Akit egyedüli jelöltként 1241 öntudatos küldöttből/szavazóból 1240 zsinórban tizenharmadszorra választ meg egy magát demokratikusnak definiáló párt élére, az minden bizonnyal valamit igen jól csinál. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke e tekintetben egy igen sikeres politikus. Mégis a Fidesz tisztújítás nélkül lezajlott tisztújító kongresszusán elhangzott kampánybeszéde hatására nekem szimbolikusan egy egész borsóleves ömlött végig a hátamon. Mondom ezt úgy, hogy a régi-új pártelnök tanácsát megfogadva, a szívemre hallgattam miközben közel fél órás show-műsorát igyekeztem, lehetőleg ép eszemet megőrízve, végighallgatni.
A teljes kiszámíthatóság, a jól ismert, óvodás szintre butított háborús retorika jegyében lezajlott kongresszus hang- és képanyagait, mindenféle szögből megvilágított híradásait tanulmányozva, egyetlen olyan történést nem tudok felidézni, amely a meglepetés erejével hatott volna. Az egyre elviselhetetlenebbé váló, kínosan önismétlő - ezúttal is több órásra nyújtott - propagandából mégis Orbán Viktor lelkesítő-mozgósító beszédét emelném ki, amely minden idők egyik legharcosabbikára sikerült. Nem véletlenül, természetesen, de nem is azért, mert történelmi dunai árvízek idején nem illik kongresszust tartani azért, hogy az elhalasztott, késleltetett élvezet aztán elemi erővel buggyanhasson ki a Fidesz elnökéből. Hanem azért, mert helyzet van. Amikor "nem lehet kiengedni, nem lehet lazítani, lustálkodni és nyegléskedni." Baján rezeg a léc hát csalnak, Zuglóban lopnak, egyre több helyen lóg ki a lóláb, és statisztikák ide vagy oda, az összes begyűjthető szavazatot be kell gyűjteni. Nem csoda, hogy harcolni kell, harcolni, és tovább harcolni.
"Már negyed évszázada harcolunk hazánk függetlenségéért, már csak egy utolsó csatát, a gazdasági függetlenség, a gazdasági önrendelkezés csatáját kell megvívni" - mondja a három éve folyamatosan hadakozó miniszterelnök. Tudod mit? Harcolj, Viktor, amíg még harcolhatsz. Bár van némi sejtésem arról, hogy nem mostanában fogod végső harcodat vívni, én úgy döntöttem: nem harcolok veled. Belefáradtam ebbe az örökös csatatér-érzésbe, ebbe az állandóan mesterségesen feltúrbózott készenléti állapotba. Ebbe a permanens forradalmi hangulatba, amely válogatott ellenségekkel folytatott ádáz küzdelmeidet legitimálja. Az a Magyarország, amelyről te beszélsz, "nektek, fideszeseknek" valóban az a Magyarország, ahol minden a helyén van. Ahol szárnyal a gazdaság, ahol még nem annyira jó, de már majdnem jó. Nekünk is. Még ha nem is.
Sokak, sokunk számára viszont ez az az ország, ahol a korábban jól-rosszul titkolt, de bizonyos keretek között megmaradt korrupciót három év alatt a nyíltszíni, gátlástalan rablás váltotta fel, amelynek elszaladt a felső határa. Ahol a kétharmados eleganciát az államosítás-központosítás-kormányzati harácsolás se istent, se embert nem ismerő törvényesítése írja felül. Földek, trafikok, pályázatok, patikák, takarékszövetkezetek, stb. formájában. Ahol a korábbi szégyenlős hazudozás helyére a pofátlan, immár ország-világ előtt büszkén vállalt hazugságáradat lépett: a csökkenő adósságállományról és rezsiköltségekről, a fizetések emelkedésének hősi korszakáról, a soha nem látott fellendülésről, és megújulásról.
