Úgy tűnik, hogy a változatosság kedvéért Orbán Viktor harcolni fog. Kemény legény ez. Még egy kínai utat is lemondott azért, hogy eljusson Strasbourgba suhogtatni a fakardot. Ahol körülnézett, megpillantotta Morvai Krisztinát tetőtől talpig matyóban, és megállapította: ugyanaz a nap süt ránk, mint régen. Vagy mégsem? Mert felértünk ugyan pár nappal ezelőtt a csúcsra, de most mégis kiderült, hogy nem ott voltunk.
Sajnos nem hiszem, hogy a Tavares-jelentés jóváhagyása maga után vonja azt, hogy érdemben változik a magyar kormány dübörgő sikerei birkanyelvre fordításának és itthoni értékesítésének módja, vagy az ország vezetésének mikéntje. A jelentés elfogadásának tényét és esetleges következményeit (főleg, hogy nincsenek is azonnali jogi következményei) elhomályosítja az a kutyakomédia, amelyre a magyar kormány antidemokratikus intézkedéseit elítélő jelentés apropóján sor került Strasbourgban. (Figyelsz, Viktor? Nem Magyarországról, nem a magyar emberekről, hanem a magyar kormányról szólt a vita.)
Ahol tisztelt képviselőink sziporkázó szereplése – ha még szükség volt rá - előrevetítette a szavazás, Viktorunk számára is egyértelmű kimenetelét, és bármennyire is mellékszál, de valóban elfogadták a portugál zöldpárti köcsög javaslatát. A keddi és szerdai nap híre az eseményről mégsem ez. Hanem az, ahogyan Magyarország védőszentjének helyére pályázó miniszterelnökünk és színtársulata a hazai parlamentben jól bejáratott trükkökkel, verbális fordulatokkal igyekezett a vitát eltéríteni a maga útjáról, és sajnos Magyarországot is az európai ösvényről. A nevetségességi és szánalmassági indexről jobb nem is beszélni. A magyar delegáció szemléletes bemutatót tartott ugyanis az orbáni parlamentáris demokrácia mindennapos gyakorlatából. Igaz, hogy Morvai Krisztinát nem rúgták ki páros lábbal a Magyarország nemegyenlő Gyarmat táblája miatt, mint nálunk szokták hasonlóért a honatyákat, de minden más stimmelt: kommunistázás, és az elmúltnyolcévezés Strasbourghoz adaptált variánsai matyómintával és Sztálint idéző hasonlattal megspékelve, ugye.
Óriási ziccert hagyott ki Orbán. Persze tudatosan játszva újfent a hülyét. Tudva, hogy a királyi televízió csatornái előtt ülve, áhítattal kérődzik a nyáj. Európai szemmel nézve viszont ahelyett, hogy megint gyámságról, kettős mércéről, a hatalmasok hatalommal való visszaéléséről, és másodrendű állampolgárokról hadovázott volna, érvekkel illett volna alátámasztania az általa kiépített rendszer létjogosultságát a bírálatokkal szemben. Ahelyett, hogy jogászkodni próbált volna, és bíróságnak nevezte volna az EP-t, ahelyett, hogy jobb- és baloldal számára egyaránt sértő módon Brüsszelt Moszkvával állította volna párhuzamba, ahelyett, hogy a sértett agresszív kismalacot akarta volna mindenáron jobbról előzni, vagy a magyar gazdaság páratlan sikertörténetével akart volna sajnálkozó mosolyt csalni a jelenlévők arcára, Orbán lehetett volna e precedens nélküli vitában mégis nemes ellenfél. Azonban a személyes ambíciói rabságába esett kisember megint a szabadságharcos erőszak köntösét öltötte magára, amellyel törvényszerűen vált utálatossá még azok szemében is, akiket a pártcsaládi lojalitás elvileg arra kötelezett volna, hogy bólogatva bevegyék a szájából ömlő hablatyot.
