A nemzetpolitika köztudottan a Fidesz-KDNP kormány sikerágazatainak legebbike. A nemzeti ügyek kormányának szemszögéből cáfolhatatlan kijelentés alátámasztásául – sok más, jóval fontosabb téma mellett - a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló beszámolót tárgyalta kedden az Országgyűlés. Bármennyire próbálom megerőltetni magam, nem emlékszem, hogy a Fidesz hatalomra kerülése óta (örökkévalóságnak tűnik) sor került volna már ilyen típusú jelentés ismertetésére, noha a Magyar Állandó Értekezlet megszabja a kormány ez irányú éves beszámolási kötelezettségét. Legyen ez a legnagyobb bajunk, bár azért ha így áll a dolog akkor én úgy tekintem: hiányos kissé ez a nemes nemzetpolitikai vallomás.
Tartalmilag vizsgálva ugyanis a, Semjén Zsolt hiányában Rétvári Bence által bemutatott jelentést, szembetűnőek azok a hiányzó információk, amelyekről igencsak jófejség lett volna beszélni. Azt a részt már kurvára kívülről ismerjük, hogy gyökeres fordulat állt be a nemzetpolitikában az Orbán-kormánynak köszönhetően. És bár mégcsak nem is hazugság ez így, ebben a formában, van valami szánalmas abban, ahogy a magától értetődőségeket kolosszális megvalósításokként prezentálják a kisebb és nagyobb kormánypárt nemzeti érzelmektől szétfeszülő képviselői.
Persze hasznos és szükséges információ, hogy a Határtalanul! osztálykirándulási programban fejre pontosan hány tanár és diák vett részt, ebből hány hazai és hány külhoni, hogy hányezer kilométert tettek meg, hány gyermekkel, hány szülővel, hány pedagógussal. Nagyon jó dolog, dicséretes, hogy külhoni óvodák éve, hogy külhoni magyar kisiskolák éve, hogy a nevelés minőségének növelése, hogy anyanyelven, hogy támogatjuk, hogy létrehoztuk, hogy Kisebbségi Jogvédő Alapítvány, hogy Kisebbségi Jogvédő Intézet, hogy stratégiai gondolkodás, hogy szoros kapcsolat, hogy diaszpóra, Magyar Diaszpóra Tanács, hogy Nemzeti Regiszter, hogy normatív támogatás, stb. Ezeknek mind örülök, üdvözlöm, értékelem, mondhatni hálás vagyok érte. Azért külön, hogy elmaradt az elmúltnyócévezés.
Zárójel: Még akkor is, ha ködösítésből, mellébeszélésből ez az expozé sem maradt el az Orbán-féle évértékeléstől. A kísérteties hasonlóság okán ide kívánkozik. A magas infláció, a reálbérek és a GDP csökkenése, a beruházások aggasztóan alacsony mértéke, a versenyszféra zsugorodása, a nyomorgók, állás reményében kivándorlók kétségbeejtően magas száma abszolút nem téma. Beszélünk viszont mentők vásárlásáról, cigányok darabra pontos közfoglalkoztatási statisztikájáról, kórházi ápolók "beszerzéséről", rendőrök számának örvendetes növekedéséről. Jobb helyeken ezek az adatok el sem érik a közbejelentés küszöbét, Orbánnál és sleppjénél ezek már sikernek számítanak, csakúgy, mint a Gyurcsány-Bajnai alatt elkezdett nagyberuházások szalag- és népátvágó ünnepségei. Nemzetpolitikai osztálykirándulás rulez!
Csakhogy és pont ezért. A tisztánlátás érdekében és a teljes kép kedvéért a határon túli kérdést illetően – amelyet úgy tűnik, az istennek nem sikerül se kiköpni, se lenyelni – én kiegészíteném ezt az újabb sikerpropagandát azokkal a nemzetpolitikai lépésekkel, amelyeknek számbavétele nélkül madárcsicsergős, hátizsákos kirándulásnak tűnhet az a terület, amely a többi mellett igencsak puskaporos közel három évet tudhat maga mögött. Rétváriék beszámolója, vallomása és jelentése elfelejtett tájékoztatni az alábbiakról:
-2010 óta "boszorkányüldözés"nek vetették alá az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ): vádemelés, kivizsgálás elrendelése, az eredmény titkosítása, az UMDSZ nemzetpolitikai jogosítványainak megvonása, projekt- és média támogatások lenullázása
Sajátos ez a nemzetegyesítő politika, mert az általuk elképzelt egységes nemzetbe csak az "A" kategóriások fértek bele, a B kategóriások, mint például mi is, nemes egyszerűséggel megszűntek létezni. De bennünket külön is megaláztak, megvádoltak. Azzal, hogy jogosítványainkat megvonták, nem csak az UMDSZ-t, hanem tagságunkat, több tízezer kárpátaljai magyart is büntettek. És tették mindezt egy olyan vizsgálatra hivatkozva, amelyről rajtuk kívül senki nem tud semmit. Tiltakoztunk, számos levelet intéztünk kormányfőhöz, államfőhöz, miniszterhez, államtitkárokhoz, de válasz sem érkezett. Ezt követően a kormány úgy próbálta megoldani a számára egyre kínosabbá váló ügyet, hogy egyszerűen titkosította – Gajdos István, UMDSZ elnök (2012, június)
-A Bugár Béla vezette szlovákiai Híd-Most-ot kizárták a magyar-magyar együttműködés rendszeréből, mióta először 2010 novemberében a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ülésére nem kapott meghívást (az már csak hab a tortán, hogy Kövér László tavaly simán leárulózta)
Semjén Zsolt már korábban jelezte nekem, hogy a Máért-re csak az etnikai alapú pártok kapnak meghívást. Ez rendben is van, ám 2010 júniusától a szavazatok tükrében a Híd legitim képviselője a szlovákiai magyaroknak, arról nem is beszélve, hogy a szlovák parlamentben és egyúttal a kormányban is egyedül a Híd képviseli a szlovákiai magyarok érdekeit. Mi tisztességes partneri kapcsolatot szeretnénk kialakítani a magyar kormánnyal, meglátjuk, ők mennyire fognak ránk társként tekinteni - Bugár Béla, Híd-Most vezetője (2010 november)
- A legkisebb és legújabb erdélyi magyar párt, Tőkés László Néppártjának létrehozásába anyai apai kormányzati támogatást beleadtak a honosítást elősegítő Demokrácia Központok, itt bővebben írtam már erről.
