Olvasom, hogy zárolták több felsőoktatási intézmény pénzét Magyarországon. Két dologra tudok gondolni. Vagy azért, mert hasítunk. Vagy azért, mert vakítunk. Döntse el a Nyájas Olvasó, hogy ha az EMMI közigazgatási államtitkára szerint nem ciki egy májusi kormányhatározatra hivatkozni az ügyben, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök "a túlzotthiány-eljárás megszüntetése érdekében szükséges intézkedésekről" hozott, akkor melyik esettel állunk szemben. Mert hála legyen a jó istennek, novembert írunk, a túlzottdeficit-eljárást meg júniusban megszüntette az Európai Bizottság. És akkor mi van?

Semmi nincs. Hasítunk, és ez nem csupán a növekedési, foglalkoztatási és a reálbérek alakulására vonatkozó gazdasági adatokból látszik kristálytisztán, hanem ebből a nagyon konkrét 3-4 milliárdos ágazati megszorításból is. Végtelenül cinikus, hogy éppen tegnap hangzott el a miniszterelnök szájából, hogy így nem lehet bánni az emberekkel. Mármint a devizahitelesekkel például. Nem lehet azt csinálni, hogy '"végre kigondol a kormány egy devizahiteleseket segítő megoldást, egérutat, kinyitja az ajtót, és akkor a bankok összeállnak és együttesen visszazárják." Hát nem, ilyet valóban nem lehet csinálni. Ellenben azt bármikor meg lehet csinálni, hogy már régen nem aktuális megszorítást igénylő kényszerhelyzetre hivatkozva újabb megszorításokat foganatosítsunk.

Meg lehet azt csinálni, hogy egy olyan országban, ahol esze nem éppen mindenkinek, de hitele szinte mindenkinek van,  a sikertelen gazdasági intézkedéseket populista, sikerpropaganda és öntömjénezés ízű kinyilatkoztatásokkal ellensúlyozni próbálva, újra az oktatásba rúgnak egy hatalmasat. Lassan lábszagú evidencia, hogy az Orbán-kormánynak nem érdeke, hogy nagy számú, önálló gondolkodási igénnyel rendelkező, képzett szakembert termeljen újra az oktatási rendszer. Végül is a fideszes oligarchák és hűbérurak birtokain robotoló jobbágyoknak mégis mire kellene diploma?

Nem, nem a demagógia helye, de szomorú helyzetkép, hogy például a hatalmas formátumú stadionépítési munkálatok beteljesülésével párhuzamosan igenis lehet arra utasítani egy felsőoktatási intézményt, hogy nagyobb összeget fizessen be, mint amennyit nemrégiben többletforrásként kapott a gondoskodó államtól. Gusztustalan arrogancia, hogy a rosszul gazdálkodó önkormányzatokra, nosztalgia vasutacskákra, konferencia központokra, Horthy-szobrokra, üresen álló lakóparkokra és gáztárolókra, siralmasan teljesítő futballra fordított összegek másik oldalán egy ellehetetleníteni kívánt oktatási rendszer áll. 

Nem, a Fidesznek nincs szüksége gondolkodó emberekre, akikben felmerülhet a kérdés, miért van ez így? Apropó, valaki elgondolkodott azon, hogy milyen alapon kapott a kedves vezető díszdoktori címet Japánban? Hogyan kaphat bárki egy ilyen címet, aki ennyire és ilyen módon viseli szívén az oktatás jelenét-jövőjét, általában vett sorsát? Úgy gondolom, hogy háborús időkben bármire hivatkozva, bármit el lehetne vonni bárhonnan. De nincsenek háborús idők. Legfeljebb a kialvatlan Orbán Viktor fejében.

És mert nincsen háborús helyzet, számomra még mindig töretlenül felfoghatatlan, hogy ma Magyarországon az oktatás helyett a futball lehet stratégiai ágazat. Elkeserítő, hogy néhány nap leforgása alatt, a kormány milliárdokat nyom a sportklubokba azért, hogy újabb milliárdokat kivonjon az oktatásból. Újabb gyönyörű példa arra, hogy az egyébként is krónikus pénzhiánnyal küzdő oktatási rendszernek hogyan kell újra lecsapolni a vérét. Miközben a sikerpropaganda  tovább düböröghet a maga útján. Hasítunk, mint a mesében.

Mi meg adjunk hálát és örüljünk annak, hogy csak zároltak, nem bezártak. És hogy még nem hasítottak bocskorszíjat a hátunkból.