„Sziasztok! Május 8-án 15 órától nyílik a Belvárosi Galériában Fekete György professor emeritus Kossuth-díjas belsőépítész, iparművész ARANYKOR CÍMŰ életmű kiállítása. Gondolom ismerős a név, ő a Magyar Művészeti Akadémia elnöke!!!! Kérlek benneteket, segítsetek abban, hogy minél többen legyünk a megnyitón, közös érdekünk (jövendő pályázataink szempontjából is), hogy az elnök úr jó emlékekkel távozzon Debrecenből. Egy-két osztályt, légyszi, csaljatok már el a megnyitóra, nagyon fontos lenne, már csak Halász János államtitkár miatt is, hogy nagy tömeg legyen. Aki tud segíteni, jelezzen már vissza. Nagyon köszönöm előre is. Üdvözlettel: (név, titulus) DMK Belvárosi Közösségi Ház, 4024 Debrecen, Kossuth u.1.” – írja a Népszabadság.

Legyen nagyon világos: Fekete György elégedettsége, lelki nyugalma, kiegyensúlyozottsága, valamint gyönyörű emlékeinek megalapozása mindannyiunk közös érdeke, majdhogynem nemzeti ügy. Az MMA nem kicsit fura ura ugyanis kemény pályázati pénzek sorsáról dönt, aki pedig részesülni akar az elnöki kegyből, annak bizonyítania kell. Egyértelmű, hogy ezt pontosan tudta a Debreceni Művelődési Központ (DMK) ügybuzgó alkalmazottja is, aki Fekete művész úr Aranykor című életműkiállítására közönséget toborzott, mintegy megelőlegezve azt a bizonyosságot, hogy a kutya nem lesz kíváncsi az eseményre. Cuki.

Előtérben az elégedettség, háttérben a biodíszlet

Íme egy újabb korkép-kórkép a megfelelési kényszerektől és mindenáron teljesíteni és túlteljesíteni akarástól frusztrált közalkalmazottak kitermelésében hiányt nem szenvedő rendszerről. És arról, hogy ebben az országban mennyire fontos elöljáróink elégedettségi indexének lebegési szinten tartása, mert különben se pénz, se posztó. Hogy tulajdonképpen a DMK (és megannyi más intézmény valószínűleg) nem azért fog pályázati pénzforrásokhoz jutni, mert teljesítménye erre feljogosítaná, hanem azért, mert sikerül professor emeritusok vagy mezei államtitkárok kedvében járni, megfelelő létszámú közönséget verbúválni a tiszteletükre, amely vastapssal és virágesővel jutalmazza  kiemelkedő művészi  vagy egyébb természetű zsenialitásukat.

Ezért nem esett egy árva szó ebben a levélben arról, hogy a diákoknak, akiket esetleg a megkeresett képzőművészek, pedagógusok és művésztanárok a helyszínre csalogatnak, milyen fantasztikusan felülmúlhatatlan művészi élményben lesz részük. Kit érdekel. A látszat, hogy sokan vagyunk, hogy elegen vagyunk, megmenti a bulit, bármilyen szar is legyen egyébként. Hányinger.

Nagyon úgy néz ki, hogy ez a fajta szervilitás (amelyről egyébként az Orbán Ráhelt mindenáron díjazni akaró minisztériumi csinovnyik kapcsán írtam) tetőtől talpig áthatja állami intézményeinket. Így mi sem természetesebb, mint hogy  az ügyről megkérdezett, a levéllel szembesített Jantyik Zsolt, a DMK igazgatója sűrű értetlenkedések közepette nem kívánt nyilatkozni a dologról. Vagyis de: szerinte ilyen levél hivatalosan nem mehetett ki az intézményből.

Márpedig ez a levél kiment, igazgató úr, és ön megnyugodhat: volt vagy száz darab biodíszlet, és Halász János kultúráért felelős államtitkár társaságában Fekete György elégedetten nyugtázhatta a művészi nagysága előtt leboruló lelkes és nagyszámú közönség jelenlétét. Kedves odacsalt diákok, ti meg szintén büszkék lehettek magatokra: nem mindenkinek adatik meg, hogy ezt a hízelgő szerepet betölthesse egy kormányzati szempontból önseggnyaló (ál)rendezvényen, ahol a tömjénfüst mellett a biodíszlet megléte alapkövetelmény.  Gratulálok ez úton a DMK alkalmazottjának is:  a jövendő pályázatokra nézvést, minden bizonnyal dőlni fog a lé. Ez ám az igazi „Aranykor”!

fotó: nol.hu