Csoportkép Balog Zoltánnal: a nemzeti tanévnyitó és az ellenállás

H_A Címkék: ellenállás oktatási rendszer tanévnyitó köznevelés Hoffmann Rózsa Balog Zoltán Nemzeti Tanévnyitó2013.09.02. 16:35

Olvasom, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások felkent papja minisztere arra kérte  a politika szereplőit, hogy "ne rongálják a bizalmat a köznevelésben", a pedagógusokat pedig arra, hogy "ne engedjék beszivárogni az iskolákba az ellenállást".  Kérte mindezt Debrecenben, ahol abban az isteni szerencsében lehetett része, hogy Hoffmann Rózsával vállvetve nyithatta meg az immár IV. Nemzeti Tanévet.  Igen, végignéztem mind a közel húsz percet, amelyben a kivezényelt diákok türelmével maximálisan visszaélve, a köznevelésért állítólag a családokkal közös felelősségben osztozó duó bebizonyította: a lassan szitokszóval felérő, azaz nemzeti tanévnyitó apropóján az egy főre eső ájtatosságba csomagolt semmitmondás álszent bűzét igenis be lehet úgy vinni egy oktatási intézmény falai közé, hogy közben arra kérjük az illetékeseket: „hagyják a politikát”.

Mert igaz ugyan, hogy ezelőtt nyolc évvel sem volt „rózsás” a helyzet az oktatásban, és a 475 éves Debreceni Református Kollégium falai sem omlottak le eme örökkévalóságnak tűnő 20 perc alatt , de azt hiszem sok, jobboldali érzelmű magyar ember is szégyenkezve sütötte le a fejét-szemét a Balog-Hoffmann páros ünnepélyes megnyilatkozása láttán-hallatán-olvastán. Akinek türelme van hozzá, semmiképpen ne fossza meg magát az elhangzott magasztos sallangok okozta gyönyörűségtől, amelyek az új tanév igazi megújulást hozó erejéről, a köznevelés felelősségre, minőségre és bizalomra épülő jellegéről, a változtatások jobbító szándékáról, a pedagógusok teljesítményének szakmai értékéről, a fantasztikus lehetőségekről, a megszerzett tudás versenyképességéről, a tanártársadalom egészének korábbinál sokkal nagyobb megbecsüléséről, az okos szeretet pedagógiai érzelmi többletéről, az emberi lét metszetéről, az örök emberi jóról, a szép és az igaz erényeiről zengtek örömódát.

Akinek iskoláskorú gyermeke van, esetleg „megbecsült” pedagógusként van szerencséje megélni az oktatáspolitika friss-ropogós, megújulást és jobbulást hozó változásait, és azoknak azonnali hatásait, első kézből származó tapasztalatai alapján könnyen el tudja dönteni, hogy az elhangzott szuperlatívuszok milyen mértékben tükrözik az oktatási rendszer jelenlegi, valós helyzetét. Hogy egyszerű megrendelőnek érzi magát a nevelési folyamatban, vagy partnerséget ápol az iskolával és beleszólása is van abba, hogy mi lesz a rábízott alapanyagból, esetleg úgy érzi, ideológiai felsőbbrendűségben szenvedő, küldetéstudattal megáldott politikusok szórakoznak legféltettebb kincsével.

E lehetőségek mögötti bizonyosságok tudatában, de anélkül is öröm volt hallani, ahogyan Hoffmann Rózsa hetvenes évekbeli MSZMP-s tanévnyitó beszédeinek update-olt, ömlengős turbóváltozatát előadta a - szerinte 1018-adik (?!) – (nemzeti) magyar tanévnyitón. Szögezzük le: az egri bazilikában vázolt, terjedelmes oktatási helyzetjelentésével ellentétben, ezúttal dicséretére legyen mondva, visszafogta magát.  Nem úgy Balog páter, aki a pártközponti utasításoktól átszellemülve, az 50-es évek szóhasználatát kapta elő a mellényzsebből, és a szabotázsra gyanúsan rímelő megfogalmazásban szólította fel a pedagógusokat az alattomos, beszivárogni készülő gonosz erők elleni fellépésre.

Balog úr, álljunk meg egy szóra! Miféle ellenállás szivároghat be oda, ahol minden a legnagyobb rendben van? Ha jól értem amit mond, ez azt jelenti, hogy „beszivárogni”, órán politizálni csak a lojális, egészségesen jobboldali érzelmű pedagógusoknak szabad? Azt üzente netán, hogy a felnövekvő generációt abban a szellemiségben szükségszerű nevelni, amely szerint a bölcs vezetők bölcs döntéseit semmilyen körülmények között nem lehet megkérdőjelezni? Csak nem attól rettegnek önök, hogy ez a fránya, démoni ellenállás megmételyezi az ifjú NERtársakat már a bölcsődében, és ó, jaj, mi lesz, ha nem lesz mindből kötelességtudó békemenetelő?