A valaha szerénynek látszó, de leginkább csoró egyetemista mára Houdini felett álló istenségként tekint magára és sleppjére. Hát egyáltalán nem vagy egy Houdini, Viktor. Ellenkezőleg: egy valósággal dacoló, súlyos szereptévesztésben szenvedő, szánalmas túlélőharcos vagy. Akire hasonló, de jóval vastagabb és súlyosabb rúd fog rájárni, mint Gyurcsányra anno. Aki pontosan tudja, hogy jogosan kell ettől rettegnie.
A hajdani MSZMP-s kongresszusokra megszólalásig emlékeztető 25. Fidesz kongresszuson előadott nyájösszeterelő-megerősítő hegyi beszéded hűen tükrözi kormányzásod kvintesszenciáját. Azt a törekvést, amelyet három év óta immár tökélyre fejlesztettél: ellehetetleníteni az értelmes párbeszédet a társadalom valójában súlyos problémáiról és bősz harcaid legebbikére, a rezsicsökkentés sulykolására redukálni a politikai kommunikációt. Ezt szolgálja a Magyarország gazdasági függetlenségének megvédéséről szóló észbontó nyilatkozatotok, erről szól a selmeczisre vett figura, amelyhez nem sűrűn szoktál folyamodni: a kommunistázás, a balliberális bukott kormányok kriminalizálása, a pufajkázás.
Egy választási csalás árnyékában Orbán ünnepelteti magát, a sikereit ecseteli, szidja az ellenséget, rezsiháborút hirdet, és apailag fenyeget: "Aki nem végzi el tisztességesen a munkát, nem ad bele mindent, és nem teszi meg azt, amit a helyzet megkövetel, az jön nekem 25 évvel." Gyönyörű momentum.
Gyönyörű kép az újabb elnöki mandátumra felhatalmazást kapott Orbánról a Roxette Listen to your heart című (nemzetiesített változatában: Hallgass a szívedre) 1990-ben kampánydalként funkcionáló slágerének dallamára felcsendülő, percekig szűnni nem akaró, ütemes vastaps mámorító gyűrűjében. Elnéztem, ahogyan a küldöttek boldog, önfeledten bárgyú, földöntúli mosollyal csüggtek a pulpitusról szónokló szeretett vezérük arcán, akinek ezúttal visszafogott rángatózását az "eddig minden szép és jó, a neheze ezután jön" típusú erőltetett jovialitás írta felül.
Mert 1241-ből 1240 fideszes Orbán Viktorra szavazott. (Az az egy szerencsétlen, aki nem, biztos nem hallgatott a szívére, kötelet a nyakába.) A demokrácia hatalmas pillanata: ellenjelölt nélkül, a totális konszenzus megnyugtató hátszelével, a fénylő arccal tapsoló csinovnyikok elismerő tekintete által kísérve, Orbán all-in-t nyomott a rezsicsökkentésre. És a nyáj alázatosan, a taknyán csúszva követi, mert tudja: ha ez nem jön be, mindennek vége. Ha valami, akkor ez Orbán hatalmas erénye. Kiépítette a nemzeti seggnyalás rendszerét a Fideszen belül, ahol ellentmondani nem merő zsoldosokkal és vazalusokkal vette körül magát. Akiknek teljes mértékű kiszolgáltatottsága szavatolja azt a lojalitást, amely élete végéig a Fidesz élén fogja tartani.
Hát többek között erről szólt ez a 25. már megint szóra sem érdeme, semmiféle meglepetéssel nem szolgáló, papírforma szerint alakult kongresszus. Ahol a Houdinit állítólag megszégyenítő Orbán-holdudvar hibátlanul felmondta a betanult szöveget. Ahol a valósággal köszönő viszonyban nem lévő, de legalábbis azt mindenáron ignorálni hivatott szónoklatokat Orbán Viktor, újra (meg újra) megkoronázott Fidesz elnök koronázta meg. Miszerint a harc folyatódik.
És majd ha béke száll egyszer, valamikor, a távoli jövőben erre az országra, mindenki a szívére hallgatva (!!!) eldöntheti, hány évvel jön neki az az ember, akinek rezsicsökkentéses vad álmai valóra válásáért Magyarország büszke népe oly sokáig "nem hagyta magát".