De legalább mostmár biztosak lehetünk abban, hogy Orbán ezúttal nem hazudott. Valóban komolyan gondolja a harcot. Mindazok ellen, akik európai Magyarországot szeretnének, nem fehéroroszt, vagy észak-koreait. Azok ellen, akik köztársaságot akarnak, nem hűbérrendszert. Igen, Orbán harcolni fog a demokrácia hívei ellen, hiszen nyilvánvaló, hogy demokratikus keretek között, a választások fenyegető közeledésének árnyékában tudja, hogy nem őrizheti meg a hatalmát. Élete végéig különösen nem. Miközben Orbán Viktor semmi mást nem tesz, mint a demokrácia nemes eszméjével takarózva, a demokrácia eszközeit felhasználva, 3 éve tagadja, és éjt nappallá téve harcol a demokrácia lerombolása ellen. A Tavares-jelentés meg – hagyjuk a szabadságharcot egy pillanatra a a fenébe - arról szól, hogy ez kurvára nincs rendben. Nem azt mondja, hogy nincs demokrácia, csak azt, hogy a fejétől büdösödik egy pár éve. Mert nincs rendben az, hogy alkotmányellenes intézkedéseket flottul beemelünk az alaptörvénybe, hogy az ellenzéket totálisan kizárjuk a döntéshozásból, hogy kényszernyugdíjazzuk a bírákat, az alkotmánybírákat meg politikai alapon nevezzük ki, hogy futószalagon nyomjuk át a saját érdekeinket szolgáló sarkalatos törvényeket, és így tovább.
Tisztelt Orbán Viktor! Nem tudom, az istenadta nép mikor fogja kicsavarni a kezedből ezt a nevetséges fakardot, amellyel esetlenül hadonászva három éve folyamatosan hadszíntérré igyekszel tenni a Budapest-Brüsszel-Strasbourg tengelyt. Nem vagyok túl optimista, mert tudom, hogy a zemberek többsége nem ért tavaresül, és az európai intézményekkel ellentétben pont emiatt hajlamos szem elől téveszteni a pávatánc hataloméhes megnyilvánulásait, így hasra esik a védőbeszédektől. Ennek ellenére akármilyen határozatot fogadtatsz is el a parlamenttel, amelyben papírra veted, hogy megtámadtak és rezsieljárást indítottak ellenünk, még egyszer elmondom, lassan, tagoltan: a magyarországi politikai folyamatok bírálata egyáltalán nem a magyar embereknek szól, hanem neked és mindannak, amit kétharmados hatalmadban pöffeszkedő cinkosaiddal nemzetvédő-őrző szolgálat címszó alatt elműveltek. Aki téged kritizál, az nem a haza ellensége. Még akkor sem, ha az, aki megállás nélkül háborúzik, előbb-utóbb óhatatlanul ellenségekre tesz szert.
Hazudsz, amikor azt mondod: a Tavares-jelentés sérti Magyarország függetlenségét, miközben nagyon pontosan tudod, hogy a Tavares-jelentésben szó nincs szankciókról. Éppen ezért, aki visszaél ebben a helyzetben valamivel, konkrétan ezzel a bizonyosságal, az egyedül te vagy. Hazudsz, amikor balliberális összeesküvést és lobbiérdekeket vizionálsz, miközben pontosan tudod, az alapvető jogok problémája nem jobb- vagy baloldali kérdés.
Kérdezem még mindig tisztelettel: ha már úgyis elhencegted nemrég, hogy felértél a csúcsra, nem tennéd le azt a fakardot mégis? Tudod, a háborúban nincsenek ártatlan áldozatok. Te pedig ártatlan sem vagy, áldozat a legkevésbé sem, ne erőltesd ezt a dolgot. Igaz, ezzel a „báncsák Magyarországot, és a magyar népet, de én megvédem” demagógiával is be lehet kerülni a történelemkönyvek lapjaira. Nem tudom, te lábjegyzetbe, vagy külön fejezetbe kerülsz-e, de nagyon kíváncsi lennék, szerinted meddig lehet még így szembemenni az európai forgalommal, és elhitetni a néppel, hogy mindenki más hülye ebben a hanyatló Európában, csak te nem? Hogy te csupán ártatlan, és igazságtalanul meghurcolt áldozata vagy ennek a nemzetközi összeesküvésnek? Hány harcot fogsz még elindítani azért, hogy a választási győzelmed zálogát jelentő mindenáron rezsicsökkentés hajszolása mellett Magyarországot végzetesen elszigeteld Európától?
