Sokadszorra olvasom, hogy Magyarországon békemenetet szerveznek. Az isten tudja hányadikat. Most éppen Gyula település, a Fidesz egyik állítólagos bástyája fogja a helyszínt szolgáltatni. Bencsik András főfőszervező demokrata megszimatolta, hogy a szocialisták tüntetést szerveznek a Fidesz-frakció kedden kezdődő, kétnapos gyulai ülése idejére, és úgy vélte: határozottan rá kell szervezni egy békemenetet. A kétharmaddal kormányzó Fidesz újra védelemre szorul. Márpedig akit meg kell védeni, az leggyakrabban félni szokott. De vajon mitől is?

Bizonyára mindenki nagyon tisztán emlékszik arra, hogy ezelőtt egy évvel, ugyancsak télvíz idején – akkor importált határon túli magyarok által is felduzzasztott sorokban - hömpölygött a béke menete Budapest utcáin. Orbán Viktor később úgy vélekedett a dologról: a békemenet nélkül nem lehetne már miniszterelnök, hiszen kormánya valószínűleg nem élte volna túl az európai bürokraták, spekulánsok és még ki tudja kicsodák koordinált akciójának alárendelt akkori támadásokat. Gyönyörű kép: Magyarországot mindenki támadja. Általában alaptalanul, mert persze a zsidók, a balliberálisok és a kommunisták, akiknek az élet minden területére kiterjedő összeesküvése ássa a nemzetmentő jobboldal sírját. És Magyarországon még mindig túl sokan (ha csak a népszerűségi mutatókra gondolok) ezt a fajta felelősségelhárító, másik oldalra mutogató, megbélyegző retorikát zabálják két pofára.

fotó: www.hvg.hu

Valószínűleg szimbolikus üzenete van annak, hogy éppen abban a városban szerveznek kormányülést, ahol hagyták bedőlni a húskombinátot. (Bedőlt magától?) Köztudott, hogy a Gyulai Törvényszék tavaly október 16-án hozott határozatot a Gyulai Húskombinát Zrt. felszámolásáról, miután a társaság ellen egy budapesti beszállító cég keresetet nyújtott be. Görgényi Ernő, Gyula polgármestere (Fidesz) december 9-én bejelentette, hogy az önkormányzat önálló társaságot alapít a gyulai húsipar újjászervezésére. (Szívrepesve várjuk!)

Nos, az ellenzék, vagy annak egy része véleményének és ellenvéleményének kíván hangot adni valószínűleg ezzel a kérdéssel kapcsolatban is. Erre a Bencsik-Bayer őrző-védő szolgálat összetrombitálja a felmentő sereget. Függetlenül attól, hogy nem remélhető néhány tucat Gyurcsány-féle nyugdíjas jelenlétén túlmutató erődemonstráció, konszolidált demokráciákban mindig lehet a kormány ellen tüntetni. Főleg most igaz ez, amikor az ellenzéknek pillanatnyilag nem is igen maradt más lehetősége.

Engedtessék meg, hogy úgy gondoljam: a békemenet egy elhibázott válasz erre, nem beszélve arról, hogy jóérzésű embernek már Bayer mögé odaállni is problémás, hogy ne mondjam, gyomorforgató. De nyilván nem a jóérzésről szól ez a dolog, és nem is „a szeretet és összefogás erejéről”, amelyet a groteszkké és szánalmassá válás örökös hajszolása közepette Bencsikék a szájukra vesznek.

Már megint semmi másról nem szól ez az egész, mint össztársadalmi szemfényvesztésről. Észak-Koreában vagy Kubában valószínűleg a világ legtermészetesebb dolga a hatalom állandó, önmagát ünneplő, erőt demonstráló felvonulása, Magyarországon azonban (egyelőre még!!??) van valami hátborzongató ebben. Ha egy kormány páratlanul jól végzi a dolgát, ha az emberek elégedettek, ha az eredmények igazolják az elvégzett munkát, miért kell felvonulni a hatalom oldalán? Miért kellene azt megmutatni, hogy az erő nem csökkent, és jelen van mindenütt? Azért, mert egy végletekig megosztott társadalom köszön vissza az elmúlt évek áldásos tevékenysége nyomán (érvényes ez valamennyi kormányra, politikai színezettől függetlenül) ahol a csökkenő életszínvonal, a létminimum alatt élők tömege, a minden fronton megnyitott szabadságharc, illetve a nyugati „sallerok és kokik” határozzák meg a mindennapos kormányzati félelmeinket. Amelyeket lehetőleg arrogáns magabiztosságnak álcázva próbálunk elrejteni.

És íme, itt az újabb békemenet. A regnáló kormány melletti szimpátiatüntetés, sok lelkesnek látszó, ám lényegében frusztrált és gyűlölködő jó magyar emberrel. Élén a kommunista 3/3-as ügynök Bencsikkel, illetve az elmúlt évtizedekben megszámlálhatatlanul sokszor köpönyeget forgató szalon(?)náci-kommunista-rasszista Bayerrel. Ismét csak gyönyörű, pasztellszínekbe burkolt kép a magyar társadalom egy szeletkéjéről.

Az orwelli, végsőkig erőltetett harcot jelképező békemenet egyetlen lényege az, hogy soha nem valami mellett, hanem mindig valami ellen szerveződik. Még akkor is, ha retorikájában a magyar kormány mellett fordulatot használja. Tökmindegy, hogy Gyulán vagy Budapesten, netán Bivalybasznádon látjuk viszont, e felvonulást mindig a (leggyakrabban valósnak vélt) kollektív ellenségkép elleni fellépés legitimálja. Majdhogynem megmosolyogtató, hogy egy kétharmados kormány megkérdőjelezi az ellenzéki tüntetés létjogosultságát egy demokráciában. Kedves feleim a békemenetek szervezésében! Nekem egyáltalán nem az a célom, hogy megkérdőjelezzem a hatalom oldalán történő felvonulásotokat. Jogotok van hozzá. Hogy furcsa, szokatlan, és nem kicsit ciki, az más kérdés. Maradjunk annyiban, hogy az ilyen távvezérlésű tömegmozgatások - emberek azért vonulnak fel éppen akkor, amikor, ott, ahol, hogy meggátolják más emberek tüntetését, véleménynyilvánítását - engem semmi jóra nem emlékeztetnek. Bár ha Grósz Károly élne, biztosan a fejét verdesné a falba, hogy ez neki nem jutott eszébe.

Végül is megnyugodhatunk: a polgári demokrácia és Magyarország sorsa jó kezekben van, a békemenet jól megvédi mindkettőt. Ezek után, remélem nem jut eszébe a rettegő kormánynak lemondani a keddi kihelyezett bulit. Bár az sem lenne szánalmasabb, mint ez a védelmi akció.