A Farkasházy Tivadar szárszói mellékhelyisége által elhíresült hétvégi balliberális dzsembori után újra kesernyés szájízzel vehettük tudomásul, mire képes, és minőségében milyen szintet bír megütni egy - állítólagos rendszerváltást előkészítő - ellenzéki megmozdulás. Amelyet ezúttal Budapestre, a Vértanúk terére projektáltak. 13 párt és civil szervezet - köztük az MSZP, a Demokratikus Koalíció, a Fodor Gábor-féle Liberálisok és a Hálózat a Tanszabadságért az Orbán-kormány leváltására alkalmas demokratikus egység létrehozásának jegyében hirdetett meg demonstrációt.

13 pártnak és civil szervezetnek sikerült „több száz” embert összegyűjtenie. Számomra nem derült ki, hogy kétszázat, vagy kilencszázat, de a Magyarországon állítólag valósan létező félelem, kiábrándultság, düh és elkeseredés vonatkozásában szánalmasan szerény teljesítménynek nevezném.

Annál is inkább, hogy Kun Béla, Rákosi és Orbán Viktor hóhérozása levitézlett politikusok tolmácsolásában egyáltalán nem egyenértékű a hőn áhított rendszerváltásra vonatkozó pragmatikus, és hiteles megoldások, hogyanok megfogalmazásával. Az a baj ezekkel a bográcsgulyásozással egybekötött vidéki hőbörgéseknél is kevesebb ember ingerküszöbét elérő megmozdulásokkal, hogy hiányzik belőlük az erő, a koherencia, a meggyőzésre való képesség. Mert az nem jövőkép, és nem komolyan vehető ígéret, hogy le kell váltani a gonosz Orbánt.

Szanyi Tibor szájából azt hallgatni, hogy 2014-től demokratikus erők fognak kormányozni, lesz mit enni, lesz hol lakni, "még az orbanditáknak is lesz hol laknia", groteszk pillanatképet fest egy megújulásra képtelen, megkövesedett gondolkodásmódról, a félreállni képtelen, önkritikát gyakorolni alkalmatlan slamposságról és trivialitásról.  Attól tartok, hogy ez a stílus, ez a hangnem egyáltalán nem vonzó a ténylegesen hezitálók, bizonytalanok, politikától elfordult tömegek számára. Ezzel nem lehet a váltáshoz szükséges erőt, tömeget meggyőzni.  

Ez lenne a az Orbán-kormány leváltására alkalmas demokratikus egység?

fotó: www.hir24.hu

Éppen ezért nem nehéz kitalálni, hogy a Bajnai Gordon-féle Együtt2014 miért maradt távol ettől a demonstrációtól, azt hiszem, a helyükben én sem égettem volna magam a „hatalmas” tömegben. Az más kérdés, hogy így viszont újabb, hatalmas káoszt sejtető kérdések merülnek fel az ellenzéki tábort illetően: hogy is van ez az összefogás, ki kivel fog össze, és ki kitől határolódik el, mikor és miért? Hogy Mesterházy Attila milyen megfontolásokból adja a nevét, és pártja nevét ezekhez a bohóckodásokhoz, amelyek a Szanyi Tibor-féléknek biztosítanak rivaldafényt, azt viszont végképp nem értem. Remélem neki megvannak a kőkemény érvei még akkor is, ha majdnem biztos lehet benne: ez az érthetetlen szerepeltetés sokkal többet árt, mint használ bármiféle kormányváltásnak.

Nem utolsó sorban, ha végignézünk a fotókón, egy dolog tűnik szembe már megint: nincsenek sehol a fiatalok, viszont túl van reprezentálva a 60+ kategória, a Kádár-rendszerre „akkor voltunk fiatalok” típusú nosztalgiával gondoló korosztály. Amivel alapvetően nincsen baj, azonban sokat elmond ennek az egész projektnek a jövőjéről, életképességéről.

Összességében tehát úgy látom, hogy a korábbi vérszegény próbálkozásokhoz hasonlóan, a jelen demonstráció is a teljes kontraproduktivitás jegyeit hordozza magán. Azt látom, hogy ezeket az álszervezetek, álcivilek, vagy éppen háromtagú Facebook-csoportok részvételével megszervezett, az ellenzéki pártokat is megosztó tüntetéseket egyáltalán nem kellene erőltetni. Azért, hogy a szabad ég alatt tető alá hozott, egy kihelyezett-összevont pártvezetőségi gyűléssel kábé azonos számú érdeklődőt vonzó happeninget összedobjunk, még felkelni sem érdemes. Nem hogy szónokolni arról, hogy 2014 után, - mikor (újra) mi jövünk! -  kolbászból lesz a kerítés. (Úgy rémlik, hallottunk már ilyet, és nem lett kolbászból a kerítés.)

Szóval több százan, két óránál is többet tüntettek és hóhéroztak Budapesten a Vértanúk terén. Ez a mai ellenzék (meghatározó részének) mozgósító ereje és hitelessége. Ez az a kritikusnak egyáltalán nem nevezhető tömeg, amely mellett a csendes többség mély álmát alussza. Mert a csendes többség úgy látja, ezzel az ellenzékkel nem lehet leváltani a kormányzó pártot. Azok pedig akik ma nyakukon kidagadt erekkel hóhéroznak, tulajdonképpen így válnak a rendszerváltás hóhéraivá. Mert ezt így nem lehet csinálni.