hacsaknem

Ha péntek, akkor Orbán Viktor és 180 perc. Igaz, hogy ezúttal felvételről, de a miniszterelnök ismét szólt a néphez, hűséges Kossuth Rádiója mikrofonja mögül. Ezúttal is, sokadik alkalommal, a szerdai strasbourgi „magyar nap” után az unióval fenntartott változatlanul mostoha kapcsolatunk volt terítéken. Hálás téma, kedves téma, örökzöld téma. A Magyar Rádió barátságos stúdiója pedig hétről hétre kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a miniszterelnök úr nyeregben érezhesse magát, és felszabadultan, fölényeskedve, lehetőleg minél több iróniával körítve lesajnálja az Európai Uniót, nevetségesnek találja aggályait és megerősítse híveit abban, hogy sínen vagyunk, megnyugodhatnak: mindenki hülye, csak ő normális, bízhatnak benne, nem enged a galád nyugati ellenségeknek.

Így történt, hogy ma is megtudtuk, amit már eddig is tudtunk, de minél többször tudjuk meg, annál biztosabb, hogy berögzül csökött kis agyunkba: azért támadják az unióban Magyarországot, hogy nyomás alatt tartsák, és eltérítsék a kormány által képviselt irányvonaltól, minden, amit mondanak a vicces kategóriába tartozik és nélkülözi a konkrétumokat. Mindig olyankor rúgnak, amikor a kormány a magyar emberekért tesz valami fantasztikusat. Miért? Mert „rálépett a nagy cégek lábára” (lásd rezsicsökkentés). Nem más ez, mint egy sima pénzharc, és bár a tények mellettünk szólnak, a kettős mérce útját állja annak, hogy túlzottdeficit-eljárás ügyben számunkra kedvező döntés szülessen.

A José Manuel Barroso által megjelölt, a negyedik alkotmánymódosítást érintő három kérdés közül kettőnek nincs jelentősége, ezért nagyvonalúan engedünk ezekben, mert vagyunk annyira jófejek, hogy fájdalom nélkül elfogadjuk hibás álláspontját. Az viszont legyen nagyon világos: nem hátrálunk meg a költségvetési hiányfék ügyében, a Brüsszelből küldött „ötletecskék” ellenében kizárólag saját gazdasági tudásunkra alapozzuk politikánkat, mert míg a magyar váságkezelés egy két lábon járó sikertörténet, az európai nem az. Sőt, ha nem kellett volna a brüsszeli elvárásokat teljesítenünk, már tavaly is felszálló gazdasági pályán lettünk volna, ők tehetnek róla, hogy ez nem így van. Persze nem is nagyon lehet ez másként, hiszen itt van ez a Viviane Reding, ez a csúnya rossz nő, aki nem adja meg a magyaroknak a tiszteletet, pedig „nem azért küldték őt oda, hogy sértegessen nemzetállamokat, európai népeket, például a magyarokat, hanem azért, hogy szolgáljon bennünket". De semmi pánik, idén jön a Kánaán: lesz béremelés, csökken az infláció, csak úgy teremnek majd a munkahelyek.

"Amit mondanak, az inkább a vicces kategóriába tartozik"

fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Orbán magvas, terjedelmes és fölöttébb magasröptű mondandójából a fentieket megjegyezve, (sajnos) semmi nem ingatja meg korábbi felvetéseimet. Ugyanazt a leegyszerűsítő kommunikációs sémát alkalmazza mindenben, akár az adatvédelmi hivatal függetlenségéről, akár a bírák nyugdíjazásáról, akár az igazságszolgáltatás általában vett leigázásáról van szó: politikai elfogultságra hivatkozva agresszíven utasítja el az ellenérveket, majd mikor vállalhatatlanná válik az álláspontja, úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Konkrétan: nagyvonalúan enged az ügyben, és azt mondja, nem olyan fontos dolog ez számunkra, tulajdonképpen bágátell, örüljenek, b*meg, lássák kivel van dolguk, és kivel akarnak packázni. Közben a népnek folyamatosan azt sulykolja, hogy az Unió és az IMF a mi ellenségünk. Úgy tűnik, ennek a stratégiának már be is értek a gyümölcsei: sikerült a közvélemény többségét Unió ellenessé formálni (a Századvég felmérések szintjén mindenképpen). Ennek van piaca, ezért olyan fontosak ezek a pénteki imanapok. Orbán pontosan tudja, hogy reflexióra képtelen vagy arra lusta hívei tudatáig nem jut el, hogy Unió nélkül ebben az országban régóta nem épülne semmi. Ez a fajta narratíva viszont még a gazdaság lerombolásánál is veszélyesebb játék, de úgy látom, Orbánt semmi nem tartja vissza attól, hogy valamennyi határát a végletekig feszegesse.

Drága Viktorom! Nem remélem, hogy van benned hajlandóság arra, hogy a saját mozid által vetített, saját rendezésű filmed elől felállj, és belenézz a tükörbe, de szívesen leírom, akárhányszor újabb alkalmat és okot szolgáltatsz erre. Az Európai Unió továbbra sem a magyar embereket támadja, és végképp nem azért, mert te a magyar emberekért áldozod fel magad nap mint nap, és mert annyira jót akarsz nekik. Az EU következésképpen nem viselkedik tiszteletlenül a magyar emberekkel, mivelhogy nem a magyar emberek hozzák Magyarországon a törvényeket. Szomorúan látom, hogy Barroso és Reding ingatag megalapozottságú démonizálása és primitív büszkeséged folyamatosan meggátol abban, hogy legalább időnként beismerd, ha valamit elkúrtál. Kérlek, ne csúsztass, és ne beszélj mellé: Európa nem háborúzik velünk, hanem szót emel az ellen, hogy a magyar emberek (úgy értem uniós polgárok) pártatlan bírósághoz, jogbiztonsághoz való joga alapjaiban sérül a kormánynak az igazságszolgáltatás, és az Alkotmánybíróság ellen elkövetett merényletei miatt. Ennyiről van szó, fölösleges eljátszani az értetlenkedő, sértett felet.

Lehet, hogy a befektetői szféra ellehetetlenítése, a reálbérek és a belső fogyasztás csökkenése, valamint a versenyszférában gyérülő munkahelyek (engedelmeddel a közmunkát nem számolom ide, bármennyire is megdobja a statisztikát), akárcsak az országból menekülő fiatalok száma szerinted mind annak a jele, hogy a magyar válságkezelés egy sikersztori, szemben az európaival. Én viszont felteszem neked a kérdést: meddig lehet ezt még egy mintaország világraszóló sikerének hazudni? A probléma az, hogy ami itt történik azzal szemben nem csupán „a másik oldalnak” vannak komoly kifogásai, hanem szép lassan az egész világnak. Liberálisoknak, szocialistáknak, sajnos immár a konzervatívoknak is. Politikusoknak, európai és tengerentúli sajtónak, hovatartozástól függetlenül. Ez a probléma, Viktorom! És az, hogy nem érted mai napig sem, hogy tiszteletet kiérdemelni legfőképpen azzal lehet, ha az ember tisztelettel viseltetik azok iránt, akiktől elvárja. Márpedig ez a Kossuth Rádióban természetesnek számító, ám korántsem európai, öntelt, fröcsögő stílus igen távol áll ettől.

U.I. Ha Barroso álláspontja annyira hibás, mint amilyennek leírod, mi a frászért engedsz neki? Azt hiszem, ezzel a lépéseddel süllyedtél azzá a vicc kategóriává, amellyel pont másokat akarsz illetni. Mi pedig egyelőre és jobb híján kényszeredetten húzzuk nevetésre a szánkat.