De tudja mit? Fordítsuk komolyra a szót! Ahelyett, hogy ellenállókat vizionálna a spájzba, fáradozhatna azon például, hogy megszüntesse azt a sok és sokféle okot, amely miatt ellenállás szivároghat az iskolákba. Ha már föltétlenül szükséges volt okot adni a jelenlegi káoszra, és ha már így nevezzük a sajátunktól eltérő álláspontokat. Tudja, az átgondolatlan, előkészítetlen, dilettáns, kapkodó, erőszakos, és politikailag központosított változtatások kérdéseket-kételyeket szülnek: pedagógusban, diákban, szülőben egyaránt. Ez a demokrácia rendje. Ezek az értetlenkedésen alapuló kérdések az Emberi Erőforrások Minisztériumának ablakából valószínűleg ellenállásnak tűnnek, amelyet ön természetesen politikai ellenfelei bizalom-romboló ténykedéseivel magyaráz. Mert azt hiszi, hogy az elmúlt nyolc év országrombolásának mantrázása elfedi a tehetségtelenséget, a dilettantizmust, a hozzá nem értést. Attól tartok, ez már kevés.  Vannak itt olyan szakemberek, politikától független szülők és pedagógusok, akiknek naponta kell szembesülniük az önök jobbító szándékú változtatásaival, akik egy időben értik mindazt, ami körülöttük zajlik, következésképpen egyesek joggal féltik nem csupán állásukat, hivatásukat, de a felnevelendő generációt is. Túl sok itt a kérdőjel, túl sok a dilemma, Balog úr.

„Az ideológiai szempontokat preferáló, fölösleges ismeretekkel zsúfolt Nemzeti alaptanterv, a megnövekedett munkaterheléstől hajszolt pedagógusok, az értelmesen - önálló játékkal - eltöltött szabadidő esélye nélkül óráról korrepetálásra, fejlesztésre, szakkörre, napközibe, tanulószobára és még ki tudja hova "vezényelt" diákok és az ilyen jellegű feladatok magas színvonalú ellátására jellemzően alkalmatlan intézményrendszer szimbiózisa a színvonal elkerülhetetlen romlását hozza magával. A pedagógusok nominálisan emelkedő fizetése reálértékben épp hogy fedezi a munkaterhelés növekedését. A 16 évre leszállított tankötelezettség miatt növekszik az oktatásból hasznosítható végzettség nélkül kihullók száma. Hosszú távon a társadalom egésze, az ország sínyli meg a kormányzati időutazást.” (Mendrey László, Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete)

Miniszter úr! Ha csak a fele volna igaz ennek a gyönyörű helyzetképnek, akkor is volna bőven ok az ellenállásra. De ha így hömpölyög tovább az önök hoffmannrózsásan okos pedagógiai szeretete, és a központosított iskolarendszer konszolidálására való törekvése, félő, hogy az üldözési mániás rémálmaikban megjelenő ellenállás spontán asztalborogatásba fullad. Mert a demokrácia a különféle, ellenkező előjelű véleményekre épülő egészséges egyet nem értésből termelődik újra, ahol nem cél a nyáj kontrollált terelgetése. Ahol nem kötelező ugyanazt gondolni, ugyanabban hinni, amit a politikum gondol, amiben a hatalom hisz, nem elvárás szakmát, hivatást szembeköpve térdre borulni a mindenkori kormány akarata előtt. Aki pedig az "ellenállás" megszüntetését az oktatási rendszerben is elérendő célnak tekinti, az nem csupán gyermekeink jövőjét lehetetleníti el, de sajnos a demokráciát is módszeresen leépíti.

Update, no comment: "...senki nem merte kifejezni az ellenérzését, mert akkor mi voltunk a fenntartó, és azt nem szokás csinálni, hogy azt mondják, hogy nem.(...) az egész átszervezést azért kellett csinálni, hogy egy egységes állami fenntartási-működtetési rendszerben tudjuk támogatni azt, hogy minden gyereknek legyen esélye jó színvonalú oktatást elérni, és ezen belül azokat a kifejezetten a minőséget támogató programokat tudjuk csinálni, amely – innentől most már – valahogy úgy, ahogy annak idején mi csináltuk a nemzetközi érettségivel – parancs!"

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr515489352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

panelburzsuj 2013.09.03. 12:10:19

Ellenállásrul:

A tanárokat sikerült beszorítani egy teljesíthetetlen követelményrendszerbe. (

Nem "papíron" teljesíthetetlen: a seggvédelmi iratok mostantól még jobban fognak burjánozni. Emberileg teljesíthetlen: ezerféle gyereket egyenzubbonyba gyömöszölni egy olyan világban, ahol tanároknak, szülőknek és gyerekeknek is soha nem látott szabadság- (és igen: szabadosság-) eszközrendszerhez van közvetlen hozzáférésük.

A "megoldás" - naná... - a legkisebb ellenállás felé fog tendálni: briliáns adminisztráció - semmibe vett valós munka. Tanár-gyerek-szülő cinkos lötyögése a "hivatalos" terekben - és keserves hiánypótló "fusizás" otthon, különórán, könyvtárban, interneten.

Brave Old World

H_A 2013.09.03. 12:32:55

@panelburzsuj: Pontos és fölöttébb lehangoló diagnózis.

panelburzsuj 2013.09.03. 12:49:07

@autognomia:

Asszony tegnap tanítás helyett hiányzó, frissen érkezett és könyvtárba korábban leadott tankönyvek és központilag előírt tankönyvlisták között lavírozott.

Harmadmagával - plusz könyvtáros.

Alapbérért.

Ilyen szituban már a diri is csak aközött válogathat, hogy "éljük túl okosan, kollégák..." - vagy két hét múlva már csak a tankerületi főfütty áll vele szóba.

És az is csak foghegyről...
süti beállítások módosítása