogy az összefogás táborát enyhén alul méri ez a kutatás. Meggyőződésem, hogy a Simon Gábor-ügy túldimenzionálása helyett a kevesebb több lett volna, és ebben a jobboldali média is bőven eldobta a sulykot.

Mégsem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy a Fidesz elmúlt négy évnyi dicsőséges kormányzása simára taposta az elszámoltatásban, mindent és mindenkit felelősségre vonni akaró, szélsőségekben élen járó párt népszerűsége növekedésének göröngyös ösvényét. Ami nem azért baj, mert a bolsevizálódó narancskommunisták támadása elől az igazi, elvhű, de nem ritkán közmunkából megélni nem tudó antikommunista fideszes népek jobb híján beállnak gárdistának, hanem mert a Fidesz enyhe, de tökéletesen megmagyarázható térvesztése ránézésre is nagyon kemény négy évet sejtet.

A Jobbik nem csak hogy megszorongatja az Összefogást, de mivel a Fidesz-KDNP a választást megnyerni nem tudja, annyi mandátumot biztosan fog szerezni,  hogy a törtető Jobbikkal együtt meglegyen a kényelmes többsége. 

Megnézhetjük magunkat. És a szebb jövőnket.