Elképzelhető, hogy sokkal izgalmasabb kérdés lehet a nagyérdemű számára, hogy 2017-ben, amikor a Fidesz újra hatalma teljében kormányoz majd, (és lép a paraszttal kis hazánk sakktábláján) Lázár János veszi át az államfő-aspiráns Orbán Viktor helyét a miniszterelnöki székben. Engem valahogy mégis az alábbi hír aktuális súlya vágott mellbe a jelenre nézvést: ma Magyarországon, a Hoffmann Rózsa-féle dübörgő oktatási rendszerben multifunkciós közmunkások döntenek iskolaigazgatók kinevezéséről. A valószínűtlen jövő feletti spekulációkkal szemben, ez itt a rögvalóság egy sziporkázó szeletkéje, amely ápol és eltakar.

Olvasom, hogy a világ közepeként aligha számon tartható jászapáti iskolában pár napja dolgozó közmunkásokat bírtak rá fenyegetés útján arra, hogy a fennálló politikai rendszer óhaját, szíve vágyát, és mindenen átgázoló elvárásait gyakorlatba ültető személy nyerje el az intézmény vezetésével együtt járó széket. Újabb ragyogó példája annak, hogy egy hónapok óta megüresedett iskolaigazgatói hely "megfelelő" betöltése élet-halál kérdés az erődemonstrációtól semmilyen formában vissza nem rettenő politikai vezetés számára. Az csak természetes, hogy Jászapátiban sem kerülhetnek intézmények "illetéktelen" kezekbe.

Ennek szellemében a "jó, a támogatott" jelölt révbe éréséért semmi sem drága. Amúgy is kiszolgáltatott emberek helyzetével bármilyen formában vissza lehet élni. Nem baj, ha fingjuk nincs semmiről, még jóformán azt sem tudják merre nyílik az ajtó egy hét meló után, de kötelezően választható, távirányított beleszólásuk van gyermekeink sorsát igazgató személyek polcra kerülésében. Ezt várja el tőlük a rendszer.

Amellett, hogy semmiképpen nem szeretném alábecsülni ezeket a derék magyar közmunkásokat és józan ítélőképességüket, semmilyen körülmények között nem tartom elfogadhatónak, hogy egy politikai alapú huzavonában eszközként használják fel őket. Legalább ennyire vérlázítónak tartom, hogy a pedagógusokat és szülőket az oktatási rendszer megkerülhető szereplőinek tartják Hoffmannék, és állami intézményfenntartóék. Akiknek kinyilvánított véleménye a gyerekeik oktatásáért közvetlenül felelős iskola vezetését illetően laza kézmozdulattal felülírható egy mindenható, fideszes többségű önkormányzat akarata által.

De ha valamilyen abszurditás okán mindez rendben is lenne, az végképp kiüti a biztosítékot, hogy a megfelelő, jó, támogatott, beejtőernyőztetett jelölt még annyi fáradtságot sem vett, hogy pályázatában legalább annak az iskolának a nevét jelenítse meg, amelynek igazgatói székében kívánja őt látni a rendszer. Ahonnan lojális katonaként hajtja majd végre a számára kijelölt parancsokat. Mert a Fidesz megreformált oktatási rendszerébe mindenkinek van beleszólása, kivéve az esetleg politikailag el nem köteleződött szülőket, pedagógusokat, és azokat a gyermekeket, akiknek a jövőjéről van itt szó állítólag.

Nem ragozom, fölösleges. Bár Jászapáti nem a világ közepe, borzasztó belegondolni abba, hogy ilyen alapvetések mentén szerveződik ma Magyarországon az oktatás. Ahol az állami intézményfenntartó (Klik) cinkos kacsintása, elfordított feje és kiszolgáltatott, megfenyegetett közmunkások bábuként való felhasználása szavatolja politikai utasítások eredményes végrehajtását. Ahol szülők, pedagógusok véleményét gátlástalanul le lehet söpörni az asztalról, ha az nem egyezik a politika mocskos céljaival.

Ez lenne a keresztényi erkölcs és moralitás, amelyre oly előszeretettel hivatkoznak itt lassan négy éve? Valóban?