Kurt Vonnegut műveinek jó étvággyal fogyasztásán kívül valószínűleg egyáltalán semmi közös nincs bennem meg Deutsch Tomiban. Ezért - bár a maga idején egyáltalán nem díjaztam Fodor Gábor Liberális Párjának megalakulását -Twitter-Facebook Tomival ellentétben nem vetemedtem arra sem, hogy a teveürülékkel hozzam összefüggésbe azt, amit Orbán Viktor kormányzásával kapcsolatban alkalomadtán gondol, ír, kinyilvánít.

Mert függetlenül attól, hogy Fodor Gábor Tusványtól keletre c. írását pontos helyzetértékelésnek, vagy a valóságtól teljesen elrugaszkodott, sánta érvelésnek tartjuk, van abban némi fapados cinizmus, hogy Tomi süti rá a megélhetési (liberális) bélyeget bárkire is ebben a szép hazában.

Függetlenül attól, hogy igaza van Fodor Gábornak abban, hogy Orbán az Európai Unió elhagyására készül, vagy legfeljebb költői túlzásnak minősítjük következtetését, nem hiszem, hogy Deutsch Tomi a leghitelesebb és legnagyobb felhatalmazással bíró Twitter-politikus annak megállapítására, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint mi a kétségbeejtő liberalizmus és mi nem az.

Önmagában nem azzal van baj, hogy egy, kizárólag a közösségi hálókon kifejtetett aktivitásáról, de semmiképpen nem érdemi munkájáról híres EP képviselő mondja meg a tutit politikai ellenfele véleményéről. Ha valami igazán kétségbeejtőnek nevezhető ennek kapcsán, az maga a mód, a stílus, a hogyan.

Mert Deutsch Tamás válogatott stílusa nem más, mint Kövér László lábszagú tenyeres-talpasságának és Szanyi Tibor nyers-agresszív trivialitásának ideáltipikus ötvözete, amellyel  a magyar közélet-közbeszéd folyamatos lezüllesztési harcának éllovasai között áll. Sajnos nem tegnap óta. Amely harc legfontosabb indítéka mindenféle kritika elviselhetetlenségének evidenciája.

Úgy látom, Orbánék-Deutschék egykori párttársának Fideszből SZDSZ-en át a saját maga által gründolt Magyar Liberális Pártig vezető útja semmivel sem gusztustalanabb-visszataszítóbb, mint az egykori fiatal demokraták kopernikuszi fordulaton átment, mára demokráciarombolóvá vált, unortodox központosító politizálása. Mindaz, amihez Fordor Gáborral ellentétben Deutsch mai napig adja a nevét. A politika, a gazdaság, a kultúra, a demokratikus intézmények totális leigázásához, a független testületek politikai függőségének megalapozásához, és a szóban forgóhoz hasonló, laza megmondások révén a közbeszéd primitívvé silányításához, széles néptömegek ingerküszöbének a teveürülék szintjére hozásához.

Bármennyire is szeretné egykori csapattársát ellentmondást nem tűrő kategóriákba szorítani, és gúnyosan megbélyegezni, Deutsch láthatatlan EP-képviselőségével maga vált a megélhetési demokrata megtestesítőjévé. Aki első lenne azok között, akik rosszul járnának, ha Orbán Viktor valóban kivezetni akarná Magyarországot az Európai Unióból. Ilyen értelemben legújabb kényszeres megszólalása sem hat a meglepetés erejével.

Igen, Kurt Vonnegut is szokott néha unalmas lenni, és jól látod, Tomi: ez nem ellenérv, amikor politikai ellenfelet bírálunk. Mint ahogy az LGT bármelyik örökzöldjének szövege sem támasztja alá önmagában a másik oldal alkalmatlanságát, szánalmasságát, valós tartalmat nélkülöző aktivitását. A te szinteden megközelítve újabb remekbeszabott megnyilvánulásodat, úgy látom, hogy Viktor a világéért sem szeretné, ha megélhetés nélkül a nyakán maradnál, úgyhogy nem fogja Magyarországot kivezetni onnan, ahova Szent István egykor nem kis munkával bevezette.

Csakhogy a Fodor Gábor által felvetett téma sokkal komolyabb annál, mint hogy a közösségi hálón két megmondással el lehetne intézni. Száraz és unalmas valóban legfeljebb neked lehet, aki egyáltalán nem beszéled a józan érvelés nyelvét, de csukott szemmel, kussolva asszisztálsz ahhoz a mutyikormányzáshoz, amelyet szeretett kétségbeejtő demokratáid a nép-nemzet nevében itt elművelnek lassan négy éve.

Fodor Gáborral ellentétben nem gondolom, hogy Viktorod bevállalná az Unión kívüli létezést, – ha jól értettem nagybecsületű Lázár Jánosotok éppen azon munkálkodik, hogy az EU-s pénzeket utolsó centig-fillérig lehívja, nehogy már csóré seggel virradjon rátok a választási év – de abban teljesen biztos vagyok,  hogy miként nem egészen négy évet sikerült az EU-val riogatva végigcsinálnotok, a kampányotok is a háromszavas csatakiáltásokra redukált, gonosz Európa elleni, nagy magyar harcot fogja megénekelni.  

Mondanám, hogy a száraz teveszart régen lekörözte ez a kívülről ismert, marha unalmas diskurzus, de a világért sem venném el a kenyeredet, Tamás. Főleg, hogy EP képviselői javadalmazásból Twitter-Facebook bajnoknak lenni egyáltalán nem hétköznapi teljesítmény. Ettől még így az államalapítás évfordulójának vadhajnalán, kétségbeejtő ez az egész megélhetési, már nem fiatal és nem is demokrata bohóckodás.