Amint előrelátták oly sokan, vége lett a romániai választási kampánynak, sőt, immár eredményekről is beszélhetünk. Gondoltam, megvárom amíg mindenki belenyilatkozik a világba, értékel és levonja a messzemenő következtetéseket. Ez az idő arra is jó volt, hogy megpróbáljam ne zsigerből értékelni az értékelő szónoklatokat, hanem sokkal inkább az ehhez szükséges cinikus mosollyal. Merthogy az utórezgések, a különféle bele- és mellémagyarázások tekintetében cinikusan bravúrosat alakítottak  azok, akiknek még mindig nem jutott el az agyukig: ami nem megy, azt kár erőltetni. A frusztrációra épített önjelölt státus és a fajmagyar retorika nem ekvivalens a választási sikerrel.

Az erdélyi üzlet nem jött be a Fidesznek, ezt már sokszor és sokan elmondták, leírták. Tény, hogy az egyértelmű pozícióvesztések mellett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség sok helyen felülmúlta négy évvel ezelőtti eredményeit.  Ez jó. Azonban egyáltalán nem megnyugtató az, hogy Szatmár és Maros megye immár minden szinten román pártok kezébe került. Tudom: erről is nyilvánvalóan az RMDSZ tehet, mint ahogy arról is, hogy a magyarok otthon maradtak, és arról is, hogy nem maradtak otthon.  

Megosztó jelölteknek köszönhető a magyarság távolmaradása egyes városokban jelentette ki Toró T. Tibor. Toró értékelése szerint Marosvásárhely egyértelműen az RMDSZ csúfos veresége.

Remélem, hogy a valamivel magasabb részvételi arányhoz az EMNP jelenléte is hozzájárult, mivel a kampány fő célja a politikából eddig kimaradtak mozgósítása volt – mondta az exit-pollok eredményeinek publikálása előtt Toró T. Tibor.

Namármost kedves barátaim! Szerencsére most sem kell szembeköpnöm magam semmiért, amit korábban írtam Fidesz nyúlványékról. Ez a két, egymásnak frontálisan ellentmondó kijelentés egyazon szájból, ráadásul az úgynevezett rendszerváltásra készülő legfiatalabb – és mint kiderült – a választás tanulságai szerint mikroszkopikussá zsugorodott párt elnökétől jóval több, mint nevetséges. Nem pusztán arról van szó, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt újra beleröhögött az erdélyi magyarok képébe, mintegy zárójelbe téve vasárnapi döntésüket. Arról is szó van, hogy az önkritika gyakorlására képtelen, Magyarországról importált Viktor-féle arroganciával azt a látszatot próbálja kelteni, hogy minden rendben van.

A nagy igazság azonban teljesen más, üzenném a  lassan önmaga karikatúrájává visszafejlődő pártelnöknek és kampánycsapatának. A nagy igazság az, hogy minden sebből vérző negatív kampányotok senki mást nem mozgósított, mint a román nacionalistákat. Akik így EB idején a focimeccs helyett mégis a szavazóurna mellett döntöttek. Az a tény, hogy magyarjaink nagyon sok helyen otthon maradtak, a ti, meg anyaországi pártfogóitok kizárólagos érdeme. Fidesz segédletű szarkavarásotok a román nacionalisták állóvizén kívül semmilyen más állóvizet nem késztetett hullámzásra. Pontosítok: sok helyen mozgósításotok eredményeképpen az általatok képviselni óhajtott magyarok inkább az USL-re voksoltak, nem ritkán éppen egyházi segédlettel. Aki nem hiszi, járjon utána, a lóláb bizony ki fog lógni. 

De tudjátok mit? Egyetértek kampányotok főnökével, akinek minden bizonnyal sokat köszönhettek.  Aki szerint a választásokat nagyban befolyásolta a gyűlöletkampány, ami az emberekben elültette a félelmet. ”Olyan mélyre süllyedtek egyesek, amit kampányban is elfogadhatatlannak tartunk” - fogalmazott Demeter. Helyeslem, ennél mélyebbre szerintem sem süllyedhettetek volna.  A képlet pedig ezúttal is rendívül egyszerű: a mocskolódás, a dixielandes hangoskocsi és a fergeteges gitárestek továbbra sem egyenértékűek a konkrét eredményekkel, és a felelős, valóban komolyan gondolt kisebbségi politizálással. Ugyanis amíg ti azzal voltatok elfoglalva, hogy futószalagon gyártsátok a viccesen lejárató filmecskéket, képecskéket, okádtátok bele az éterbe és a való világba a szennyet, és Tőkés Lászlót mindenhova elhurcoltátok, hogy posztkommunista rémálmairól tartson végeérhetetlen előadásokat, mások kampányoltak. Amíg ti az RMDSZ mindent felülíró lejáratási szándékával kampányoltatok, addig mások saját megvalósításaikról beszéltek: amelyekben nem mellesleg benne volt a hibák is és rossz döntések beismerése, de a konkrét elképzelések vázolása is.

