Olvasom, hogy az MSZP szerint Fót példája azt mutatja, hogy 2014-ben győzhet a kormányváltók szövetsége. Szeretnék én is ennyire derűlátó lenni, mint Kormos Kata szóvivő, de valahogy nem sikerül. Pedig én is szeretném azt hinni, hogy az időközi választás eredménye a demokratikus ellenzék szövetségének erejét bizonyítja, és azt, hogy a fótiak egyértelműen kifejezték véleményüket a Fidesz három évéről. Csakhogy szerintem a fóti példából semmi ilyesmi nem következik.

Szerettem volna egy önkritikus, alázattól sem mentes, józan, azaz fékezett habzású, óvatos üdvrivalgást olvasni az ellenzéki jelölt győzelmével kapcsolatban. Mert így, ez diadalittas, magát indokolatlanul hosszútávú következtetésekre ragadtató nyilatkozat sokkal inkább visszatetszést kelt (bennem is) mint bármi mást. És most hagyjuk, hogy volt buszoztatás, vagy nem volt.

A lényeges kérdés az, hogy egy közel 19 ezres településen alig több mint 1000 szavazattal polgármesteri széket nyerni, valóban világraszóló eredmény-e? És vajon teljesen elhanyagolható szempont, hogy a jelenlegi kormánypárt, a Fidesz, nem indított önálló jelöltet, akivel szemben a győzelem sajátos fénybe kerülhetett volna? A legnagyobb rivális indulásának hiányában mennyire érdemes a jövő évi parlamenti választások eredményeit előrevetíteni, és egy apró sikertől mámoros állapotba kerülve, országos szentenciákat megalkotni?

Nekem úgy tűnik, hogy ez a fajta komolyan vehetetlen öntömjénező retorika igen nagy hasonlóságot mutat a Fidesz hasonló, ing-gatyaszaggató győzelmi csatakiáltásaival. Azzal a különbséggel, hogy az ellenzék - tud róla, vagy sem - egyáltalán nem engedheti/engedhetné meg magának, hogy ilyen felelőtlen módon, különféle nyilatkozatok szintjén előre igyon a medve bőrére. Mert ezzel nem csupán az elkötelezett választókban kelt hamis képet az esélyekről, de a rejtőzködő, nem szavazó réteg számára is megtévesztő üzeneteket közvetíthet.

Márpedig ezek az időközi választások pontosan azokról szólnak, akikről a győzelmi kommünikék hallgatnak. Azokról, akik egyelőre akár választásokat is eldönteni képes számban maradnak távol a politikai csatározásoktól. Akiknek nem üzenet az, hogy annyira kurva jók vagyunk, hogy ezer szavazattal, lábbal verjük a versenyen el sem indult kormánypártot. Azt gondolom, hogy ha zsák a Fótját megtalálhatja, akkor az ellenzéknek időszerű volna önmérsékletet gyakorolni. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy a fóti eredményről egyáltalán nem kell beszélni, vagy alá kell becsülni, csupán azt mondom, hogy országos következtetéseket levonni belőle, igen nagy hiba. Érvényes ez az összes többi, helyi időközi választásra is, amelyeket apró kivételekkel a Fidesz nyert meg többé és kevésbé szoros összecsapások nyomán.

Ennek megfelelően azt kell mondanom, hogy a baloldal ismét elhibázottan éli bele magát a jövő évi sikeres választás ábrándjába, illúziójába. Márpedig Fót példája semmit nem bizonyít, kedves szóvivő asszony! És egy magát komolynak, versenyképesnek és esélyesnek tartó párt/szövetség/pártszövetség, amely valóban kormányt akar váltani jövőre, nem engedheti meg magának, hogy a valóságtól elrugaszkodva, jelentőséget tulajdonítson annak, aminek egyáltalán semmi jelentősége nincs. Fecsegés helyett a nyerési esélyek javításán volna érdemesebb fáradozni.

Mert attól, hogy valaki 2-0-ra agyonveri Andorrát, bármikor kikaphat 8-1-re Hollandiától. Kicsit ilyen nekem ez a fóti sikertörténet.