-Pelczné Gáll Ildikó alelnök hangján keresztül a Fidesz azt üzente az RMDSZ 2011 februári tisztújító kongresszusa résztvevőinek: ha az RMDSZ nem áll a Fidesz mellé, akkor a romániai magyar szervezet a továbbiakban még kevésbé számít majd a magyar kormánypárt szemében partnernek. És lőn.
A megfenyegetés, zsarolás (?) nemzetpolitikája. Cuki.
- A Fidesz beavatkozott a szlovákiai, ukrajnai és romániai választási kampányokba, esetenként a szomszédos ország kifejezett tiltakozása mellett is (lásd Nyírő újratemetés, Kövér László kampánykörútjai) a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget támogatta az UMDSZ ellenében, az MKP-t a Híd-Most ellenében, és az EMNP-t az RMDSZ ellenében. Vagy ahogy egyetlen Répás Zsuzsannánk mondaná: „akik kiszámítható partnerek a nemzetstratégia tekintetében, azok kiszámítható, speciális finanszírozást fognak kapni.” És tényleg.
-A romániai parlamenti választások előtt Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt elnökét felfele buktatásképpen, és egyben a Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártja előtti parlamenti választási akadályokat elhárítani akarván, tavaly ősszel kinevezték a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élére, amellyel nem csupán a szakmát alázták meg, hanem az egész nemzetpolikát és annak jelentőségét is valószínűtlen tangófénybe helyezték. Nem váratott sokáig magára az első nagy villanás: a szórvány önkéntes feladása, és kitelepítése a nemzet megmentésének groteszk, szászjenősített alternatívája.
-A Fidesz szabadságharcos nemzetpolitikájának legutóbbi és máig visszhangzó lépése a székely zászló körül kirobbant diplomáciai botrányban játszott szerepe, amikor is Németh Zsolt hangján keresztül, természetesen anélkül, hogy a romániai magyarság legitim képviselőivel ezőlőleg egyeztetett volna, beszólt, üzent a keleti szomszédnak: be kéne szüntetni a "szimbolikus agressziót".
Nos, miután az Országgyűlésben a határon túliakról szóló nemzetpolitikai jelentésről volt szó, a fenti nagyon markáns nemzetpolitikai, kisebbségpolitikai, szomszédságpolitikai, diplomáciai botrányszerűségek rejtélyes okoknál fogva mégis kimaradtak Rétvári egyébként terjedelmes meséjéből. Ahogy a fejét elnéztem, nem ő tehet róla. A kedvéért már nem is megyek bele a támogatási rendszer bizonytalanságának és átláthatatlanságának mikéntjébe.
Megynyugtatásképpen inkább szóljon mindenkinek az egyszerűsített honosítás, és a közel 400 ezer új magyar állampolgár történelmi sikersztorija. Mert - anélkül, hogy elvitatni akarnám a határokon átívelő nemzeti kirándulások fontosságát - tulajdonképpen, az elmúlt közel három évnek ez az egyetlen visszatérő, és bármikor fejből visszaidézhető nemzetpolitikai szlogene: „Az egyszerűsített honosítás történelmi sikertörténetté vált, az alaptörvény által is deklarált egységes magyar nemzet valóban közjogilag is egységesült.”
Miért? Azért, hogy mindenki pontosan tudja majd hova kell szavazni 2014-ben. Majd mikor hí a haza. És a vezír.
Addig is, két osztálykirándulás között, maradnak a jelentésből kifelejtett valóságkockák: az jár jól, és az tekinthető partnernek, aki lojális, aki engedelmes. Mert a Fidesz célja nem az, hogy azokkal az alakulatokkal működjön együtt, amelyek beágyazottak politikai környezetükben (mert milyen egyéb választásuk lehet?), hanem az, hogy tőle függő pártkonstrukciókat hozzon létre. A közvetlen függőség fél egészség, a biztos garancia arra, hogy 2014-ben lesz ki mozgósítson, és megkérdezze a drága külhoniakat: ugye tudják, kire kell szavazniuk? Ja, és hogy velük mi lesz? Hogy addig mi lesz velük? Hát mi lenne? Kirándulgatnak. Nemzetpolitikai alapon. Vagy csomagolnak. Szász Jenő füttyentésére.