Természetesen naivitás volt azt gondolni, képesek lesztek méltósággal elviselni, hogy miközben tartalmatlan ígéretekbe csomagoltátok Erdélybe vetett utolérhetetlen hiteteket, a magyar emberek zöme egyáltalán nem szeretne hinni bennetek. Ám ettől még a számok számok maradnak. Természetesen ki lehet őket magyarázni, és meg vagyok győződve róla, hogy minden úton-módon ki is fogjátok. Ettől függetlenül én a magam részéről megpróbálkozom az adatok tényszerűségét nem elhomályosítani irracionalitással és az általatok érzett mélységes megvetésemmel. Ami nem zárja ki azt természetesen, hogy az RMDSZ-nek egyáltalán nincs oka hátradőlni, sőt. 

Ezzel együtt és ettől teljesen függetlenül például (a többi mellett) fájdalmasnak érzem, hogy Kolozsvárott az eddigi öt helyett csupán négy magyar tanácsos dolgozhat a helyi önkormányzatban az elkövetkezendő négy évben. Ahogy végignézek a számokon, a kincses városban nevetségesen kevés szavazatot kaptatok ahhoz képest, hogy mekkora volt a magyar választók félrevezetésébe beleölt energia. Hogy miszerint és állítólag a Néppárttal együtt Kolozsvárnak hat tanácsosa lesz. Miközben riogatásokról beszéltetek, értetlenül álltatok, elhatárolódtatok és elutasítottatok. Minden olyan aggodalmat, amely arra volt hivatott rávilágítani, hogy Kolozsvár magyarsága inkább marad távol, és veszélybe kerülhet az erős önkormányzati képviselet. És Kolozsvár magyarsága inkább távol maradt, aki meg elment szavazni – baráti körötökön kívül – nem rátok szavazott. Annak dacára sem, hogy polgármesterjelöltetek egy órával az urnazárás előtt, a várható kudarcot tudatosítva,  pofakönyvén egy őszinteségi hullámra felkapaszkodva ezt írta: Ha mi nem győztünk meg, szavazzatok a másikra, de ne maradjatok otthon! Négy olyan hét után, amikor az RMDSZ ellenében minden mozdíthatót megmozdítottatok.  Az emberek zöme „a másikra” szavazott, bár az USL felfele ívelő népszerűségének betudhatóan, a PD-L irányába megnyilvánuló valós elégedetlenség és következésképpen a románok példátlan szavazási hajlandósága mellett elúszott Maros és Szatmár. Remélem örömötök és kárörömötök egyaránt osztatlan.

Summa summarum: számomra nincs különbség Szász Jenő és Toró T. Tibor között,  sem Kövér László és Németh Zsolt között. Az sem érdekel különösebben, hogy a magyarság tönkrevágására és hatba szabdalására specializálódott anyaországi szponzor felé miként számoltok el az egy szavazóra eső kampánypénzekkel. Amelyek nem mellesleg a magyarországi adófizetőket terhelik. Annak viszont nagyon örülnék, ha lenne annyi józan felelősségtudat bennetek, hogy a felelősség elhárításának hevében legalább pár napig csendben hallgatnátok, és ne fröcsögnétek szerte a világba az RMDSZ tehet mindenről típusú nevetséges és gusztustalan szólamaitokat.

Azt írtam nem olyan régen: a választási eredményekből következő felelősség vállalásához egész emberekre van szükség ahhoz, hogy a jövőben építkezni lehessen a rombolás helyett. Van egy pontja a jóérzésnek, amelyet sajnos egyelőre nem is sikerült megütnötök. Mert amíg  ti az RMDSZ falát akarjátok kínos ügyetlenséggel (áttörés helyett) repesztgetni, a nagy nemzetegyesítési erőfeszítések eredményeként magyarok helyett a Dan Diaconescu szennycsatornáján szocializálódó románok képviselői ülnek a különféle helyi tanácsokban.

Nagyon időszerű volna ezen a korántsem vidám tényen elmerengeni a választások utáni indulat-hullámok csillapodásának ölében. Ahelyett, hogy győzelmi csatakiáltásokban és a döglött macska kerítésen való átdobigálásában túllicitálnátok egymást. Ahogy igazi EMNP-seknél, MPP-seknél ez szokás.